Legutóbb már az Európai Unió is felszólította a mianmari katonai kormányt, hogy ne lépjen fel erőszakkal a demokráciát követelő tüntetők ellen, hanem keressen tárgyalásos megoldást a több mint egy hónapja kezdődött demonstrációsorozatra.
Noha közben a rezsim megfenyegette a tüntetőket, kedden ismét körülbelül százezren demonstráltak Mianmar korábbi fővárosában, Rangunban, így az elmúlt két évtizedben már a mostani a legnagyobb tüntetéssorozat.
A tömeg élén ezúttal is a mezítlábas szerzetesek haladtak, zászlókkal a kezükben. Néhány zászlóra harcoló pávát festettek, amely az 1988-as, vérbe fojtott demokrácia-párti felkelés jelképe volt.
Válságról válságra
A függetlenségét 1948-ban elnyerő Burma a brit uralom idején még Délkelet-Ázsia egyik leggazdagabb országa volt, a világ legnagyobb rizs- és tikfaexportőre.
Kedvező természeti adottságai és művelt népessége miatt sokan gondolták úgy, hogy a függetlenség megszerzése után az ország gazdasági virágzás elé néz.
Nem így történt. Burma kezdetben egyfajta jóléti államot akart építeni, majd az 1962-es puccsot követően a szocializmus burmai útjára lépett, a mezőgazdaság kivételével minden gazdasági ágazatot államosítottak.
Sejthető, hogy ennek milyen következményei lettek, 1988-ban éppen a tragikus gazdasági helyzet és a politikai elnyomás miatt alakultak ki országszerte demokráciát követelő tüntetések.
A Közép-Európával felsejlő párhuzam azonban itt véget is ér, a katonai kormányzat vérbe fojtotta a megmozdulásokat, több száz tüntetőt mészároltak le.
1990-ben szabad választásokat tartottak ugyan, az Aung Szan Szu Kyi vezette Nemzeti Liga a Demokráciáért azonban hiába aratott elsöprő sikert, a tábornokok nem engedték ki a kezükből a hatalmat.
Az ellenzék vezére az azóta eltelt idő nagy részét házi őrizetben tölti, nem véletlen, hogy vasárnap a tüntetők az ő házát is útjukba ejtették.
Az ország tényleges vezetője 1992 óta Than Shwe tábornok, aki a Parade című lap idei rangsorában az észak-koreai Kim Dzsong Il után a világ második legrosszabb, avagy leggonoszabb diktátora lett.Az államigazgatás szinte minden jelentős posztját katonák töltik be. A számos etnikai konfliktus miatt Mianmar rendelkezik Délkelet-Ázsia egyik legerősebb hadseregével, amelynek 480 ezer fős létszáma azt jelenti, hogy Mianmar tartja fegyverben a világ 12. legnagyobb hadseregét.
Noha hivatalos adatok nem állnak rendelkezésre, a Stockholmi Békekutató Intézet szerint Mianmar egyike a hadseregére legtöbbet költő 15 országnak. A részben elavult fegyverzet főként Oroszországból, Ukrajnából, Kínából és Indiából érkezett.
Részint katonai szempontok határozták meg a főváros áthelyezését is: az új székhely Ranguntól 320 kilométerre északra épült fel, és a Najpjido nevet kapta, amelynek jelentése az erősen a Gyűrűk Ura trilógiára hajazó "királyok városa".
Ópiumnagyhatalom
Visszatérve a gazdaságra: a fejlődést erősen hátráltatja az infrastruktúra hiánya - a vasutakat például nemigen újították fel, mióta a 19. században megépültek -, a bürokratikus szabályozás, a korrupció, valamint számos fejlett ország Mianmar-t sújtó szankciói.
Az egyetlen ágazat, amelyet vita nélkül prosperálónak lehet minősíteni, a kábítószer-termelés és -kereskedelem.
Fotó: Fekete-Szalóky Zoltán (képgaléria)
Becslések szerint az ország a világ második legnagyobb ópiumtermelője, de az amfetaminok tekintélyes része is innen származik.
További probléma az infláció, egy ellenzéki szakértő szerint tavaly április óta, amikor a kormányzat jelentősen megemelte a kormányzati alkalmazottak fizetését, az alapvető árucikkek ára 30-60-szorosára nőtt.
A mostani tiltakozáshullámot éppen az váltotta ki, hogy a kormány egy hónappal ezelőtt emelte az üzemanyagok árát.
Az már újabb helyi sajátosság, hogy a tüntetések akkor kaptak igazán erőre, amikor múlt héten a buddhista szerzetesek is csatlakoztak a megmozdulásokhoz.
A hivatalos adatok szerint a lakosság 89 százaléka a buddhizmus théraváda irányzatának követője, így a szerzetesek nemcsak számuk, hanem társadalmi befolyásuk alapján is jelentős szerepet játszanak az országban.