A szakértő bár pontos becslést nem látott arra vonatkozóan, hogy hány civil áldozata lehet a török offenzívának, kétségtelen, hogy nagy lehet a szám, tekintve, hogy bármennyire is vigyázna a török haderő arra, hogy minimalizálja a civil áldozatok számát, mégis lakott környezetben történnek a hadműveletek, a bombázások, így a civil áldozatok száma magasabb lesz, mintha katonai célpontokat támadna Törökország – fogalmazott Szalai Máté. Rengeteg olyan videót és képet lehet látni viszont a közösségi médiában, ami arra utal, hogy
a török hadsereg nem tesz meg mindet annak érdekében, hogy minimalizálja a civil áldozatok számát, ahogyan az is kiderült, hogy a kurdoknak nem sikerült fölkészülnie
erre a hadműveletre, tette hozzá a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.
Fontos továbbá, hogy mostanra kiderült, Törökország azért várt néhány napot az offenzíva megindításával, mert az előrejelzetthez képest sokkal nagyobb offenzíva, és sokkal több ponton indult meg, mint amerre számítani lehetett – mondta a szakértő. Legalább hat beavatkozási pontról lehet beszélni Északkelet-Szíriában, és ezek már a kurd tartomány fővárosnak tekinthető Kámislivel szemben is megindultak.
Közben az amerikai elnök újfent a török gazdaság tönkretételével fenyegetőzött, hogyha a szíriai török hadműveletek "nem lesznek emberségesek". Szalai Máté megismételte, Donald Trump fenyegető szavai igazából nem a török kormánynak szólnak, hanem azoknak, akik éppen nagyon erősen bírálják, amiért gyakorlatilag engedélyt adott az offenzívának. A bírálatok vitorlája mögül úgy akarja kivenni a szelet, hogy megpróbálja fölhívni a figyelmet arra, hogy ő elvárja Törökországtól, hogy humanitáriusan lépjen fel, megnyugtatva azokat, akik attól félnek, hogy a törökök népirtást követnének el – fogalmazott a Külügyi Intézet vezető kutatója, aki szerint Trump fenyegetőzésének konkrét következménye nem lesz, miután az amerikai–török kapcsolatokban sokkal fontosabb, más témák vannak. Ráadásul
Északkelet-Szíriához nagyon kevés amerikai biztonságpolitikai érdek kötődik, ennek köszönhetően ez az "árulás" reálpolitikai folyamatoknak a következménye,
és nem más tényezőknek, tette hozzá a szakértő. Az egyetlen kézzel fogható biztonságpolitikai érdek, amely ehhez a területhez kapcsolódik, az a több ezernyi Iszlám Állam-fogoly, amelyet a kurdok tartanak elzárva. Hallani is lehetett arról, hogy több, a dzsihadista szervezethez köthető nő szökött meg az egyik menekülttáborból.
Szalai Máté szerint
a nemzetközi jog szempontjából nagyon nehéz viszont megindokolni a török beavatkozás jogosságát,
hiába állítja a török külügyminiszter, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatai biztosítják számukra ezt a jogot. Szíria továbbra is egy független államnak tekinthető az ENSZ és a nemzetközi jog szempontjából is, ettől kezdve pedig minden katonai beavatkozás a területen csak akkor képzelhető el jogilag, hogyha erre a szíriai kormány fölhatalmazást ad, magyarázta a szakértő, emlékeztetve, hogy az érintett északkelet-szíriai területre a Kurdisztáni Munkáspárt nagy befolyással bír, és a kurd autonómiának egyértelműen vannak szálai a PKK-hoz, a törökök pedig erre hivatkozva próbálják legalizálni a beavatkozást, ami azonban nemzetközi jogilag meglehetősen gyenge lábakon áll, miután nincs arra konkrét bizonyíték, hogy a PPK erről a területről kiindulva támadta volna meg Törökországot, vagy törökországi célpontokat. A szíriai polgárháborút tekintve azonban
nem nagy újdonság, hogy a résztvevők nem tartják be a jogi előírásokat,
jegyezte meg a szakértő, rámutatva: annak a nemzetközi koalíciónak a beavatkozása Szíriában, amelyet az Egyesült Államok szervezett és az Iszlám Állam felszámolására irányult, ugyanúgy kettős nemzetközi jogi megalapozottsággal rendelkezett. Vagyis eddig bármely résztvevő, amely nem a szíriai kormány oldalán avatkozott be, az technikailag nemzetközi jogsértést követettet el.
Miután pedig a globális nagyhatalmak meglehetősen csöndben vannak az Egyesült Államokon kívül, aminek természetesen megvan a maga oka, arra sem lehet számítani, hogy az ENSZ katonailag beavatkozzon a térségben, hiszen ehhez Kínának, Oroszországnak, Nagy-Britanniának vagy Franciaországnak az aktív hozzájárulása lenne szükséges, ez pedig nem lesz meg – mondta a szakértő, hozzátéve: nyilvánvalóan morális szempontból sokan sajnálják a kurdokat jelen pillanatban, aminek politikusok hangot is adnak, azonban
a reálpolitikai törvényszerűségek azt mutatják, hogy senkinek nem fűződik alapvető érdeke ahhoz, hogy a kurd autonómia fönnmaradjon Északkelet-Szíriában, amit sajnálhatunk emberként, erkölcsi lényként, de ez továbbra sem fogja megváltoztatni a helyzetet.
Ettől kezdve azonban az északkelet-szíriai kurdoknak nagyon beszűkült a mozgástere, aki egyébként ugyanúgy nem tettek meg mindent ennek a helyzetnek az elkerülése érdekében, és túl optimistán tekintettek az amerikai kapcsolatokra, jegyezte meg Szalai Máté.