Az Európai Unióban többféle úgynevezett formális és informális koalíció működik a hivatalos döntéshozatali eljárás mellett. A Budapesti Corvinus Egyetem docense így aztán mindenképpen üdvözlendőnek tartaná, hogy az az 1960-as évek eleje óta formalizáltan és intézményesítetten, sőt, nemzetközi szerződéssel megerősített kapcsolat – legutóbb néhány éve az aacheni szerződés révén –, ami a francia–német páros között van, kiegészüljön egyéb koalíciós formákkal.
„Egy kelet-európai, visegrádi országok által működtetett nagyon kívánatos lenne”
– fogalmazott.
Ismeretes, a francia–német-koalíció „gyökere” a világháborúra nyúlik vissza, ahogyan lényegében az európai közösség is azért jött létre, hogy a további világégéseket megakadályozza. Gálik Zoltán ezzel kapcsolatban emlékeztetett, maga a francia–német együttműködés a brexit kapcsán ismét az érdeklődés középpontjába került, ami ráadásul az új hatalmi geometriával, ami a britek kiválásával bekövetkezett, még nagyobb hangsúlyt kap. Tehát az ennek ellensúlyaként létrejövő szoros együttműködések, amelyek képesek az EU döntéshozatali szintjéig elérni, mindenképp kívánatosak – hangsúlyozta a szakértő.
A Corvinus docense emlékeztetett arra, hogy mióta a lisszaboni szerződés létrehozta az újfajta többségi eljárást, azóta egyértelműen háttérbe szorult az egyhangúság elvét igénylő döntéshozatal. Magyarán, egy–egy döntésnél nagyon nagy súllyal esnek latba azok az országok, amelyek képesek együttműködni, így akár pozitívan befolyásolva az unió napirendformálását, esetleg a döntéshozatalát, de akár blokkolva mindezeket. Így aztán, ha a visegrádi országok – a klasszikus nyugat-európaiak mellett, lásd például Benelux államok – összefognak,
akkor jelentős terülteken tudnának az EU-nak a döntéshozatalát formálni
– zárta szavait Gálik Zoltán.