"Európa Európához méltatlan helyzetben van" - jelentette ki Angela Merkel 2015 nyarának végén, hogy megindokolja azt a döntését, miért nem küldik vissza - a szabálytól eltérően - a háború elől menekülő szíriai menedékkérőket abba az országba, ahol az unió területére léptek.
A kancellárnak - aki egyesek szerint "olajat öntött a tűzre", és meggyengítette a szabad mozgást biztosító schengeni övezetet, mások szerint viszont dicséretet érdemel, amiért ráébredt a menekültek emberi tragédiájának mértékére - nem volt sok választása Stefan Lehne, a Carnegie Europe agytröszt szakértője szerint.
"Akkoriban az EU tagállamai teljesen megosztottak voltak" és "káoszhelyzet" kezdett kialakulni - mondta az elemző, hozzátéve, hogy a kancellár "később sokkal korlátozóbb irányba módosította a politikáját, de a beszédmódján nem változtatott".
Több hónapi megosztottság után az uniós tagállamoknak végül 2015 végétől sikerült "új konszenzusra jutniuk, hogy drámai módon csökkentsék az érkező illegális bevándorlók és menekültek számát", s ez "képessé tette az EU-t egy közös fellépés kidolgozására" - jegyezte meg Stefan Lehne.
A közös erőfeszítés az uniós határok védelmét szolgáló új európai szervezetre vonatkozó terv rekordidő alatt történt elfogadásában nyilvánult meg. Ennek a szervezetnek 2016 végére kell felállnia, és néhány nap alatt akár 1500 határőrt is küldhet az érintett országba.
A konszenzus révén sikerült a balkáni útvonalat lezárni és megállapodást kötni Törökországgal az illegális bevándorlók visszafogadásáról. Ennek nyomán 2016 tavaszán drámai módon csökkent az Égei-tengeren át Görögországba érkezett menekültek száma.
Az EU immár Afrikára összpontosít, innen érkezik ugyanis ismét a legtöbb illegális bevándorló Európába, és arra készül, hogy a bevándorlás megfékezése fejében hatalmas beruházásokra ösztönözze a tagállamokat az érintett afrikai országokban.
Amennyiben az európaiaknak sikerül a jövőben szót érteniük Líbiával, ahonnan az Olaszországba érkező bevándorlók többsége elindul (2016. januárja és augusztusa között több mint 120 ezer), "akkor elmondhatjuk, hogy valósággá vált az +Európa erőd+" - vélte Demetriosz Papademetriou, az Európai Migrációs Politikai Intézet (IMPE) elnöke.
Yves Pascouau, az Európai Politika Központ (EPC) igazgatója, a bevándorlási kérdések szakértője szerint "a bevándorlók által használt utak lezárása valóban működött".
A Törökországgal kötött megállapodás azonban a kutató szerint törékeny - politikai és jogi szempontból egyaránt -, és nem sikerült leküzdeni a tagállamok között a menekültek befogadásával és az uniós menedékjog harmonizációjával kapcsolatban meglévő nézetkülönbségeket sem.
A Görögországon és Olaszországon át érkező menekültek más uniós tagállamokba történő áthelyezésére vonatkozó, az európai szolidaritást kifejezni hivatott átmeneti terv megfeneklett. Egy év alatt 4500-nál kevesebb menekültet fogadtak így be a 2017 szeptemberéig tervezett 160 ezerből, míg mintegy 57 ezer menedékkérő Görögországban rekedt.
A terv leghevesebb ellenzői, Magyarország és Szlovákia az Európai Bíróságon támadták meg a döntést, amely pedig 2015 szeptemberében a tagállamok többsége által történt elfogadása óta mindenki számára kötelező.
Ez az ellenállás várhatóan bonyolult vitát eredményez a menedékkérőknek az unión belüli elosztását szabályozó dublini rendelet előkészületben lévő reformjakor. Az Európai Bizottság a menedékkérők automatikus elosztásának véglegesített mechanizmusát javasolta életbe léptetni, amelyet rendkívüli esetekben aktiválnának. A befogadási kvóták betartását elutasító országoknak minden egyes elutasított személy után 250 ezer eurót (77,5 millió forintot) kellene fizetniük. A javaslat a már az áthelyezést is ellenző országok részéről heves ellenállásra talált.
A "terhek megosztásának kulcsfontosságú alapkérdésére" vonatkozó tartós nézetkülönbségek miatt "az átfogó rendszer törékeny és sérülékeny" - vélte Stefan Lehne, aki szerint "eléggé világos", hogy Európa a jövőben is számíthat más, tömeges migránsáradatokra.