Vasárnap lesz a választás, és ott sokan győzni akarnak. Mit mutatnak a legfrissebb méréseik? Mráz Ágoston Sámuel?
Mráz Ágoston Sámuel: A mi legfrissebb mérésünk március végéről való, és azt mutatja, hogy a listás eredmény 46-40 lenne a Fidesz javára, és 8 százalékot kaphat még a Mi Hazánk. A többi párt nem jutna be, a másik két lista nem érné el az 5 százalékos bejutási küszöböt. De hadd mondjam itt el, a választási kampány célegyenesében, hogy mi, közvélemény-kutatók, mindig ilyen izgalmas számokat mondunk a listás eredményről, de a mandátumkiosztásban ennek a jelentősége korlátozott. Nem csak arról van szó, hogy legfeljebb 93 listás mandátumot lehet megszerezni. A listás mandátumok kiosztásánál a közvetlenül belföldön leadott listás szavazatok, értve ezalatt akár a külképviseleteken, a belföldi névjegyzékben szereplők által leadott szavazatoknak a jelentősége, ha nem is korlátozott, de nem akkora, mint amit a közvélemény-kutatások sejtetnek. Ahogy előbb említettem, vannak a külhoni szavazók is, levélszavazók, ők most igen sokan vannak, 496 ezren regisztráltak, és már tegnap este 192 ezer szavazat beérkezett a választási iroda napi statisztikája alapján, illetve létezik a töredékszavazat intézménye. Ezzel elkezdünk a magyar választási rendszer labirintusába kalandozni, de a töredékszavazatok az egyéni választókerületben a mandátumszerzéshez nem szükséges szavazatok, vagy a vesztesek által megkapott kompenzációs szavazatok is hozzáadódnak közvetlenül a listára érkező szavazatokhoz. Csak hogy egy körülbelüli számot mondjak, ha lenne, mondjuk, 6 millió közvetlen listás szavazat, akkor is összesen a listás mandátumok kiosztásában akár 9 millió szavazat is részt vehet. Tehát ott van még akár 3 millió, ez most csak egy körülbelüli szám, nagyon sok összetevője van annak, hogy végül is hány közvetlen és közvetett listás szavazat jelenik meg a mandátumkiosztásnál. De jól érzékelteti, hogy az, amit mi közvélemény-kutatók mérünk, az csak egy tényezője a listás mandátumok kiosztásának.
Az Idea Intézet hogyan látja?
Böcskei Balázs: Kezdjük meg akkor a Hacsek és Sajó félóránkat.
Mráz Ágoston Sámuel: Lesz az egész óra is.
Böcskei Balázs: Ágostont hallgatva, vajon ha négy évvel ezelőtt itt ültünk volna, akkor is ilyen hosszú edukációt tartott volna-e a választási rendszerről?
Mráz Ágoston Sámuel: Oktatom a választási rendszert, van egy ilyen hibám.
Böcskei Balázs: A listás és az egyéni különbségéről, minthogyha azt mondhatnánk egy kicsit – tényleg a műsor hangulatának megágyazva –, hogy mintha valamit itt takar a beszélő, és majd erről a takarásról szívesen beszélek, és a kérdésre is válaszolok a Hacsek és Sajó után. Ez pedig az, hogy nálunk 13 százalékpontos előnye van a Tiszának a biztos szavazó pártválasztóknál, hangsúlyozva azt, amit Ágoston is mondott, hogy ez az arra a kérdésre adott válasz, hogy most vasárnap melyik listára adná le a szavazatát. Van egy 5 százalékos Mi Hazánk, és egy 4 százalékos Demokratikus Koalíció, utóbbiaknak a választási részvétel, meg a mozgósítás, meg a mobilizáció és minden más, amit ilyenkor el szoktunk és el fogunk majd mondani, meghatározza a parlamenti küszöb átugrását. A mi forgatókönyvünk szerint a kettőtől a három-, esetleg a négyfrakciós parlamentig terjed, a mai tudásunk szerint. Ez egy március végi, április elejei adatfelvétel.
Keressünk közös nevezőt a két intézet közöt! A Tisza kétharmados reményeit egyikük intézete, annak mérése sem tartja megalapozottnak?
Mráz Ágoston Sámuel: Először hadd utasítsam vissza a szándékfeltételezést Balázs részéről. Szerintem a magyar választási rendszer nagyon jó, de három fontos szempontból csak kettőt teljesít. Jó, mert a kormányozhatóságot segíti, de a mindenkori ellenzék jelenlétét is biztosítja. A gyenge pontja az átláthatóság. Különféle tudományos kutatások igazolják, hogy nagyon kevesen értik, hogy hogyan működik a választási rendszer. Ezért szerintem a választások előtt erről mesélni a legtermészetesebb dolog. Nincs ebben semmi több, csak kontextusba akartam helyezni azokat a számokat, amit mi jól látunk. Szerintem korábbi eredményeink is ezt alátámasztják. A kétharmados Tisza-győzelemre mi nem látunk lehetőséget, hiszen nemcsak a listás eredményekről volt közleményünk, hanem azóta elmondtuk, hogy hogyan állnak az egyéni választókerületek is. Ez már hangsúlyozottan becslési eljárás, hiszen egyidejűleg 106 választókerületben nem lehet kutatást csinálni. Választástörténeti adatokra és 30 idei választókerületi kutatásra alapozva úgy láttuk, hogy 66 választókerületben van reális esélye a Fidesz győzelmének, és ebből aztán a bonyolult választási rendszer adottságait figyelembe véve 109 fideszes mandátumot kalkuláltunk. Nem azt mondom, hogy szándékot feltételezel, de tényleg nagyon sokismeretlenes egyenletet. 8-10-12 ismeretlennel dolgozik egy mandátumbecslő egyenlet. Ezt kell megoldani, vagy az egyes ismeretleneket megbecsülni ahhoz, hogy ezt a 109 mandátumot végül is eredményül kapja az ember. Ezt tettük, tehát ez nem egy hajszálpontos kutatás, hanem egy becslési eljárás eredménye, de a 109 mandátum azt jelenti, hogy abszolút többséget tud szerezni a Fidesz. Azt gondolom az egyesével elvégzett becslések alapján, hogy nagyon extrém feltételezéseket kell ahhoz tenni, hogy bárkinek nemcsak hogy egy Tisza-győzelem jöjjön ki, hanem Tisza-kétharmad. Láttunk ilyet is. Van olyan közvélemény-kutató, aki mindenfajta módszertani leírás nélkül az elmúlt napokban prezentált egy mandátumeloszlást. De én hadd gondoljam azt, hogy fontos, hogy amikor valaki megbecsül egy mandátumelosztást, akkor vezesse le, hogy hogyan jutott arra. Ezt a Medián, mert róluk van szó, akik kétharmados Tisza előnyt láttak, ők ezt nem tették meg, ők csak a végeredményre közöltek becslést, kicsit égből pottyant meseként.
Az Idea Intézet lát kétharmadot bárkinek is?
Böcskei Balázs: Intézeti szinten nem látunk. A mérésünkből levonható ez a következtetés, hat vagy nyolc nappal a választások előtt, ez a szám, amit most bemondtunk, ennek tükrében ez kevéssé valószínűsíthető. De Ágoston utalt arra, hogy ez egy olyan választási rendszer, ami egyik oldalról transzparens, másik oldalról bonyolult, de nagyon könnyű az átbillenés benne. Hogyha a számainkat tudom úgy olvasni anélkül, hogy tudnánk ennek a földrajzi megoszlásának pontosságát, hogy ez adott esetben még egy támogatottságnövekedés esetén, amit mondjuk a Tisza az utolsó napokban azért felszed, vagy felszedhet, mondjuk a Fidesz is felszed, felszedhet, ilyenkor a nagy pártok porszívóznak, olyan érv is szerepel a szakirodalomban, hogy a kis pártokról szólnak már az utolsó napok, és nem a nagyokról, majd eldől, melyik axióma érvényes, abból kigurulhat még egy kétharmad is akár. Most, amikor a kérdést felteszi, a kutatásunkból ez nem következik lineárisan.
Van egy látványos visszalépéscunami, ez növelheti a Tisza szavazótáborát, vagy a szavazó nem így működik, nem lehet neki megmondani, hogy hirtelen, néhány nappal a választás előtt módosítsa a preferenciáit?
Mráz Ágoston Sámuel: Most, amikor beszélgettünk, már megszűnt a visszalépés lehetősége. Azt hiszem helyesen, hogy ne lehessen az utolsó pillanatban, mondjuk vasárnap reggel ilyesmit bejelenteni, technikailag fel lehessen rá készülni. Amit tudunk, hogy volt számos visszalépés, de olyan politikusok részéről a legtöbb esetben, akiket nem fenyegetett volna az, hogy megszámlálhatatlanul sok szavazatot kapnak. Ezért én ennek a jelentőségét inkább a választási rendszer szempontjából közelíteném meg. Ha, mondjuk, ellenzéki jelöltről van szó, aki nem indul az egyéni választókerületben, és potenciálisan rá szavaznak a Tisza Párt jelöltjére, mondjuk nagy arányban, akkor az a Tisza Párt mandátumkiosztásánál hasznosítható, akár mint töredékszavazat, ha veszít ott a Tisza Párt, akár a győzelemhez segítheti a mindenkori ellenzéki jelöltet. Tehát van ennek jelentősége, de szerintem sokkal kevésbé a választókerületi eredmények eldöntése, mint a töredékszavazatok szempontjából.
Böcskei Balázs: Annyival kiegészítem, nincs ebben vita, nagyon sajátos helyzet, hogy mi is a visszalépéseknek az aurája. Amennyiben elfogadjuk a kutatásainkat validnak, akkor annak, hogy ki lép vissza, hogyan lép vissza, nagy jelentősége nincsen. A választók valóban nem tudják olyan elméleti szinten a választási rendszert, ahogyan oktatod, de ismerik a gyakorlatban. Fölismerik a legesélyesebbet, fölismerik a stratégiai szavazást, gyakorolják, csinálják, az 1998-as második forduló óta a választók jelentős része tudja, hogy hogyan működik. Szerintem az, hogy a kis pártokon egyéni képviselői mandátumok múlnának, ilyen támogatottságok esetén, mint amik a kutatásokban van, szerintem az politikai és nem pedig matematikai érvelés. A kelleténél nagyobb nyomás volt a kis pártokon, amit nem megalapozott választásszociológiai tudások mondattak, és szerintem ennek a nyomásnak a kezelése az, amikor úgy döntöttek, hogy gyakorolják a gesztust, és ellene mennek annak a percepciónak, hogy rajtuk múlna. Néha erősebb volt az ilyen fajta közösségi nyomásgyakorlás, mint ami kigurul a számokból.
Mráz Ágoston Sámuel: Ha itt folytatom, ahol Balázs abbahagyta, valójában, ha az ember elvonatkoztat a szimpátiájától és csak taktikailag nézi az egész folyamatot, akkor a Tisza Párt hibát követ el, hogyha tudja, hogy ezek a pártok végül is szerepelni fognak a választáson azáltal, hogy kannibalizálni próbálja a szavazóikat, azáltal lehet, hogy szerez 1-2 százaléknyi, teszem azt, DK-s vagy kutyapárti szavazót, de 1-2 százalékot meg elveszít. Taktikailag sokkal helyesebb lett volna, ha segíti ezeket a pártokat bejutni, mert mind a ketten elég egyértelművé tették, hogy abban az esetben, ha bekerülnek a parlamentbe listán, elérik az 5 százalékos bejutási küszöböt, akkor koalíciós partnerként számíthat rájuk a Tisza Párt, ha rajtuk múlna a többség megszerzése. Így, ha meg nem érik el az ötszázalékos küszöböt, elvesztegetett ellenzéki szavazatok lesznek.
Az átszavazók tábora szabad szemmel látható tömeg? Az utóbbi 24-48 órában a Fidesz és a Mi Hazánk vonatkozásában felvetődött, hogy mi lenne, hogyha a Mi Hazánk szavazói megosztanák a szavazatukat az egyéni és a lista között, a Fidesz és a Mi Hazánk között. Arra is kíváncsi vagyok, hogy ezt reálisnak tartják-e, tehát hogy így működnek-e a Mi Hazánk szavazók, és hogy ez mekkora hatást fejthetne ki a végeredményt illetően?
Böcskei Balázs: Szerintem minden párt esetében, és historikusan is ha nézzük, akkor vannak ilyen típusú szavazók. De nem ők vannak többségben. Biztos, hogy van olyan Mi Hazánk szavazó, aki listán a Mi Hazánkra, egyéniben pedig a Fideszre fog szavazni, de hogy ez – hogy is mondjam – nagy elemszám lenne a Mi Hazánk táborán belül, azt erősen kétségesnek tartom. Az ellenzéki oldalon többen vannak adott esetben, már amennyiben a kis pártokról beszélünk, DK- meg MKKP-szavazók, akik folytatják ezt a szavazatmegosztást, vagy hívjuk ezt stratégiai szavazásnak, szerintem az adott táboron belül nagyobb az arányuk, mint a Mi Hazánk és a Fidesz között. De ezt a választás utáni helyzetből tudjuk megmondani. Szerintem azok, akik ma ott vannak ezeknél a pártoknál, azok fognak megosztani szavazatot, de elhagyni és átcsábítani már nem. Szerintem nagyon kevesen vannak azok, akik ezeket az üzeneteket meghallják. Mi, elemzők, újságírók, meghalljuk ezeket a mondatokat, hogy 82. véleményvezér a Mi Hazánk környékén mit gondolt, de ez a Mi Hazánk szavazókhoz, Battonyán, eléggé korlátozottan folyik le, még az internet sebességét bekalkulálva is.
Mráz Ágoston Sámuel: Én azt gondolom, hogy a Mi Hazánknak valamivel kevesebb, mint 400 ezer elkötelezett szavazója van. Ha ennél többen szavaznak a Mi Hazánk listájára, akkor reális annak az esélye, hogy ezek a plusz szavazók nem elkötelezetten a Mi Hazánk támogatói, azaz a Fidesz számára megnyerhetőek egy szavazatmegosztással például, de akár vissza is szerezhetőek a Fidesz szempontjából, mert a feltételezés az, hogy ez a növekmény a Fideszből jön. Szerintem ez a kampány nagyjából erről szól. Még a 400 ezer, vagy valamivel kevesebb mint 400 ezer Mi Hazánk-szavazónál is mi azt látjuk, hogy a harmaduk nem kifejezetten kormányellenes, ott is akár felvetődhet az a logikus érv, hogy ha választani kell a két miniszterelnök közül, és egyetértve azzal, hogy nem a választási rendszer részleteinek ismeretében hozza minden választópolgár a döntését, talán még annyira sem, mint amennyire feltételezi Balázs, de azt a kérdést, hogy ki legyen a miniszterelnök, mindenki szem előtt tartja, amikor a voksát leadja április 12-én. Ha egy elkötelezett mi hazánkos szavazó számára is ez a kérdés, akkor körükben is van olyan – mondom, egy harmada ennek a legfeljebb 400 ezer szavazónak –, aki lehet, hogy a Fidesz egyéni jelöltjére fog szavazni. Hatalmas különbségre nem számítok egyéni és listás szavazatok között, de százezer szavazatnak lehet jelentősége, és nagyjából ekkora nagyságrendről beszélünk.
Az tényleg érdekli a szavazókat, hogy jobboldali vagy baloldali kormány lesz-e? Ez az ideológiai pecsét, ez még úgy képzeletben rákerül a szavazólapokra, vagy azt már csak a politikusok erőltetik, hogy jobb- és baloldal?
Mráz Ágoston Sámuel: Erről végtelen és korlátozott értelmű vitákat szoktunk folytatni, de én azt gondolom, hogy ez olyan, mint amit Churchillnek tulajdonítanak a demokrácia kapcsán, hogy nem jó, de nincs jobb. Tehát a jobboldal-baloldal leírás nem jó persze, mert egy csomó baloldali intézkedést tett a jobboldali kormány. Talán Kövér László mondta, hogy Magyarország legnagyobb szociáldemokrata pártja a Fidesz. És persze látom én is, hogy piros-fehér-zöld zászlókat használ a Tisza Párt, tehát el tudnám mondani hosszan, részletesen, tanulmány szintjén, hogy miért nem jók ezek a kategóriák, de nincs jobb igazából, és ezért használják az emberek. Valójában azok is, akik tagadják a baloldali jelzőt a Tisza Párt kapcsán, nem gondolják azt, hogy a baloldali párt a Fidesz lenne Magyarországon, tehát igenis ez egy értelmes fogalom. De azt, hogy a választókat ez mennyire befolyásolja, nem gondolom nagyon fontosnak. Szerintem a személyiségek, hogy ki legyen a miniszterelnök, fontosabb a jobb- és baloldali identitáskérdésnél.
Böcskei Balázs: Némi kiegészítés, mert mégis a kormányzó párt baloldalizza folyamatosan Magyar Pétert és a Tisza világát, címkeként használva ezt a kifejezést. Valamilyen értelme a Fidesz felől nézve van ennek. A kérdésére visszautalva: Magyarországon nem fog baloldali kormány alakulni, bárki nyeri a választást. Ez egy olyan evidencia szerintem, amit nehezen lenne vitatni, hogyha lejövünk a politika világából, a valóság megvédésének szándékával Magyar Péterről sok mindent lehet mondani, az antiorbánizmusnak különböző árnyalatait, de az, hogy mondjuk ő baloldali vagy liberális gondolkodású lenne, vagy azt képviselné, vagy egyébként akár a körülötte állók, az erősen vitatható. Baloldali kormány itt nem lesz, baloldali párt az, ami még itt kérdés ebben a választási időszakban. Azért sem számítanak ezek a kategóriák, merthogy tényleg annyi lett a magyar politika, hogy orbánizmus vagy antiorbánizmus. Most ez a politikai törésvonal lett, ami egy csomó minden ideológiai és értékkategóriát felülír és akadémikussá tesz.
Utalgattak itt a DK-ra, akkor nyúljunk bele abba a kisebb, de nem kevésbé duruzsoló darázsfészekbe is, ami a DK, amely szerint nem biztos, hogy a legtöbb szavazatot bezsebelő párt alakíthat kormányt az államfő felkérésére. Szerintük a Mi Hazánk koalícióra fog lépni a Fidesszel, ezzel érvelnek amellett, hogy a DK-nak, mint általuk baloldalinak nevezett pártnak, be kell jutni az Országgyűlésbe. Bár már mondtak számokat, de azért akkor rögzítsük, hogy ez egy jó stratégia a DK részéről, ez működni fog?
Mráz Ágoston Sámuel: Én azt gondolom, hogy kicsit bonyolult az üzenet, és nem érzem azt, hogy egy ellenzéki szavazó, aki a DK és a Tisza között dilemmázik, az pont egy ilyen erősen fantáziadús koalíciós koncepció ellenében választaná aztán a DK-t. Nekem formál logikai alapon ez nem teljesen működik. Azt gondolom, hogy az a kampány, ami Dobrev Klárát helyezte a középpontba, és Magyarországon nincs ember, aki ne találkozna 100 méterenként Dobrev Klárával, mert nagyon sok plakátot rakott ki, az a stratégia nekem egy érthetőbb jelenet volt, és bár ha jól értem, akkor Balázs azt mondta, hogy nincs jelentősége a baloldaliságnak, de egy baloldali párt bekerülésének lehet. Még akár az a stratégia is, hogy ennek a jelentőségét próbálta hangsúlyozni a Demokratikus Koalíció, logikus, de bonyolult, igazából a közbeszédnek nem tárgya – leszámítva a politika iránt rendkívül érdeklődőket –, hogy a Fidesz és a Mi Hazánk között bármilyen együttműködés lenne, hogy ez ellenében miért szavazzon valaki a DK-ra? Én ezt nem teljesen értem, pedig ez lenne a dolgom.
Böcskei Balázs: Érteni értem, Ágostonnal egyet tudok érteni, hogy nem könnyű megérteni, hogy itt formál logikailag azért követni kell a váltókat, amin halad az autó, és átmegy egyik sávról a másikra. Szerintem az a stratégia, aminek egyik pillére, amire utaltál is, hogy baloldali jelző és a baloldali pozíció megjelenítése könnyebben értelmezhető, de még könnyebben értelmezhető az is, hogy a túlzott hatalommal szemben kell valamilyen ellensúlynak lenni. Az jól látszik, hogy az, hogy vannak potenciális DK-szavazók, ezt azért egy kutatás meg tudta volna erősíteni, vagy megerősíti, hogyha másodlagos elemzéseket folytatunk. Az egy nagy kérdés, hogy mekkora a szívóhatása a nagy pártoknak. Ez igaz a Mi Hazánk és a Fidesz viszonyára, és igaz a Tisza és a DK viszonyára is. Vagy megvan-e még az a sokaság, aki az utolsó pillanatban azt mondja, hogy erősebb lesz neki a kormányváltás szándéka mellett az, hogy Magyar Pétert valamilyen értelemben kontroll árnyékába kell tenni, tehát hogy az egypárti pártrendszernek megtanultuk a sajátosságait, ott van egy domináns szereplő. Ebben a tekintetben ez egy nagyon sajátos logika, ami az utóbbi időszakban elharapódzott. Szerintem a harapódzás az egy jó szó, mert így beleharapnak emberek barátaikba és ismerőseikbe, ami a pluralizmus felfüggesztésének ideiglenes szándéka felé megy, mert azt, hogy vonuljanak le ezek a pártok a palettáról, szerintem a pluralizmus iránt elkötelezett emberként nem kívánjuk vagy nem kívánhatjuk.
Mekkora lesz a részvételi arány, ami legendásan nehezen előrejelezhető? A Nézőpontnak mi az álláspontja?
Mráz Ágoston Sámuel: A nehezen előre jelezhetővel hadd kezdjem! Az elmúlt hónapokban azt éltük meg, hogy a közvélemény-kutatásokat senki sem szereti, de mégis csodaerőt tulajdonít nekik, mindenki nézi, olvassa ezeket a híreket. Szerintem a közvélemény-kutatás arra nem alkalmas, hogy bizonyos dolgokat megmondjon, és itt már a kérdésre próbálok válaszolni. A részvétel valójában egy magatartási kérdés, nem egy véleménykérdés, és azok, akiket elér a közvéleménykutató, azok hagyományosan aktívabbak politikai értelemben, mint a teljes sokaság, azaz az összes választópolgár. Ezért látjuk azt, hogy vannak közvéleménykutatók, akik 90 százalékot mérnek nyers adatban, de őszintén megmondom, hogyha a Nézőpont Intézet nyers adatait nézzük, az is 80 százalék fölötti részvételt mutat, és mégis azt gondoljuk, hogy nem ez a valóság. Érdemes ilyenkor figyelembe venni azt, hogy korábban mit mért nyers adatban egy közvéleménykutató és mi lett a valóság. Ezekkel kalkulálva mi arra jutottunk, hogy 75 százalék körüli lehet a részvétel, ami történelmi csúcs, és amihez, még egyszer hozzáteszem, hogy ez az amúgy nehezen mérhető nyers adathoz képest is súlyozott adat, ami figyelembe veszi a választástörténeti fejleményeket. De azt gondoljuk, hogy ez valahol a reális. És úgy látom, hogy végül is minden közvéleménykutató kolléga erre a megválaszolhatatlan kérdésre hasonló válaszokat ad, és azt mondja mindenki, hogy a nyers adathoz képest alacsonyabb, de történelmi rekordrészvételt vár.
Böcskei Balázs: Én konkrétabb leszek egy fokkal, mint Ágoston. Ő azt mondta, hogy „körül”, én azt mondom, hogy 75 százalék. Nálunk a várható részvétel 75 százalék, történelmi csúcs.
Vasárnap a demokrácia diadala lesz. Rövid kérdés után rövid választ kérek, kinek kedvez, hogyha nagyon sokan elmennek választani? A Tiszának vagy a Fidesznek?
Mráz Ágoston Sámuel: Attól függ, hogy a tiszások vagy a fideszesek mennek el sokan, olcsó kérdésre olcsó válasz, elnézést. De komolyra fordítva a szót: azt azért lehet látni, hogy a Fidesz szimpatizánsai kevésbé aktívak a kutatásokban, mint a Tisza szimpatizánsai, ők egyenesen hiperaktívak, a mi eddigi praxisunkban nem láttunk ilyet, hogy egy párttal szimpatizálóknak közel a 100 százaléka biztos abban, hogy részt vesz a választáson. A Fidesznél ez 90 százalék körül van, ami azt feltételezi, hogy egy magasabb részvétel a fideszes tartaléknak az aktivizálódásában van.
Csendes többségről szokott beszélni a miniszterelnök is, ami most hangos többség lesz.
Mráz Ágoston Sámuel: Vagy rejtőzködő fideszesek, vagy inaktív fideszesek, bárhogy is hívhatjuk őket, és nem automatizmusról beszélek, csak egy logikus következtetésről.
Ez tényleg már régészet, de hogyan látja Böcskei Balázs?
Böcskei Balázs: Hogy kicsit behozzam Hacsek és Sajó után az Uborka című műsort, milyen időjárás lesz? Nagyjából ilyen gondolatok szoktak még előjönni, hogy hó esetén, az kinek kedvez. Szerintem ez az axióma, hogy magas részvétel, kinek kedvez, hogyan kedvez, ez éppen 2018-ban borult meg, úgyhogy én ebben a tekintetben még arra a gondolatkísérletre sem vállalkoznék, mint Ágoston, nem tudom.
Sok minden történt ebben a választási kampányban. Itt volt az amerikai alelnök, J. D. Vance, ennek a látogatásnak a súlyát kifejezetten a választás szempontjából lehet mérni?
Mráz Ágoston Sámuel: Mi a választási kampány vagy a választás szempontjából a jelentősége egy ilyennek? Három szempontra érdemes szerintem figyelni. Az egyik az, hogy melyik párt hogy tudja a saját tartalékszavazóit mozgósítani, a másik az, hogy esetleg tudja-e az ellenfelét demobilizálni, megakadályozni, hogy ott sikeres legyen a mozgósítás. A harmadik pedig szerintem – erről már pár szóban beszéltünk az egyéni választókerületek kapcsán – a választási földrajz, mert nem mindegy az sem a magyar választási rendszerben, hogy a szavazótábor pontosan hol helyezkedik el, és a 106 választókerületből mennyiben, melyik pártnak a szavazótábora kerül többségbe. Az ön kérdése az a mozgósítás és demomobilizációs tengelyen értelmezhető, tehát az a kérdés számomra, hogy az amerikai alelnöki látogatás mozgósítja-e a Fidesz-tábort, vagy üzeni-e azt ellenzéki szavazóknak, hogy komoly barátai vannak Magyarországnak, és ezekre a barátokra Orbán Viktor számíthat. És azt kérdezi, hogy ez mérhető-e. Őszintén, ilyen gyorsan szerintem ezt nem lehet mérni. Azt lehet mérni, hogy Vance-nek, Donald Trumpnak mekkora a népszerűsége, azt lehet látni, hogy a Fidesz-táboron belül ők népszerűek, nem meglepő módon, hiszen Orbán Viktor szövetségeseiről van szó, ezért egy olyan egyértelmű kiállás, amit az amerikai alelnök tett a Fidesz mellett, ez a Fidesz-tábor szempontjából mozgósító erővel hathat. De ezt nem mérés alapján, hanem feltételezés alapján tudom mondani, és abból kifolyólag, hogy az egyik idoljuk támogatta meg nagyon egyértelműen, amerikai egyértelműséggel a Fidesz-kampányt, ebben nem a diplomatikus kétértelműség volt a jellemző, hanem szemlélve az amerikai alelnöknek a hozzászólását, minthogyha beszéd közben lendületet kapott volna. Az elején még óvatosan fogalmazott, és a végén már konkrétan azt mondta, hogy a Fideszre kell szavazni.
Böcskei Balázs hogyan látja?
Böcskei Balázs: Másképp, és ennek egyszerűen kampánykörnyezetbeli okai vannak. Ha ez a kérdés 2000-ben vagy a Facebook előtt tevődött volna fel, akkor azt mondom, hogy ennek nagy jelentősége van, mert az, hogy itt mi történt, ki jött, mit mondott, hogyan mondta, mindenki számára, vagy jelentős tömegek számára eljutott volna és egységesen. Az, hogy ebben a fragmentált médiatérben, amit ráadásul Reels-videók és társaik szabdalnak, ezek az üzenetek és ezek a narratív elbeszélések, amiket Ágoston felvázolt, át tudnak-e menni, erős kétségeim vannak. Egyszerűen következik a digitalizált politikai környezetből. A másik állításom az, hogy szerintem az, hogy ideérkezik az amerikai alelnök, hogyha az előbb azt mondtuk a DK kapcsán, hogy hú, azért ez nem egy olyan magától értetődő, meg kicsit komplikált ez a dolog, akkor vajon az az üzenet, hogy Vance ideérkezése annak az auráját erősíti, hogy Orbán Viktor egy komoly tényező, akivel szemben Magyar Péter kevésbé az, annak is egy-két váltón át kell menni, hogy á, persze, tényleg, ez ezt jelenti, meg azt, hogy a Fidesz-szavazóknak, akiket az előbb Ágoston inaktívnak nevezett, pont Vance jelenlétének ilyenfajta üzenete lenne a katarzis, abban erős kétségem van. A Fidesz-magszavazó, a Bayer Zsolt-show-t néző tudja, hogy kicsoda és miért fontos neki, az egyértelmű. De hogy ott, ahol a Fidesznek mennyiségi és mobilizációs problémái vannak, hogy ott egy ilyen amerikai alelnöki látogatás, vagy bárki másnak a látogatása katartikus lenne, vannak kétségeim.
Mráz Ágoston Sámuel: Akkor a kétségeidet eloszlatandó, még annyit elmesélek, hogy amikor Donald Trumpnál járt novemberben Orbán Viktor, annak egyértelműen pozitív hatása volt. Én azt nem állítottam, bár utaltál erre, hogy ez egy győztes narratíva, és eldöntötte volna a választást. Még azt sem állítom, hogy a Tisza szavazóit demobilizálja ez az esemény. De, szerintem, annak a jelentőségét alábecsülni, mondom még egyszer, hogy a novemberi Trump-látogatás kedves szavaihoz hasonlóan az Amerikai Egyesült Államok alelnöke kiállt a kormányfő mellett, az is hiba.
Az orosz-ukrán háború, és főleg a permanens energiaválsággal fenyegető iráni háború bárkinek is aduász volt ebben a kampányban, vagy pedig foglalkozni kellett ezzel is, mert ez történik?
Mráz Ágoston Sámuel: Szerintem a konkrét háború talán nem volt igazán a napirenden, és ezért közvetlenül nem befolyásolta a választói magatartást sem, de a következményei a háborúnak, a magas olajár és aztán a kormány intézkedése a védett üzemanyagárral, az szerintem jelentős esemény. Mi azt láttuk – ez nem egy publikált kutatás, de elmesélem, mert tetszeni fog Balázsnak –, hogy a Tisza szavazótábornak az ötöde is örül az ilyen intézkedésnek, pedig, aki ma Tisza szavazó, az semminek nem örül, amit a kormány tesz, értelemszerűen ezért ellenzéki szavazó. De egy ilyen intézkedésre minden ötödik azt mondta, hogy ez egy jó intézkedés, és minden olyan téma a kormány szempontjából, ami természetesen a Fidesz-tábort egységesen a kormány mögé gyűjti, az már egy nyertes téma, de ami még az ellenzéki tábor egy részét is egy ügy mentén a kormány mellé állítja, az a legjobb téma egy kampány szempontjából. Az állításom az, hogy az iráni háború konfliktusa nagyon kevesek számára követhető, akár az is, hogy ki a jó, ki a rossz ebben a háborúban, de a hatásai az iráni háborúnak, az a kormánynak azt a profilját, imázsát, hogy a bajban lévő családokat és háztartásokat és kisebb egzisztenciákat megvédi ezt a narratíváját – hogy Balázs kedvenc kifejezését használjam – erősíti.
Tényleg ilyen narratívát lát Balázs?
Böcskei Balázs: Ahhoz, hogy ez ilyen, hogy is mondjam, gördülékenyen menjen, ahhoz azt kellett volna, hogy Magyar Péter felmegy a háborús tematikára, és abban a kérdésben folyamatosan a kampány egésze alatt saját táborát, vagy legalábbis a másik táborát mobilizálja, vagy a saját táborán belüli demobilizációt folytat. Magyar Péter azonban a háború témáját és az orosz-ukrán kérdést kerülte a kampány során, csak a saját témáit, csak a saját ügyét, narratíváját vitte. A saját történetében volt végig az egész kampány ideje alatt, kizökkenthetetlenül csak annyit tett hozzá az iráni kérdéshez, amennyit indokoltnak lát a saját maga államférfi mivoltáról gondolkodva. Na, de ez korábban nem volt így a rezsicsökkentés kapcsán, amikor annak idején volt, az ellenzék beleszállt ebbe a diskurzusba. Vitte ennek az egésznek a hírét, megosztotta a saját szavazótáborát, akár demobilizálta. Migrációkérdés, dettó. Most nem ez történik. Szóval, ebben a tekintetben az, hogy a Tisza-szavazók egyötöde egyetért a védett benzinárral, ez nem meglepő, csak ettől nem lesz Fidesz-szavazó. És még a demobilizációra sem elég, mert nem megy föl a témára Magyar Péter. A háborús tematikát nem nehéz látni, ezt tette meg a Fidesz a fő kampánytémájává, de szemben mondjuk a négy évvel ezelőttivel, amikor Márki-Zay Péternek az egész nyilvánossága – értsd a véleményvezéri köre – rámászott erre a témára és pozíciót fogott, ergo a Fidesz tudott egy társadalmi koalíciót létesíteni, most ez nem történik. Ez egy kicsit, hogy is mondjam, enerváltnak tűnik és intellektualizálónak.
Mráz Ágoston Sámuel: Amikor azt mondtam, hogy a Tisza-szavazók ötöde is egyetért, akkor nem azt mondtam, hogy Fidesz-szavazókká váltak, hiszen Tisza-szavazókról beszélünk. De szerintem te is látod azt, hogy miért jó – akármelyik politikai oldalról is beszélünk –, hogyha az ellentábor, ami amúgy gyűlöli a kormányt, ezért lett Tisza-szavazó, egy intézkedéssel egyetért. Ennek bizonyos értelemben lehet demobilizációs hatása, és ha nem is konkrétan ezeknél a szavazóknál, de a lendületet megtörheti. Amúgy pedig Magyar Péter foglalkozott az üzemanyagárakkal. Abban igazad van, hogy amikor a kormány elkezdett intézkedni, akkor megpróbálta a témát elfelejteni és levenni a napirendről, de előtte pár napig ő követelte, hogy legyen intézkedés.
Böcskei Balázs: Kikövetelte.
Mráz Ágoston Sámuel: Kikövetelte, és utána pedig úgy tett, mintha nem lenne semmi jelentősége.
Nagyon sok mindennek volt nagy jelentősége ebben a kampányban. Félelmetesen hosszú volt az étlap, kiugrott emberek interjúi, lehallgatott és kiszivárgott hangfelvételek, tényfeltáró cikkek, dokumentumfilmek, aranykonvojok, titkosszolgálatok, visszalépések, ma is kijött egy hangfelvétel, amelyen állítólag a Tisza Párt elnöke mondja azt, inkább nem szó szerint idézem, hogy nagyon nagy háború lesz. Biztos utálni fogják a szót, atombomba, hogy egyik sem volt atombomba? Ez az egyik kérdésem, a másik, hogy most már nem is lesz? A hallgatóknak elmagyarázom: ilyen háborús időkben nem igazi atombombáról beszélünk, hanem olyan nagy ügyről, ami fordíthat így vagy úgy.
Mráz Ágoston Sámuel: Mivel a legtöbb kutatás, inkább így fogalmazok, két párt szoros versenyeként írja le a választást, ezért szerintem meg lehet válaszolni ezt a kérdését, hogy nem volt atombomba. Az atombomba azt jelentené, hogy darabokra törik az egyik oldalnak a szavazótábora.
Bocsánat, de régen, akármelyik korábbi választáson, akár az atombomba jelzőt is megérdemelhette volna, amiket most részletek nélkül felolvastam?
Mráz Ágoston Sámuel: Nagyon nehéz megítélni, hogy melyik kontextusban minek van jelentősége, mert hosszan lehet érvelni amellett, hogy a rendszerváltozás kapcsán, például, mi minden nem okozott felháborodást, és négy év után mondjuk hogyan választották meg a volt külügyminisztert miniszterelnöknek, és 12 évvel a rendszerváltozás után pedig a volt miniszterelnök-helyettest miniszterelnöknek, tehát arra is lehet mondani, hogy ilyen nincs, és mégis bekövetkezett. Szóval én ezt kicsit történelmietlen kérdésnek tartom, ne haragudjon érte. Visszatérve: olyan atombomba biztos, hogy nem történt, ami eldöntötte volna a választást a választás előtt. Viszont jelentősége ezeknek a témáknak van, mert a következő napoknak és különösen április 12-nek a mozgósítás lesz a kulcskérdése. Nagyon nem mindegy, hogy akár napirenddel, akár technikai oldalról melyik párt, hány támogatóját tudja elvinni a szavazóhelyiségbe, és tudja megkérni rá, hogy adja is le a voksát, ne csak szóban támogassa őt. Értelemszerűen, hogyha jelentős különbség lesz a két nagyobb párt szavazótáborának aktivitása között, az azokat a számokat, amit mi, közvélemény-kutatók a pártverseny állásáról mondunk, hogy a Nézőpont Intézet például a legvalószínűbb listás eredményt szokta mondani – a közérthetőség végett nem több bázison mondunk többfajta számot, hanem egy legvalószínűbb listás eredményt –, az valamilyen részvételi hajlandósággal, a szavazótáborok valamilyen aktivitási fokával számolva jön ki. Ha attól eltér az egyik vagy a másik párt, nem tudja úgy aktivizálni a szavazótáborát, ahogy azt nekünk ígérik a szimpatizánsok a telefonos interjúknál, akkor egészen más eredmény is alakulhat. Konkrét százalékpontokban mérhető hatása van a pártlistás eredményre, ha egy szavazótábor 1-2 százalékponttal kevésbé aktív, mint azt a kutatások alapján lehet feltételezni. Ezért aztán, ha nem is atombomba jelentősége, de jelentősége van a témáknak, mert nemcsak technikai oldalról lehet mozgósítani, hanem a napirenddel is.
Ennek a tématűzijátéknak valóban van Böcskei Balázs szerint is ilyen mozgósító hatása?
Böcskei Balázs: Két ponton is fogok tudni a kérdésre válaszolni, meg Ágostonra is szeretnék egy ponton. A kérdés, hogy megvéd-e nem az Ágostontól, hanem a történelmi ellenségtől. Szerintem most tudunk erre történetileg is válaszolni. Egy nagyon közeli rokonom mondta tegnap, politikailag aktív és politikafogyasztó, hogy azért a politikatörténészek számára elég nehézkes lesz majd megmondani, hogy melyik ügy volt az, ami katalizált ezt meg azt, meg amazt, és hogyha valaki leírja ezt kampánypolitika-történetileg, akkor melyik ügyet milyen részletességgel bontja ki. És szerintem neki ebben a – hogy is mondjam – a politikatörténészekért való kedves aggódásban van igazsága, de lehet, hogy egyiket sem kell leírni, mert hogyha megnézzük a pártpreferencia-kutatásokat, akár Ágostonék bázisán megyünk, akár a miénken, nem látjuk azt, hogy tendenciáiban ezek az ügybeáramlások az elmúlt egy évben nagyon-nagyon nagy dolgokat változtattak volna. Ezek a történetek úgy jöttek, hogy már meg voltak hozzá bizonyos értelemben a magyarázatok, az értelmezési keretek nagyon hamar felálltak. Ha kijött az egyik, akkor nem tanácstalanság volt, hogy mit reagáljunk, nem az őszödi beszédekről beszélünk, akkor egy darabig kóricálás volt, hogy most akkor mit reagál erre egy kormányzat, hanem szinte a Facebook-sebességnek megfelelően megvoltak az ellencsapások adott esetben. Láthatólag ez az ügyarmada nem járult hozzá az elmúlt egy évben, hogy itt tendenciában megváltozzanak a dolgok. Viszont Ágostonnak egy mondatához visszatérnék, hogyha csak a Nézőpont számait nézem, és én szeretem azt, hogy mindenkit ismerjünk el a saját bázisán és logikáján, akkor a Fidesz az elmúlt egy évben, háromnegyed évben rengeteg ügyet behozott. Adókedvezmények, háborús kérdés és a többi, és a többi. Ehhez képest Ágostont is többször hallottam erről és másokat is, hogy folyamatosan aktivitási problémák vannak retorikai értelemben, hogy a Fidesznél még nem aktívak, nem aktívak. És hogyha nézzük a kormánypárthoz közelebbi méréseket, ott sem csökken a távolság. Tehát ahhoz képest, hogy a Fidesz-kampány halad előre, elvileg azt mondanánk, hogy aktivitásban, meg darabszámra is emelkedni kéne a fideszesek számának, úgy azt látjuk a ti méréseitekben is, hogy a távolság azért ott nem nő a Fidesznek a javára, ahogyan nálunk sem csökken egy másik bázison a történet. Tehát szerintem a Fidesz-kampány nemcsak mobilizációs kérdés, hanem mennyiségi kérdés. És van egy olyan felvetésem, hogy azok, akiket eddig nem sikerült a Fidesznek mobilizálni, és már több hónapja nem sikerült újra fideszessé tenni őket, azok nem lettek tiszások, de nem lesznek már fideszesek.
Nem mennek el szavazni?
Böcskei Balázs: Mondjuk.
Mráz Ágoston Sámuel: Meglátjuk április 12-én, mert ez, amiről beszélsz, ez a napirend típusú mobilizálás, de szerintem van technikai oldala is a mozgósításnak. Például, ha el lehet érni őket aznap, a választások napján, telefonon felhívják, hogy legyen kedves elmenni, és aztán fölhívják, hogy elment. Egy ilyen szempontot sem érdemes figyelmen kívül hagyni, nem csak a napirenddel lehet szerintem ezt elérni. De abban igazad van, hogy a Fidesz-tábor aktivitása elmarad még a Tisza-tábor aktivitásától, ennek viszont szerintem nem a Fidesz ügyetlensége az oka, hanem egy rendkívüli jelenséggel van dolgunk. A Tisza-tábor az egy hiperaktív tábor, már utaltam rá, hogy én a praxisomban ennyire aktív szavazótábort még nem láttam. A Fidesz pedig körülbelül azon az aktivitási szinten van, ahol mondjuk négy évvel ezelőtt volt a tábora, és kérdés, hogy tud-e még növelni ezen az előbb említett technikai eszközökkel.
Erre való mostanában a Facebook, a Tisza eleve a Facebookra optimalizálta magát, a Fidesz-KDNP-nek pedig menet közben lett egy külön hadteste az online világban a kampányüzenetek továbbítására. Hogyan értékelik, hogy a Tiszának, illetve a Fidesznek hogyan sikerült kifejezetten az online kampányolás?
Böcskei Balázs: Én ezzel az egyébként konszenzusos elemzői és véleményvezéri állítással szemben ellentartanék egy kicsit. Az, hogy a Tisza online kampányt folytatna kizárólag, hogyha csak azt folytatna kizárólag, akkor nem nyerné meg a választást, ha megnyeri. Szerintem nagyon jó offline adatbázisa van a Tiszának, nagyon jó állapotban van az az adatbázis, meg merem kockáztatni, hogy jobb állapotban van, mint a Fidesznek az adatbázisa. Egy folyamatosan frissülő adatbázisról beszélünk, amire lehet, hogy az online hordja rá az embereket. Szerintem egyszerűen ott van egy nagyon erős offline kapacitás is, amit azért nem látunk, mert annyit beszélünk az online-ról. Nagyon sajátos, hogy a Fidesz pedig belépett az online térbe, persze ebbe megint nem látok bele, de a Fidesznek az erőssége az az offline világ volt, az offline mozgósítás, amire utalt Ágoston is, a közvetlen telefon és miegymás. De hogyha a szavazóimat nem tudom elvinni, mert valamilyen okból nem akarnak már a Fideszre szavazni, hiszen láthatólag a családpolitikai intézkedések szépen ki voltak dizájnolva, hogy a kétszer-háromszor már a Fideszre szavazott, de időközben elpártolókra menjenek, akkor mindegy egyébként, hogy online mennyire vagyok erős. Szerintem a Fidesznek alapvetően offline bajai lettek a kampány végére, és bár bejött az online, és nagyobb hangsúlyt kapott az online, de nem ott vannak a gondok.
Hogyan látja Mráz Ágoston Sámuel?
Mráz Ágoston Sámuel: Nem tudom pontosan, mi az alapja Balázs érvelésének.
Böcskei Balázs: Szabad gondolkodás.
Mráz Ágoston Sámuel: Szabad gondolkodás. Irigyellek, de én ezt nem így látom. Az online téren erősebb a Tisza, ezt minden statisztika alátámasztja. Itt a Fidesz a vesztes pozícióból vagy ezüstérmes pozícióból javított, de továbbra is ezüstérmes. És az offline megítélésére szerintem igazán megbízható információ, legalábbis a nyilvánosságban, nincsen. Azt biztosan tudjuk, hogy a Fidesz több mint 20 éve kiépítette ezt a rendszerét, és folyamatosan dolgozik ennek a frissítésén, tehát mondom még egyszer, nem tudom, hogy honnan ítéli meg Balázs, hogy ez ne működne. Szerintem hiba ennek a jelentőségét és sikerességét alábecsülni. Azt pedig, hogy a Tiszának az offline aktivitása mennyire erős, szerintem egyelőre nem lehet megmondani. Amit tudunk a Tiszáról, hogy amikor 2025 tavaszán aláírásgyűjtést szervezett, akkor 1, talán 3 millióan írták alá a nemzet hangját, most lebuktam, hogy már nem emlékszem minden megnevezésre, amikor Ukrajna EU-csatlakozásának a támogatása volt talán a legizgalmasabb és még a Tisza-tábort is megosztó kérdés. És azt tudjuk, hogy nagyjából 1 millió 300 ezer szavazata volt 2024 nyarán a Tisza Pártnak, de ennél nagyobb sokaságot offline a Tisza nem tudott összegyűjteni. Természetesen én is arra számítok, hogy több szavazója lesz, mint 1,3 millió, de én arra bizonyítékot egyelőre nem tudok a nyilvánosságban elérhető információkból felmutatni, hogy a Tisza Párt offline jobb lenne, mint a Fidesz, aminek van több mint húsz év fórja.
Böcskei Balázs: Hogyha egy kicsi vitát még beletehetünk: az, hogy húsz év munka van benne – választásokat el szoktak veszíteni domináns pártok. Szóval szerintem ez nem tud érv lenni, vagy ez egy kevésbé erős érv. Egyrészt te mondatad, hogy visszatérően vannak mozgósítási problémák. Milyen kilátásokkal kecsegtet az a párt, aki úgy megy bele az utolsó napokba, hogy látható aktivitási problémája van a kihívóval szemben? És ez már tartósan fennáll. Mondja Ágoston, hogy közel 100 százalék, de legyen csak 95, legyünk megengedőek, aki elmenne a tiszásoknak szavazni, ez a Fidesznél 90 százalék, most nem tudom, hogy mi volt a pontos számod, és ez tartósan fennáll. A másik az az, hogy lehet-e magabiztos az a párt, amelyik második helyről megy bele online. Második helyről indult, második helyen maradt. A régi kampányaxiómák valahogy nagyon nehezen támasztják alá azt, hogy itt valami nagy meglepetés lesz a kutatásokhoz képest, a kutatások egy részéhez képest.
Mráz Ágoston Sámuel: Akkor helyesbíteni szeretnék, ugyanis ha a Nézőpont számait nézed, akkor azt is tudod, hogy a teljes népességben a Fidesz 40 százalékon áll. Ehhez képest kell a 90 százalékos aktivitást nézni, míg a Tisza Párt 35 százalékon a teljes népességben, és ahhoz képest kell akár a 96, akár a 98 százalékos aktivitást nézni. Én óvnálak attól, hogy eldöntsd ezt a kérdést. Az offline mozgósítás igenis előnye a Fidesznek, és nagyon szervezetten megkezdte ezt 2025 nyarán, aki olvas ilyen típusú híreket, nem állítom, hogy a legizgalmasabb anyagok, az még azt is tudja, hogy tablettel, határon túli magyarokat is bevonva frissítették az adatbázist. Könnyen meglehet, hogy ez meglepetést fog okozni azok számára, akik úgy gondolják, hogy ez a választás már eldőlt. És az online jelentőségét is hadd csökkentsem valamivel. Ugyanis érdekességként mondom ezt is, nem publikáltuk már, csak egy részadat, de azt az online világot, ami nagyon élesen kormánykritikus hírekkel bombázza a választópolgárokat, az ottani statisztikák alapján is nagyjából egymillióan olvassák. Valahol a nyolcada a teljes választók sokaságának az, aki ezekkel a tartalmakkal rendszeresen találkozik. Óvnék attól a szemlélettől, hogy az online aktivitások automatikusan az offline választói magatartásra is kihatnak.
Hogyan látják, lesz ennek a választásnak vasárnap este 11 órakor egy nyilvánvalóan nem hivatalos, de egyértelmű végeredménye, vagy várnunk kell több napot, akár egy hetet annak minden következményével?
Mráz Ágoston Sámuel: Én az utóbbira számítok. Pont azért, mert ha összerakjuk a pontos szabályozást, az átjelentkező, külföldön szavazó választópolgárok szavazatait nem fogjuk a választási este megismerni. A regisztráltak száma alapján 310-315 ezer emberről beszélünk, mondjuk 300 ezer szavazatról, végül is ennyien mennek el. Ugye mi azt láttuk, hogy a 60 százalékuk abban a 40 választókerületben fog szavazatot leadni, amelyet a Nézőpont Intézet mandátumbecslése alapján ellenzéki választókerületnek minősítettük, de mégis az a helyzet, hogy a maradék 40 százalékuk néhány választókerületnek, a billegő választókerületnek az eredményét befolyásolhatja, és a választási iroda közlése alapján péntekig, április 18-ig ezeket a szavazatokat végérvényesen nem fogják megszámolni. Ezért úgy tekintek a választási este elé, hogy hosszú lesz, izgalmas lesz, de a végeredményt nem fogjuk megismerni még 13-án, a hajnali órákban sem.
Böcskei Balázs szerint sem?
Böcskei Balázs: Én eddig kibírtam, hogy a kérdést ne kritizáljam, de egy kicsit Netflixes azért, lássuk be, hogy ilyen sorozatra teszünk rá. Legyen az akkor az én válaszom, hogy ha a mi kutatásunkat veszem alapul, akkor lesz győztese ennek a vasárnap estének.
Mráz Ágoston Sámuel: Már vasárnap este?
Böcskei Balázs: Legyen az, persze.
Mráz Ágoston Sámuel: Abban nem értünk egyet, hogy ki, de győztes lesz, az biztos.