Az eset összefüggésben van az indiai kormány gazdaságfejlesztési törekvéseivel.
A kabinet - a kínai mintát követve - különleges gazdasági övezeteket hoz létre, ahova nagyvonalú kedvezményekkel csábítja a befektetőket.
Ilyen övezet lett volna a Nandigram közelébe tervezett tízezer hektáros ipari park, ahova elsőként egy indonéz vegyipari óriáscég üzeme települt volna.
A helyiek azonban heves tiltakozásba kezdtek földjeik kisajátítása ellen.
Egy 30 éves helyi gazdálkodó például azt mondta: "Amíg mi élünk, nem adjuk át a földjeinket. Boldogunk vagyunk itt, nem akarunk gyárakat, egyszerűen békében szeretnénk élni."
A tiltakozók ellen brutálisan lépett fel a rendőrség. A harcban 14 ember meghalt, 152-en megsebesültek.
Az összecsapás egyik sebesültje, a 26 éves Seijk Szultan felidézte a történteket: "A rendőrök megtámadtak minket. Először könnygázt használtak, aztán jöttek a lövések". A férfi azonban ezek után is elszánt maradt: "a vérünket elvehetik, de a földünket soha".
A lövöldözés után Nyugat-Bengália kommunista vezetésű kormánya törölte a nandrigrami különleges gazdasági övezet tervét, amit a helyiek hatalmas győzelemként élnek meg.Egy helyi tanár - aki segített a sebesültek ellátásában - felhívta a figyelmet arra, hogy a kormány elmulasztotta elmagyarázni az embereknek, miként segítenének rajtuk a beígért munkahelyek.
"A legtöbb ember szegény és képzetlen, így a gyárban legfeljebb biztonsági őr vagy takarító lehetne. Ezért adják fel az őseik földjét?" - tette fel a kérdést.
A különleges gazdasági övezetek - amelyekből a kormány mintegy 260-at tervez kialakítani - eddig közel sem minősíthetők sikertörténetnek, az ország szinte minden részén tiltakoznak az emberek a kialakításuk ellen.
Az ellenzők között nem csak a földjeikhez ragaszkodó parasztokat találhatjuk meg.
A Nemzetközi Valutaalap egyenesen perverznek minősítette a tízéves adómentességet, míg ellenzéki mozgalmak azt kifogásolják, hogy a kivételezett cégeknek a munkavédelmi és környezetvédelmi előírásokat sem kell betartaniuk.
Külföldi megfigyelők arra is felhívják a figyelmet, hogy míg a kommunista kínai kormány egyszerűen elfojtja az intézkedéseivel szembeni tiltakozásokat, addig ezt a demokratikus Indiában nem lehet megtenni.