Nem tudhatta Ikemoto Noboru, akit három ember megöléséért ítéltek halálra, hogy a csütörtöki az utolsó vacsorája. Fudzsima Seihának, az ötszörös gyilkosnak se árulták el, hogy pénzeken kivégzik, ahogyan Fukava Hirokinak sem, aki két emberrel végzett.
Japánban nem tájékoztatják arról a siralomházban élőket, hogy mikor hajtják végre rajtuk a halálos ítéletet, ez pedig sérti a nemzetközi jogot.
A gyakorlat az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint ütközik a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmányának, illetve az Emberi Jogok Egyetemes Deklarációjának egyes pontjaival.
Szigorú körülmények
A japán halálra ítéltek így állandó halálfélelemben kell, hogy éljenek, a helyi média közlései szerint mindössze vécényi méretű cellákban, teljesen egyedül, ráadásul kevesebb joguk is van, mint a többi rabnak. Ezek a fogva tartottak hetente csupán két alkalommal tornázhatnak, cellájukban nem végezhetnek testmozgást.
A jelentések szerint a halálra ítéltek átlagosan 7 évet és 11 hónapot töltenek a siralomházakban, mielőtt végeznek velük.
Jelenleg Japánban 104-en várnak így a sorsukra, idén eddig 9 kivégzés történt. Tíz évvel ezelőttig azt sem lehetett tudni, hogy az akasztásokat pontosan mikor hajtották végre, az illetékes hatóság csak az év végén közölt erről összesítést.
A legutóbbi, hármas kivégzés volt az első alkalom, hogy az elítéltek nevét is nyilvánosságra hozták.
A legtöbben támogatják
A japán lakosságnak mindössze 6 százaléka ellenzi a halálbüntetést, a szakértők szerint ennek az az oka, hogy az emberek nincsenek tisztában azzal, milyen körülmények között várják a halált az elítéltek.
Azok, akik nem támogatják a gyakorlatot, úgy vélik: az igazságszolgáltatási rendszerben nincsenek olyan biztosítékok, amelyek garantálnák, hogy ártatlanok ne kerüljenek siralomházba.