239 nem és 23 igen szavazattal utasította el a román törvényhozás a Romániai Magyar Demokrata Szövetség törvénytervezetét, amely a Gyulafehérvári Nyilatkozatban megfogalmazott kisebbségi jogokat emelte volna törvényerőre. 1918. december 1-jén az erdélyi Gyulafehérváron kiáltotta ki 1228 ember a 26 történelmi magyar vármegye, Erdély és a Partium, a Körösök vidéke, a Bánát és Máramaros csatlakozását Romániához. Nyilatkozatukban ígéretet tettek Erdély különböző népeinek: teljes nemzeti szabadságban élnek majd, valamint számarányos képviseleti jogot élveznek a román törvényhozásban és a helyi közigazgatásban.
Az évszázados ígéretet azonban még az Európai Unió soros elnökeként sem váltotta be a bukaresti törvényhozás, ami ékes jele a román politika felelőtlenségének – mondta az InfoRádiónak Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője.
"Nem nőtt fel a romániai politika és társadalom ahhoz, hogy szembesüljön azzal a fajta történelmi valósággal, amely ténylegesen forrása volt a román egyesülésnek,
és nem nőtt fel száz év után sem arra: nemcsak, hogy a nyilatkozat fényében, de európéer módon, az Európa Tanács normatívái alapján a kisebbségvédelem új eszközöeit építsen be".
A királyi Romániában és az etnokrata államszocializmusban is a nemzetépítésnek vetették alá a kisebbségi jogokat, a Gyulafehérvári Nyilatkozatban foglaltakra soha nem tekintett az autonómiára tett ígéretként a mindenkori román állam – mondta az InfoRádiónak Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet főmunkatársa.
"Kultusszá válik száz év alatt, a magyar autonómiatörekvések egy autonómiát feltételeznek e kijelentések mögött, a román értelmezések pedig nem."
Bárdi Nándor hozzátette: a nyilatkozat mindazonáltal nem tekinthető jogilag kötelező erejű dokumentumként, hatása inkább az eszmetörténetben keresendő.