A koronavírus-járvány harmonizált kezelésének szenteli soron következő videókonferenciáját csütörtökön az Európai Tanács (az EU állam- és kormányfőinek tanácskozó testülete). Eredetileg főként az oltóanyag-program állásáról, a beszerzések alakulásáról, az oltások terítéséről, esetleg további közösségi intézkedésekről lett volna szó, de elsősorban
a déli országok nyomására megkerülhetetlenné vált, hogy egy esetleges uniós „oltási igazolvány” intézményesítéséről is egyeztessenek.
A napirend ilyen értelmű kiegészítését maga az ülés (és az Európai Tanács állandó) elnöke, Charles Michel jelentette be a hétvégén, a holland közszolgálati TV-csatornának nyilatkozva. Mint fogalmazott, megítélése szerint alapvetően két kérdést kell tudni huszonhetes körben tisztázni:
- Egyáltalán adott-e az egyetértés, hogy legyen ilyen igazolás?
- Ha igen, mikor vezessék be?
Azt már szakértők és további politikai nyilatkozatok teszik hozzá, hogy e kettőhöz igazából járul egy nem kevésbé lényeges harmadik is, (sokak szerint az ebben mutatkozó véleménykülönbségek torpedózhatják meg azt, hogy közös nevező alakulhasson ki az első kettő kapcsán). Nevezetesen, hogy
az igazolás pontosan milyen különbségtételre jogosíthat fel
beoltottak és nem beoltottak között?
Michel a maga részéről elsősorban a leendő intézkedés időzítésre tette a hangsúlyt, amikor a kérdés problematikus oldalát említette. Szerinte ugyanis addig nem lehet szó egyebek között szabad utazást lehetővé tevő oltási igazolvány bevezetéséről, amíg az oltás nem jutott el az EU-népesség jelenleginél sokkal nagyobb hányadához. Ellenkező esetben
az új dokumentum és vele kapható többlet jogosultság „mérhetetlen frusztrációt” válthat ki az uniós polgárok körében.
Megfigyelők megjegyzik: tekintve, hogy eddig az uniós lakosságnak csupán a töredékét sikerült beoltani, egy ilyen feltétel alkalmasint még több hónappal arrébb tolhatja az oltási igazolás intézményesítését, ha egyáltalán közösségi szinten sor kerül rá. Márpedig a turizmusban érdekelt tagállamok, elsősorban a déliek, folyamatosan lobbiznak a mielőbbi – kvázi azonnali – bevezetéséért.
Emlékezetes, hogy a kezdeményezés első proponálója Kiriakosz Micotakisz görög miniszterelnök volt, aki azonban január óta fontos szövetségesként felvetése mögött tudhatja immár az EU féléves elnökségét ellátó portugál kormányt is, élén António Costa miniszterelnökkel. Ezt egyébként az utóbbi maga is megerősítette, midőn a portugál kormány és az Európai Bizottság „portugál félévet” indító múlt pénteki Lisszaboni együttes ülése után tartott sajtóértekezleten leszögezte: „Olyan országok gazdaságának, mint Portugália vagy Görögország, a turizmus meghatározó jelentőségű szektor”.
A gyors útlevelezés azonban távolról sem tetszik mindenkinek. Emlékezetes, hogy Micotakisz levelének ismertté válása után nem sokkal egyebek között Klaus Johannis román államfő óvott attól, hogy „megosztottságot idézzenek elő” az oltási útlevél bevezetésével. Angela Merkel német kancellár többek között azt hangsúlyozta, hogy önmagában az oltás ténye nem szabad, hogy előnyöket eredményezzen.
Hétvégi nyilatkozatában most Charles Michel is utalt egy ilyen megosztottság lehetőségére, emlékeztetve,
az oltási útlevél intézményesítése, és bizonyos előjogokkal történő felruházása azt a látszatot keltheti, hogy az oltás beadása és elfogadása de facto kötelező
a közösség tagjai számára, holott ismert módon az országok többségében a kormányok ezt az állampolgárok döntésére bízzák.
Sok szakértő mindezek fényében arra számít, hogy a véleménykülönbségek fennmaradása miatt hamarabb születhetnek oltásigazolás-ügyben nemzetállami döntések, mint egy közösségi szintű harmonizált intézkedés, ami rövid távon még sok bonyodalmat előre vetíthet a személyek tagországok közötti mozgásában.