A 2008-ig utódjelöltnek tekintett politikus leváltása miatti meglepetés elültével alapvetően ez a kép rajzolódik ki a kremlinológusi elemzések többségéből.
Ivanov a kremli 4 év 8 hónappal együtt összesen 17 esztendőt szolgált le rendületlenül különböző posztokon Putyin oldalán, menesztése ezért is hatott sokkszerűen. Azonnal találgatni kezdték a médiában, hogy mi is lehetett a banánhéj. Vajon azzal hibázott-e, hogy júniusban Szentpétervárott megjelent Carl Gustav Emil von Mannerheim emléktáblájának avatásán, aki ugyan a cári hadsereg mintatábornoka volt, ám később - finn főparancsnokként - részt vett Leningrád náci blokádjában, vagy azzal, hogy a legjelentősebb orosz pénzintézmény, a Szberbank vezérével, German Greffel összefogva próbált meg hatalmi ellensúlyt képezni Dmitrij Medvegyev miniszterelnökkel szemben?
Esett szó arról is, hogy Ivanov elfáradt, hogy megviselte fiának két évvel ezelőtti balesete, ezért kellett a 63 éves politikust a 44 éves eddigi helyettesével, a diplomata, adminisztrátori és protokollfőnöki múltú Anton Vajnóval felváltani. Az első meglepetés után azonban a szakértők nagy része egyre inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy Szergej Ivanov neve csak egy lehet a hosszabb névsorban. Putyin ugyanis egy év leforgása alatt több olyan tisztségviselőt mentett fel, aki még a felemelkedése előtti időkből, a szentpétervári önkormányzat második embereként ismerhette őt.
Ilyen volt Vlagyimir Jakunyin, a vasút, Viktor Ivanov, a kábítószer-ellenes hatóság és Jevgenyij Murov, az orosz kormányzat tagjainak és kommunikációs csatornáinak védelméért felelős Szövetségi Őrszolgálat (FSZO) igazgatója. Nyáron az ő menesztésük mellett több fontos kormányzói hivatalban is vezetőt váltottak.
Nem egy elemzői találgatás szerint az elbocsátások sora a Kreml eddigi kabinetfőnökénél nem szakadt meg, és inoghat több régi bizalmas, közöttük a Rosznyefty olajvállalat élén álló Igor Szecsin széke is. Megfogalmazódtak olyan vélemények, hogy nehéz idők várnak Oroszországra, amikor az elnök nagyobb bizalommal támaszkodhat a hatalom mechanizmusait már jól ismerő, ám még motiválható, tettre kész technokratákra, mint a hagyományos, az elmúlt évtizedek során jelentős vagyonra és tekintélyre szert tett szövetségeseire, akik alkalomadtán akár egymással is képesek összecsapni.
"Pszichológiai értelemben Putyinnak manapság könnyebb olyan emberek környezetében lenni, akik mindig is nagy vezetőként gondoltak rá, és nem emlékeznek azokra az időkre, amikor nem volt nagy vezető" - vélekedett az Eho Moszkvi ellenzéki rádióadónak nyilatkozva Sztanyiszlav Belkovszkij, aki a Kreml által fizetett szakértőből vált a Kreml kritikusává.
Dmitrij Orlov politológus, a Politikai és Gazdasági Kommunikációs Ügynökség igazgatója a Klub Regionov elemzői portálon rámutatott, hogy a személycserék ismételten bizonyították: az orosz politikai rendszer egyközpontú.
"A központ, amely nem más, mint Putyin, a legfontosabb döntések kezdeményezője, beleértve a személyi döntéseket. A többi játékos csak a központhoz képest független valamennyire. Nem számít önálló központnak" - mondta.
Andrej Kolesznyikov, a Moszkvai Carnegie Központ elemzőjének meglátása szerint a régi elnöki "harcostársak gazdagok, amennyire csak a legfelsőbb vezetők gazdagok lehetnek egy olyan rendszerben, ahol a hatalom a tulajdonnal egyenértékű, ahol a tulajdon hatalomra konvertálható, és ahol a szolgálati pozíciókról, mint minden korporatív államban, adót szednek. Ám olyan helyzetben, amikor válság van, választások vannak, vagy az elnök az utolsó alkotmányos ciklusára készül, a legfelső elitrétegek képviselőinek szerényebben és óvatosabban kellene viselkedniük, figyelembe véve a közvéleményt és az első számú közméltóság véleményét."
Andrej Makarkin, a Politikai Technológiák Központjának első alelnöke ugyancsak a Klub Regionov fórumán azt fejtegette, hogy a kiépülő új káderstruktúra célja a jelenlegi politikai rendszer megőrzése a komoly gazdasági kockázatok közepette. Emlékeztetett: Tatyjana Nyesztyerenko első pénzügyminiszter-helyettes július végén arra figyelmeztetett, hogy reformok nélkül kifogynak a tartalékok, és 2017-ben az állami szektorban már nem lesz miből bért fizetni.
Makarkin szerint egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Oroszországban nem lehet megkerülni a népszerűtlen reformokat, amelyek keretében csökkenteni kell majd a társadalmi juttatásokat és növelni a nyugdíjkorhatárt.
"Éppen ezért olyan hírek keringenek, hogy az elnökválasztást előrehozhatják 2017-re, hogy mielőbb hozzá lehessen fogni a reformokhoz" - mondta.
A szeptember 18-i szeptemberi orosz parlamenti alsóházi választások kilátásaival az elemzők alig foglalkoznak, gyakorlatilag lefutott ügyként kezelik, A VCIOM közvélemény-kutató szerint a kormányzó Egységes Oroszország párt 44 százalékos támogatottsággal toronymagasan vezet az eddigi három parlamenti ellenzéki párttal szemben, a többi kilenc politikai csoportosulásnak pedig aligha van esélye elérni a választási küszöböt.
Érdekesebb csemegének tartják viszont a szakértők, hogy Ivanov visszatérhet-e még a tűz közvetlen közelébe, vagy lehet-e még Vajlóból is kormányfő, mint Medvegyevből, aki annak idején szintén a Kreml kabinetfőnöke volt.