"A fa felhasználása valószínűleg a jó megoldás, egyebek mellett a rugalmassága miatt. Fát találni nem gond. Elsődlegesen minden arra enged következtetni, hogy fából újjáépíthető a gerendázat" - mondta az építész, aki örömmel szólt arról, hogy sikerült "tökéletes ismereteket" megőrizni az április 15-én leégett födémszerkezetről.
Más építészek szerint a fából történő újjáépítés túl sok ideig tartana, hogy nehéz tölgyfát találni és sokáig tart a kiszárítása, és hogy ez a választás erdőirtáshoz vezetne.
Az acél vagy a beton praktikusabb lenne - érveltek.
Sürgős problémák
Pascal Prunet, aki Philippe Villeneuve főépítész közeli munkatársai közé tartozik és aki a főépítészt képviselte a szenátusbeli meghallgatáson, felhívta a figyelmet az olyan sürgős problémákra, mint "a lángok, az ütések és a víz miatt deformálódott kövek, amelyek egyesek szerint 1170-ből származnak".
Az építész emlékeztetett arra, hogy
a kövek nehezednek: az idők során néha tetemesen nő a súlyuk és a külső rétegük is átalakul.
"Nagy mennyiségű követ kell találni, és gyorsan támaszköveket kell keresni" - tette hozzá az építész, aki a Párizsi-medencében található kőbányák újbóli megnyitását javasolta, mondván, "minél közelebb, annál jobb".
Az átlagosan 15 méter fesztávolságú, 50 centiméter széles boltívek szintén bonyolult megközelítést igényelnek. "A boltozat legkisebb megbillenése a leomlásukhoz vezethet" - mondta, hozzátéve: ennek a törékenységnek köszönheti a Notre-Dame a kecsességét.
A leszerelt magas üvegablakokkal kapcsolatban az építész örömmel jegyezte meg, hogy a többségük nem sérült meg, bár restaurálásra szorul.
További nehézséget okoznak az erősen gyúlékony ólomrészecskék, amelyek veszélyt jelentenek a munkások egészségére.
"Az ólomnak a tűz során történt lebomlása maga is elősegíthette a tüzet" - jegyezte meg.
Az épület stabilizálásának időszaka hetekig, sőt hónapokig eltarthat. Csak ezután következik az állapotfelmérés időszaka, amikor fel lehet menni a boltívekre.