A dokumentum szerint Savkat Mirzijajev miniszterelnököt jelölték ki a Karimov temetésének megszervezéséért felelős bizottság vezetőjének. Karimovot szombaton, muszlim hagyományok szerint temetik el szülővárosában, Szamarkandban.
A pénteki hivatalos bejelentés előtt ellentmondásos hírek láttak napvilágot arról, hogy a múlt szombaton agyvérzést kapott politikus életben van-e.
Mindig újraválasztották
Az üzbég nemzetiségű Iszlam Abduganyijevics Karimov 1938. január 30-án született Szamarkandban. Gépészmérnöki képesítését a közép-ázsiai műszaki főiskolán, közgazdász oklevelét a taskenti népgazdasági főiskolán szerezte, később a közgazdasági tudományok kandidátusa is lett.
1960-ban kezdett dolgozni a taskenti Mezőgazdasági Gépgyárban mestersegédként, majd a Cskalov nevét viselő Repülőgép-ipari Termelési Egyesülésben volt konstruktőr, később főmérnök. 1964-ben belépett a Szovjetunió Kommunista Pártjába (SZKP), s ezután a szokásos apparatcsik-karriert futotta be.
Dolgozott az üzbég tervhivatalban szakértőként, osztályvezetőként, végül elnökhelyettesként, 1983-ban a köztársasági kormány pénzügyminisztere, majd miniszterelnök-helyettese lett. 1986-ban megválasztották a kaska-darjai területi pártbizottság első titkárává, Rafik Nyisanov felmentése után, 1989. június 23-án pedig az Üzbég Kommunista Párt első titkárává. 1990. július 14-én, a XXVIII. pártkongresszuson tagja lett az SZKP Központi Bizottságának és Politikai Bizottságának is, 1991-től tagja volt a szovjet Népi Küldöttek Kongresszusának.
A Mihail Gorbacsov elleni sikertelen puccskísérlet után, 1991. augusztus 23-án lemondott a kommunista pártban viselt tisztségeiről. Miután az Üzbég Kommunista Párt átalakult a Független Üzbegisztán Népi Demokratikus Pártjává, 1991. szeptember 14-étől átvette a szervezet vezetését.
1990. március 31-én Üzbegisztán Legfelsőbb Tanácsa - elsőként a szovjet tagállamok közül - Karimovot választotta meg köztársasági elnökké. Az év novemberében a taskenti parlament feloszlatta a minisztertanácsot, melynek feladatait az elnök mellé rendelt miniszteri kabinet vette át, melyet Karimov vezetett. Üzbegisztán 1991. augusztus 31-én nyilvánította ki függetlenségét, államfője Karimov lett, akit az 1991. december 29-i elnökválasztáson a szavazók 86 százaléka megerősített tisztségében.
Karimovot azóta is mindig újraválasztották, legutóbb 2015-ben, jóllehet külföldi megfigyelők szerint e szavazások nem feleltek meg a demokratikus választások ismérveinek. A kerek arcú, barátságos megjelenésű, de zord tekintetű elnök vaskézzel irányította a muszlim többségű közép-ázsiai országot: felszámolta az ellenzék minden formáját, betiltotta a politikai pártokat, a független tömegtájékoztatási eszközöket. A kezdetektől fogva keményen lecsapott az iszlám fundamentalistákra, mert attól tartott, hogy destabilizálhatják az országot és a térséget, de ezt arra is felhasználta, hogy elnémítsa az őt bíráló hangokat. Az iszlamista erőkkel történt leszámolás 2005-ben felkelést robbantott ki Andizsánban, melynek leverése során több száz civilt is meggyilkoltak a biztonsági erők. Az emberi jogi szervezetek szerint Üzbegisztánban gyakoriak a kínzások és a rendőri kegyetlenkedések. Karimov lánya, Gulnara sokáig igen befolyásosnak számított Üzbegisztánban, de egyes hírek szerint évek óta házi őrizetben tartják gazdasági visszaélései miatt.
A 27 milliós Üzbegisztán hatalmas szénhidrogénkészletekkel rendelkezik, gazdasága mégsem fejlődik. A külföldi beruházókat elriasztja a korrupció és a strukturális reformok halogatása.