Anthony Seldon könyve, a Blair Unbound (szabad fordításban Blairről kötetlenül) számos meglepő részlettel szolgált, elsősorban a 2005-ös választásokkal összefüggésben.
Két éve a Munkáspárt ugyan történelmi győzelmet aratott - korábban sosem sikerült a pártnak három egymás utáni választást megnyernie - de a korábbi 167 fős alsóházi többsége 64 fősre olvadt.
A szerző szerint a brit miniszterelnök első reakciójában saját magát és az iraki háborút hibáztatta a gyenge eredményért, amelyet egyenesen vereségként élt meg.
Tony Blair saját választókerületében lévő házában várta az eredményeket, és amikor pártja elvesztette az egyik, biztosnak tartott körzetet, a hideg ellenére kiment a kertbe, és tanácsadói füle hallatára olyan dolgokat morgott maga elé, hogy "az én hibám" és "Irak".
Megfúrták a terveit
A gyengébb választási eredmény megakadályozta a miniszterelnököt kormányátalakítási terveinek keresztülvitelében. Ennek lényeges eleme lett volna, hogy Tony Blair régi harcostársát, a kormányfői posztra régóta ácsingózó - azt végül idén nyáron megszerző - Gordon Brown kancelláriaminisztert elmozdítják a kincstár éléről, utóbbi hivatal jogköreit pedig kétfelé osztják.
Ennek célja az lett volna, hogy a mindenkori kancellár kezében ne összpontosulhasson akkora hatalom, mint Gordon Brownéban, aki a korábbi nyolc évben saját hatalmi erőközponttá építette ki a kincstárat.
Ezek a tervek azonban a többivel együtt kudarcba fulladtak, miután előbb John Prescott miniszterelnök-helyettes és maga Gordon Brown is határozottan szembeszegült Tony Blairrel.
Az utóbbi két politikus ezekben a napokban (2005 májusának elején) sokszor beszélt telefonon, és a bennfentesek szerint Gordon Brown rendszeresen a "b... meg" kifejezéssel hárította el a kormányfő érveit. Nem csoda, hogy ezek után a miniszterelnöki hivatal és a kicstár között elmérgesedett a viszony.
Tony Blair helyzetét nehezítette a parlamenti frakcióban uralkodó hangulat, a képviselők ugyanis elsősorban őt tették felelőssé a frakció összezsugorodásáért, miközben magát a győzelmet a kampányba csak annak végén bekapcsolódó Gordon Brownnak tulajdonították.