Fél évvel a francia elnökválasztás előtt új aspiráns bukkant fel: Eric Zemmour konzervatív író-újságíró, elemző egyre több politológus szerint bejuthat a második fordulóba, ott pedig már bármi lehet.
Mint a philadelphiai Foreign Policy Research Institute szakértője, Vincze Hajnalka a Portfolio portálnak írt elemzéséből kiderül, Eric Zemmour hivatalosan még be sem jelentette indulását, az elnök Emmanuel Macron pártjában máris "új vírusnak", "állandó tébolynak" hívják, illetve "a bezárkózás és a fajgyűlölet kalandorának".
Eric Zemmour szerint a többnyire Afrikából, többnyire iszlám kultúrából érkező tömeges bevándorlással a legnagyobb gond az, hogy Franciaország tőlük nem követelte meg a korábban az idegeneket kulturálisan franciává gyúró „asszimilációt”, s így lassan
idegen lojalitású államok alakultak ki az államban.
A zsidó származású, bevándorlásellenes politikust egyesek ráadásul holokauszttagadónak is nevezik.
Eric Zemmour a két napot most Budapesten töltött Marine Le Pen (Nemzeti Tömörülés) vetélytársa lehet a jobboldali szavazatokért.
Pártja nincs, elutasítottsága ráadásul igen magas, 59 százalékos, de a kedveltsége sem alacsony a bevándorlásellenes retorikája miatt,
civilizációs háborúnak és területfoglalásnak nevezve a migrációt.
Gúnyneve is van: Hókuszpók.
Óriási felháborodást és gúnyolódást váltott ki, amikor egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy
a szülők jobban tennék, ha csemetéiknek francia keresztneveket adnának. Mármint újra: 1993-ig ugyanis ez törvénybe volt foglalva.
Ő úgy látja, nem véletlen, hogy a muzulmán közösségekben most sokszor a második-harmadik generáció is inkább visszatér „ősei keresztnevéhez” – ezáltal is egy másféle hovatartozást sulykolva. Ugyanezzel a logikával Nicolas Sarkozy elnöknek is a szemére vetette, hogy Carla Bruni modellel közös lánya az olasz Julia (és nem a Julie) nevet kapta. A Jordan, Bryan, Kevin, Jennifer nevek terjedésében pedig az amerikai kulturális befolyás túltengését látja.
A bíróság egyébként két ízben elítélte faji gyűlölködésre, diszkriminációra való felbujtás vádjával. Első esetben azt próbálta elmagyarázni egy tévéműsorban, hogy
a rendőrség nem véletlenül igazoltat gyakrabban feketéket és arabokat,
hanem azért, mert tudják, hogy közülük kerül ki a kábítószerkereskedők java (ezt egyébként a bűnügyi statisztika alátámasztotta). Másodszor amellett érvelt, hogy a muzulmán vallású franciáknak választaniuk kell Franciaország és az iszlám között (lévén, hogy az iszlám a puszta hiten túlmutató politikai-jogi rendszer, ami óhatatlanul konfliktusba kerül a Köztársaság törvényeivel).