A huzakodás immár második hete tart, így múlt csütörtökön jelentős ideig uralta az EU-huszonhetek állam- és kormányfőinek videokonferenciáját is, de a folyamat egyelőre láthatóan nem a megoldáshoz, hanem a konfliktus tovább éleződéséhez került közelebb.
Ez utóbbinak volt látványos eleme, hogy az Európai Unió vakcinabeszerzési bizottságának legutóbbi ülésén az
osztrák kormányzati képviselő immár ultimátumot intézett a tagtársakhoz.
Amely szerint ha nem szavatolják, hogy Ausztria az eredetileg megállapított népességi kvótán felül is részesedhessen egy áprilisban felszabaduló 10 millió adagos Pfizer-szállítmányból – ezzel úgymond korrigálva a Bécs szerint korábban keletkezett elosztási torzulást a tagországok között –, akkor az osztrák kormány blokkolni fogja azt a kilátásba helyezett újabb 100 millió dózisú Pfizer-beszerzést, amelynek leendő megelőlegezett tíz százaléka volna ez a bizonyos 10 millió adag.
A brüsszeli Politico utóbb külön is rákérdezett Bécsben az értesülés helytállóságára, és beszámolójuk szerint a nyilatkozat formájában kapott „kormányzati tisztviselői vélemény” nem cáfolta meg az osztrák követelés ultimátum jellegét, (legfeljebb a hangsúlyt máshova helyezték: nem hangoztatták, hogy mi fog történni, ha az osztrák követelés nem teljesül, hanem arról beszéltek, hogy bíznak a követelés teljesülésében, ami szabad folyást engedhet további beszerzési intézkedések számára).
Az olcsóbb vakcinákra szerződtek - ám épp azok nem jönnek
Brüsszeli szakvélemények szerint a konfliktus alapja továbbra is az, hogy egyes tagállamok – köztük Ausztria - nem tartottak igényt a közösségi kosárba érkező drágább (mRNA-típusú, mint amilyen a BioNTech/Pfizer, a Moderna, vagy Johnson & Johnson) oltóanyagokra, hanem kvótájukat az olcsóbb verziókból (mindenekelőtt AstraZenecából) kívánták feltölteni. (Voltak országok, amelyek azért nem akartak mennyiséget lekötni az amerikai oltóanyagokból, mert tudható volt, hogy szállításuk többnyire csak az év vége felé esedékes majd.)
Azzal viszont, hogy például az AstraZeneca az azóta ismert módon kétharmaddal csökkentette európai uniós szállításait, hirtelen mennyiségi hiány keletkezett az erre várók körében, miközben a többiek valamennyire ki tudták pótolni a rést az éppen a „hatok” által is hátrahagyott mRNA-készletekből.
A közmegállapodás szerint a beszerzési szabály ugyanis minden vakcinatípus esetében lakosságarányos hozzáférést biztosít a tagországoknak a közösségi szinten lekötött mennyiségből, nem kizárva ugyanakkor annak lehetőségét, hogy a „bennmaradó” mennyiségből más tagországok immár plusz igényként további adagokat lekössenek.
Ausztria és öt másik, zömében közép-európai ország ez utóbbi láttán vélte úgy, hogy ilyen formán
szerintük több tagállam (dózismennyiséget tekintve) igazából a népességi kvótán felüli arányban részesedett, ami az iméntiek szerint korrekciót tesz szükségessé.
Ez különösen a mostani helyzetben vált égető kérdéssé, amikor kiderült, hogy a Pfizer az eredetileg későbbre várt újabb 100 millió adagos kínálatának tíz százalékát – szerződés esetén – kész lehet már áprilisban leszállítani. Bécs ennek fényében vált erőteljesebbé a korrekciós követelésével, felvetve akár a már említett vétó lehetőségét is.
A kompromisszum sem biztos, hogy öröm Ausztriának
A kép teljességéhez tartozik, hogy az elosztási vita kirobbanása óta annyi előrelépés időközben már történt, hogy a tagországok többsége hajlana rá, hogy a 10 millió adagból 2-3 milliót kivételes alapon – a népességarányos rátán felül – olyan tagországok kaphassák, amelyeknél különösen súlyossá vált a járvány terjedése. Ezt a plusz adagot „szolidaritási kvótaként” emlegetik. (Egyelőre nincs még konszenzus a kérdésben, úgy tudni például, hogy a lengyel küldöttség nem támogatna egy ilyen megoldást.)
Ám a probléma ezzel meg az, hogy éppen Ausztria ilyen alapon nem sok joggal tarthatna igényt belőlük részesedésre, az osztrák járvány- és oltási mutatók ugyanis egyaránt kedvezőbbek az EU-átlagnál. A megbetegedések száma tavaly március óta a legkevésbé fertőzött EU-országok harmada közé sorolja Ausztriát, és a napi új betegségek száma is valamivel az EU-átlag alatt marad. Mindeközben a beoltottak aránya tekintetében viszont folyamatosan az „első tíz” tagország között van.
Az osztrák követelés brüsszeli sajtójelentések szerint mindezek fényében is váltott ki zömében kedvezőtlen visszhangot a tagtársak körében. Mint a Politico által idézett egyik tagállami diplomata fogalmazott:
„Az eset jól mutatja, hogy Kurz kész akár 50 millió ember életét is veszélyeztetni, csakhogy hozzájusson valamihez, amire nincs is szüksége”.
(A brüsszeli portál ugyanakkor azt is megemlíti, hogy a fentebb idézett bécsi kormányzati illetékes szerint viszont Bulgária, Csehország, Horvátország, Lettország és Szlovénia változatlanul támogatja Bécs követelését.)
Lehet-e jogi alapja a vétónak?
Az Európai Bizottság jogi szolgálata mindenesetre megkezdte annak felmérését, mennyiben lehet tényleges jogi alapja a meglebegtetett osztrák vétónak az említett plusz 100 millió Pfizer-adag megvásárlásához. Bécsben értelemszerűen úgy látják, hogy módjukban áll ezt megtenni a járvány elején rögzített általános beszerzési szabályok értelmében. Egyes szakvélemények ugyanakkor úgy tartják, hogy a kérdéses százmillió dózis nem új beszerzés lenne, hanem a már korábban jóváhagyott keretmennyiség egy újabb szelete – tehát újabb tagállami konszenzust sem igényel a vásárlás elindítása.
A Politico idéz olyan tagállami diplomáciai véleményeket is, hogy az viszont biztos, hogy
Ausztriának bármikor módjában áll kiszállni az egész közös beszerzési programból,
és akkor okafogyottá válhat az egész mostani huzakodás.
(A nyitóképen: Sebastian Kurz osztrák kancellár bemutat egy dokumentumot a Janez Jansa szlovén miniszterelnökkel, Bojko Boriszov bolgár kormányfővel és Andrej Babis cseh miniszterelnökkel közösen tartott sajtóértekezleten az uniós vakcinaelosztásról folytatott tárgyalásuk után Bécsben 2021. március 16-án. A tanácskozáson Krisjanis Karins lett miniszterelnök és Andrej Plenkovic horvát kormányfő videokonferencia keretében vett részt. Hangsúlyozták: a koronavírus elleni oltóanyagok kiszállítása az egyes európai uniós országokba nem egyenlő mértékben történik, vagyis nem minden ország kapja meg lakosságarányosan a neki járó mennyiséget.)