A kormányzó Kereszténydemokrata Unió főtitkára leszögezte, hogy a Korán semmiképpen sem válhat a német igazságszolgáltatás részévé, a Németországban élő mohamedánok központi tanácsának elnöke pedig rámutatott arra, hogy még a Korán is válási oknak tekinti a házastársak közötti erőszakot.
Ez egyértelmű elutasítása a frankfurti bírónő érvelésének, amelyben arra hivatkozva nem bontotta fel a német törvényeknek megfelelően idő előtt egy házaspár frigyét, hogy a házasfelek mindketten Marokkóból és így az iszlám kultúrkörből származnak, amelyben szokványos dolog, ha a férj testi fenyítést alkalmaz nejével szemben.
Az indoklás miatt az asszony ügyvédje elfogultsági indítványt nyújtott be a bíróságra, mire a bírónő sem hagyta magát: válaszában hangoztatta, hogy a válni szándékozó fiatal nő megkapta a közös lakást, és a férjnek is megtiltotta a közeledést különélő nejéhez - ezek után nem lát indokot a válás gyors kimondására.
Időközben az eset országos üggyé dagadt, és a válóper továbbvitelét az igazságügyi hatóságok elvették a bírónőtől.
Politikusok azonban nem érik be ennyivel, és követelik, hogy hozzanak olyan intézkedést, amely a jövőben eleve kizárja, hogy bírák vallási meggondolásokat a német jog fölé helyezzenek.