Ljubisa Preletacevic Beli a választási kampány kezdete óta fehér öltönyben, fehér lovon, felékszerezve járta Mladenovacot, és mindenhol testőrei kíséretében jelent meg, számos asszisztens sürgött-forgott körülötte. Minden megnyilvánulásával az általa parodizált, minden hájjal megkent politikusnak a fontosságát hangsúlyozta. Lépten-nyomon arrogáns kijelentéseket tett, nem tagadta, hogy megvesztegethető, sőt azt sem, hogy diplomáját is csak vásárolta. Azt sem titkolta, hogy több pártnak is a tagja volt már, és mindig az érdekeinek megfelelően váltott. A szerepjáték idején használt vezetékneve is, a Preletacevic voltaképpen "pártváltót" jelent, a Beli pedig fehér öltözékére utal.
A kampány során meglátogatta a helyi gyárakat és gazdaságokat, nem létező befektetőkkel kötött fiktív szerződéseket, és gyerekeket mentett meg kitalált veszélyhelyzetekből. Jobb életet, magasabb béreket ígért a szavazópolgároknak, ígéretét azonban bevallottan nem akarta betartani.
Legközelebbi munkatársa, egyben tanácsadója Nebojsa Prilepak (Ragacs), akit egyetlen cél vezérel: teljesíteni főnöke utasításait. A választásokat követően úgy fogalmazott: "ha azt kéri, hogy hazudjak, akkor hazudok, ha azt, hogy lopjak, akkor lopok".
Az álnév mögött voltaképpen a 24 éves Luka Maksimovic rejtőzik, aki viccből hozta létre Csak erősen-Beli nevű választási listáját, amelynek mottója - egy szerb mulatós nóta alapján - a Nem kóstoltad meg a töltött káposztát (Sarmu Probo Nisi) lett. Legnagyobb meglepetésére 38 nap alatt akkora sikert tudott elérni, hogy a 20 ezer lakosú településen a szavazatok 20 százalékát szerezte meg, így több országos pártot is maga mögé utasított, és 13 képviselője lesz a helyi önkormányzatban.
A siker után Luka Maksimovic a Blic című szerb napilapnak azt mondta, ellenzéki pozícióból kíván politizálni a továbbiakban, és az lesz a célja, hogy rámutasson a képviselő-testület visszásságaira, és arra, hogy egyes döntések kizárólag a helyi politikusok önös érdekei miatt születnek meg.
A zenével és videók forgatásával foglalkozó férfi és társai a sikerüket abban látják, hogy a szerbiai állampolgárok már csalódtak a politikusokban és ígéreteikben, látják, hogy mindig ugyanazok "az arcok" képviselik őket ilyen vagy olyan felállásban, és új politikai szereplőkre vágynak, várakozás közben pedig vevők a viccre is.