Már a német újraegyesítés kancellárjaként ismert Helmut Kohl is ígéretet tett méltó anyagi jóvátételre azok számára, akiket az NDK-ban politikai, vagy vallási meggyőződésük miatt meghurcoltak.
Angela Merkel kancellár koalíciós kormánya végre megtette az első lépést, és a képviselőház elé terjesztette a kommunista rendszer börtönviselt áldozatainak anyagi kárpótlását célzó nyugdíj-kiegészítő törvényjavaslatot.
Ennek részletei azonban nemcsak az érintettek körében váltottak ki hangos felháborodást, hanem bírálatra késztették a parlamenti pártok vezetőit is.
"Alamizsna"
A tervezet értelmében csak azok kapnának havonta 250 eurót (61 ezer forint), akiknek nyugdíja nem haladja meg az ezer eurót (245 ezer forint).
Az áldozatokat felháborítja, hogy csak a kifejezetten rászorulók kaphatnak anyagi jóvátételt, nem pedig mindenki, aki fél évnél hosszabb időt töltött politikai fogolyként az NDK börtöneiben.
Erős visszatetszést keltett a tervezetnek az a kitétele is, miszerint a nyugdíj-kiegészítés folyósítását az egykori áldozatok félévenként történő anyagi átvilágítástól teszik függővé, amit az érintettek nyers megalázásnak tekintenek, és határozottan visszautasítják.
Szervezeteik keserűen mutattak rá arra a visszásságra is, hogy az egykori NDK vezető funkcionáriusai, köztük a belügyi szervek magas rangú munkatársai, ma kiemelt nyugdíjból élnek, míg áldozataik - akiknek pályafutását szemrebbenés nélkül kerékbe törték, családi életét feldúlták és még gyermekeik továbbtanulását is elgáncsolták - alacsony nyugdíjból tengődnek az újraegyesült Németországban.