Miközben Iszlámábádban ünnepi fény világította meg az eget, addig egyes családokban az államalapítással járó traumára is emlékeztek.
A távozó britek 1947-ben megosztották a korona egykori ékkövét a hindu többségű modernkori Indiára, és a muzulmán többségű Pakisztánra, amelynek akkoriban a tőle területileg elszakított mai Banglades is része volt.
A függetlenséget vallási alapú erőszakos tisztogatás és lakosságcsere kísérte: 10 millió ember menekült és költözött át az új határon túlra, ami a 20. század egyik legnagyobb népvándorlása volt.
A 60. évfordulón a tűzijáték mellett egyperces csenddel emlékeztek meg arról a többszázezer emberről, aki a függetlenség kikiáltását követő, hinduk és muzulmánok közötti zavargásokban vesztette életét.
A hat évtized során a két szomszéd, India és Pakisztán többször is háborúzott egymással, mindkettő atomhatalommá vált és egy nukleáris konfliktus szélére sodródott. Az utóbbi években azonban a felek tárgyalásokba kezdtek, hogy rendezzék kapcsolataikat.
A mostani ünnepi hangulatba aggodalom is vegyül. Pakisztán 8 éve, katonai puccsal hatalomra jutott elnöke, Musharraf tábornok elkeseredett politikai harcot folytatott egyes vezető bírákkal és azokkal az ellenzékiekkel, akik szerint alá akarja ásni az alkotmányt, miközben az országban egyre többet hallatnak magukról az iszlám szélsőségesek.
A leglátványosabb akciót júliusban a fővárosban hajtották végre, amikor bevették magukat az úgynevezett Vörös Mecsetbe, majd 200 embert öltek meg egy öngyilkos robbantásban. Musharraf erre jelezte, hogy szükségállapotot vezethet be.