Néhány évvel ezelőtt még Japánban is keveset tudtak a zsidómentőről.
Ellentétben Oscar Schindlerrel, a német iparmágnással, akiről köztudott volt, hogy csaknem 1100 zsidót mentett meg a koncentrációs táborok borzalmaitól a második világháborúban, Szugiharáról ez csak hét évvel ezelőtt derült ki.
Szugihara konzulként szolgált Litvánia ideiglenes fővárosában a háború alatt, posztjáról 1940-ben mondott le német nyomásra.
Nem féltek
Akkoriban a város lakóinak a negyede zsidó származású volt, többségük jól élt, és integrálódott a helyi társadalomba.
Sokan nem tartottak attól, hogy részük lehet a koncentrációs táborok borzalmaiban, ezért nem próbáltak elmenekülni, egészen addig míg szinte késő nem lett.
A történelem furcsaságai miatt azonban helyzetük úgy alakult, hogy az utolsó esélyt a menekülésre a japán diplomata jelentette számukra.
Saját kezűleg gyártotta a vízumokat
A férfi ugyanis tíz napon keresztül, felesége segítségével "gyártotta" számukra a vízumot saját kezűleg, amelyből távozásáig hatezret tudott elékészíteni. Ezzel gyermekek és nők százait is megmentette a haláltól.
Az utolsó ténykedése az ostromlott városban az volt, hogy átadta konzuli pecsétjét egy menekülő embernek.
"Jutalomból" elbocsátották
Miután a diplomata visszatért hazájába, tetteiért az volt a "jutalma", hogy elbocsátották a külügyminisztériumtól.
Először fordítással kezdett foglalkozni, majd egy magánvállalatnál helyezkedett el. 1986-ban halt meg, a családjának pedig ezt követően még tizennégy évet kellett várnia a minisztérium bocsánatkérésére.
Litvániában azonban szobrot állítottak neki, és akiket megmentett, úgy gondolják: a legnagyobb elismerés tetteiért az, hogy az emlékművet a japán császári pár is felkereste.