A konfliktust eddig nem sikerült enyhíteni, sőt a két ország újabb és újabb szankciókkal sújtja egymást – mondta az InfoRádiónak Egeresi Zoltán. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa emlékeztetett: Andrew Brunsont két éve tartóztatták le Törökországban a 2016. júliusi puccskísérlet után, mondván, terrorista cselekményeket támogatott.
Az Egyesült Államok pedig – mint minden ország hasonló helyzetben – mindent megtesz, hogy állampolgárát védje és haza vigye. Amerika jelezte, hogy nem nézi jó szemmel, hogy a törökök fogva tartják a lelkipásztort, a helyzet pedig igen jelentős konfliktusforrásá kezdett válni tavaly ősszel, idén nyáron pedig már elkezdtek tárgyalni a Kongresszusban a szankciókról, és már született is döntés – magyarázta Egeresi Zoltán.
Súlyosbíthatják a török gazdasági helyzetet
Elsősorban gazdasági szankciók várhatók – emelte ki a szakértő. A Kongresszus döntése szerint az IMF-nél és a Világbanknál dolgozó amerikai vezetők nem támogathatnak Ankarának szánt segélyeket és kölcsönöket. „Ez kellemetlen tud lenni egy olyan helyzetben, amikor azt látjuk, hogy Törökország egyre komolyabb gazdasági válságba kerül” – hívta fel a figyelmet Egeresi Zoltán, aki hozzátette: a líra folyamatos gyengülését a diplomáciai perpatvar és a szankciók kilátásba helyezése is fokozta. A líra annyit romlott az elmúlt másfél évben, mint ha az euró-forint árfolyam 300 forintról 600-ra menne fel.
Az amerikaiak továbbá elhalasztanák a Törökországnak ígért MiG 35-ös vadászgépek leszállítását, és kilátásba helyezték azt is, hogy a török igazságügyi és belügyminiszter amerikai tulajdonait zárolják. Ankarában hasonló zárolási válaszszankciókkal hozakodtak elő. A szakértő szerint ennek a reakciónak gyakorlati hatása nincs, de a diplomácia nyelvén azt jelenti:
„Törökország felveszi a kesztyűt”.
Konfliktusgócok metszéspontjában
Nem lehet letagadni Törökország erejét. Egyrészt a NATO-ban az övék a második legnagyobb létszámú hadsereg, másrészt a közel-keleti elhelyezkedése miatt konfliktusgócok metszéspontjában van, így geostratégiailag is fontos ország. Ráadásul nagy készséget mutat arra, hogy ezekbe a konfliktusokba be is avatkozzon (jó példa erre szíriai szerepvállalása), mindez pedig felértékeli a NATO-n belüli szerepét.
Az ügy mindkét ország részéről jelentősen átpolitizálódik és kezd szimbolikussá válni, és így egyre nehezebb lesz kivonulni belőle.
Donald Trump is twittelt a komoly szankciókról, Mike Pence alelnök is retorziókat helyezett kilátásba, és persze nemcsak a török külügyminiszter, hanem Recep Tayyip Erdogan török elnök is arról nyilatkozott, hogy Törökország erős és nem lehet packázni vele. Ez azt mutatja, hogy belpolitikai síkon is egyre nagyobb hangsúlyt adnak az ügynek, így nehezebb lesz belőle kihátrálni.
Mindezzel együtt persze mindkét ország tudja - különösen az esetleges további gazdasági és kereskedelmi szankciók károkozása miatt -, hogy
Törökország a gyengébbik fél, ezért megpróbálják majd "arcvesztés nélkül" rendezni az ügyet.
Vélhetően a török döntéshozók fognak hátrálni, ennek időpontja pedig nyilván függ a szankcióktól is.
Egyelőre úgy tűnik, Andrew Brunson elengedéséről októberben fognak ismét tárgyalni, addig a törökök vélhetően ellen fognak állni és megpróbálnak majd az amerikaiakéhoz hasonló szankciókkal élni.