A jövő májusi európai parlamenti választás küzdelem a kontinens lelkéért a populista és nacionalista erők ellen – jelentette ki egy hónappal ezelőtti bemutatkozó sajtótájékoztatóján az Európai Szocialisták Pártjának úgynevezett csúcsjelöltje. Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke szerint a mostani lesz a legfontosabb választás az Európai Parlament történetében.
„Elérkezett végre az idő arra, hogy 15 év után újra egy szociáldemokrata elnöke legyen az Európai Bizottságnak.
Én leszek ennek a testületnek az élén, feltéve ha megkapom a támogatást azoktól az európai szavazóktól, akik hisznek a szociális igazságosságban” – fogalmazott.
Az európai szociáldemokraták november elején jelentették be, hogy Timmermans lesz a balközép erőket összefogó pártcsalád listavezetője, miután egyedüli riválisa, Maros Sefcovic visszalépett, ami azt jelenti, hogy a párt választási győzelme esetén elvileg ő vehetné át a brüsszeli testület vezetését Jean-Claude Junckertől.
Timmermansnak azonban a jelenlegi kutatások alapján nincs sok esélye. Vagyis elvileg. Ugyanis várhatóan jövőre is a néppárti lesz a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, így az ő jelöltjük, Manfred Weber esélyesebb. A jelenlegi előrejelzések szerint a többséghez legalább három képviselőcsoport szavazataira lesz szükség, ez pedig komoly alkupozícióba hozhat más pártokat. Ráadásul még az sem biztos, hogy végül tényleg a győztes párt listavezetője lenne a bizottság elnöke, a csúcsjelölti rendszer automatikus alkalmazását több tagállam is elveti – mondja Fóris György, a Bruxinfo brüsszeli irodájának igazgatója.
„Timmermans akkor kezdhet labdába rúgni, hogyha valamiért a Néppárt nem kap elég támogatást vagy a parlamenten belül, vagy az állam- és kormányfők körében”
– fogalmazott, hozzátéve: jelenleg ugyanannyi liberális politikához közel álló kormányfő ül az asztal körül, mint néppárti.
Magyarul az sem kizárt, hogy Manfred Weber helyett az EP-választást követően a brexit-megállapodás felett bábáskodó Michel Barnier lesz a befutó.
Frans Timmermans jelöltségét még a saját országának is kell támogatnia, de nem az ő pártja van kormányon Hollandiában. A jelenlegi miniszterelnök Mark Rutte elismert politikus Európában, és adott esetben ő szívesen lenne Donald Tusk utódja az Európai Tanács élén – bár ezt ő még a nagy nyilvánosság előtt cáfolja. Azonos országból viszont nem kerülhet ki két uniós vezető. Ez tehát egyből két külső feltétel Frans Timmermans számára. És akkor még nem beszéltünk Angela Merkelről és Emmanuel Macronról, akik jelentős poziciókat vesztettek otthon, de ambiciózus európai terveik vannak.