Tony Blair azt mondta: az idei, szeptember végén esedékes munkáspárti kongresszus lesz az utolsó, amelyen pártvezérként részt vesz.
Mivel a brit politikai pártok éves kongresszusainak szezonja szeptember-október, ebből kiderült, hogy jövő ősszel már nem Tony Blair lesz a Labour vezére és így valószínűleg a miniszterelnök sem.
A bejelentés hátterében az áll, hogy egy munkáspárti csoport, amely eddig is inkább húzott Gordon Brown pénzügyminiszterhez, mint a miniszterelnökhöz, immár olyan tehernek érzi Tony Blairt, hogy szerdán palotaforradalmat kezdett ellene.
Nyolc vezető kormánybeosztott benyújtotta lemondását, közöttük egy államtitkár, aki lemondó levelében kertelés nélkül távozásra szólította fel a kormányfőt.
Tony Blair sértetten csak annyit válaszolt, hogy a levél e kitétele egyrészt indokolatlan, másrészt udvariatlan. A puccs tehát a jelek szerint sikertelen volt.
Margaret Thatcher akkori konzervatív miniszterelnököt a kilencvenes évek legelején pártbeli ellenfelei gyors és könnyes távozásra tudták kényszeríteni, ugyanis akkor ideológiai nézetkülönbségről volt szó: az európai egység támogatásáról vagy ellenzéséről.
A Labour pártnak más problémái vannak. Blair főként az iraki háború, a bevándorlás és ay egészségügy megoldatlan problémái és a korrupció miatt népszerűtlen. Immár valóban tehertétel.
De a puccs nem maradt következmény nélkül. A kormányzó pártban zűrzavar támadt. Eztt próbálta tisztázni Tony Blair csütörtök délutáni nyilatkozata, amelyben bejelentette, hogy csak májusban jelzi távozási szándékát.
Tehát a Skóciában, Wales-ben és Angliában tartandó önkormányzati választások után néhány nappal - ezeken a Munkáspárt nagyarányú veresége várható, és annak a másnapján, hogy tíz éve volt a brit kormány élén. Tehát szándéka ezzel a rekorddal bekerülni az angol történelembe.
Tony Blair miniszterelnökre nagyon nagy nyomás nehezedik, s ha ez még tovább növekszik, előfordulhat, hogy úgy dönt, elege van a puccsokból meg a belső pártharcokból, és még május előtt leköszön.