Az elmúlt hétvégén lezajlott egy háromoldalú, orosz-ukrán-amerikai béketárgyalás Abu-Dzabiban, ahol úgy döntöttek, hogy a következő hétvégén folytatják. Nem úgy álltak föl, hogy nem fogják folytatni. A hadi helyzet a fronton kinek kedvez ebben a pillanatban?
A hadi helyzet egyértelműen Oroszországnak kedvez. Ez a gyalogos előrehaladás, napi 1-3-5 kilométerrel arrébb megy az arcvonal, azt lehet mondani, hogy az erődvárosoknak Konsztantyinovkának, Kramatorszknak és Szlovjanszknak a körbevétele zajlik. Ezt indirekt módon is próbálják akadályozni. Egyrészt pusztítják a Lengyelországból vasútvonalon érkező technikai eszközöket, másrészt a három erődvároshoz vezető vasutakat támadják. Északon, Kupjanszknál vegyesebb a helyzet. Először jelentették, hogy elfoglalták az oroszok, majd jelentős ukrán ellenlökés következett be. A város egy részét visszavették, stabilizálódott a helyzet. Más frontszakaszokon is orosz előretörést látunk a térképeken, főleg Zaporizzsja irányában. Zaporizzsjánál van egy védővonal, illetve van egy nagy lyuk a védelmi rendszeren délről, itt próbálnak még területeket szerezni, hogy jobban tudjanak tárgyalni a feladatokról. Ugye, Witkoff főtárgyaló azt mondta, hogy most már szinte mindenben megállapodtak, itt főleg a területi kérdésekről lehet szó. Azon belül is főleg Donbasz. ott körülbelül 6600 négyzetkilométert kellene még az oroszoknak elfoglalniuk, vagy legalábbis elzárni az ukránoktól. Ez 55 kilométeres mélységet jelent. Azt mondják, lehet, hogy ez a terület, amit nem tudtak az oroszok elfoglalni, demilitarizált övezet lesz. A békefenntartásnál, egy demilitarizált övezetben rengeteg katonára van szükség, hiszen 1000-1200 kilométeres arcvonalról beszélünk, ezen belül attól függően, hogy 50 vagy 80 kilométer széles zónát csinálnak, katonákat kell telepíteni a felek közé. A legóvatosabb becslések szerint is 20-30 ezer katonáról beszélünk, akiknek ENSZ-felhatalmazás kell, ENSZ-fizetés kell, ebből a 30 ezerből három váltást kell összeállítani, egy, aki felkészül, egy, aki kint van a műveleti területen, egy pedig szabadságon van. Főleg a lengyelekkel beszélgetve azt állapítottuk meg, hogy ez két Magyarországnyi terület, tele fel nem robbant lövedékkel, aknával, ahhoz, hogy békefenntartók valahova bemenjenek, ott a területet meg kellene tisztítani.
Nekik mozogniuk kell.
Igen. Aztán végig kellene települni az arcvonal mentén, helikopterekre, bázisokra, logisztikai ellátásra lenne szükségük, hogy a két fél között tudjanak járőrözni.
A napi három-ötkilométeres orosz előrehaladás addig tart, amíg az erődített városokat teljesen el nem érik, azon továbbmenni nem tűnne értelmesnek? Hiszen akkor el nem esett erőd maradna a hátukban.
Igen, sok szakértő azt mondja, hogy április elejére, közepére határozta meg Geraszimov tábornok a haderőnek, hogy ezt a három erődvárost el kell szigetelni, illetve kapitulációra kell kényszeríteni. A többi megyében Herszonnál, Zaporizzsjánál lesznek kisebb előretörések, Herszonnál elválasztja őket a folyó, itt nem várható nagyobb művelet. A luhanszki területet bevették. Szuminál és Harkivnél, ha bármilyen kisebb támadás van, az arról szól, hogy az ukránok vonjanak el erőket a Donbaszból, hogy az oroszok sikeresebbek legyenek, viszont Pokrovszk volt a vízválasztó, ott volt az utolsó nagy védelmi vonala az ukránoknak. Most még Harkivtól le egész Pokrovszkig két védővonalat kiépítettek, ott még tudnak védekezni, viszont utána az oroszoknak kedvez minden, hiszen innentől sík terület van, több lehetősége van a támadó félnek.
Az látszik, hogy védelmi vonalat miből és hogyan lehet gyorsan építeni? Ezek nyilván nem azok a védelmi vonalak, amelyeket a Krím elfoglalása után építettek az ukránok, hanem újak.
Ezek teljesen újak, viszont az látszik, hogy tanultak abból, amibe belefutottak a nagy ukrán ellentámadásnál, harckocsiárkok vannak, 6-8-10 méter széles árkok, 2-3 méteres mélységgel, hogy a harckocsik ne tudjanak előretörni. Ezek mögött drótakadályok, harckocsiakasztók, civil szemmel prizmák vannak, ezt követően gyalogsági árkok, illetve fedett hely az állománynak, hogy védekezni tudjon, viszont ezek az új védelmi vonalak már sík területen vannak, és tudjuk, hogy a legtöbb védelmi vonal, mint a Maginot védővonal Franciaországban, megkerülhető vagy egy idő után áttörhető.
Mivel támadnak most az oroszok? A háború elején lehetett látni, hogy hatalmas csapattestek, szállítójárművek, harckocsik mozogtak, majd áttértünk a drónokra, a rakétákra, meg mindenfélére. Most mivel folyik a háború?
A drónok megváltoztatták a hadviselést – korábban volt árokharcászat, most azt lehet mondani, hogy a XXI. század közepén vagyunk, a drónok kerültek fölénybe. Egyrészt Oroszország az iráni típusú támadó drónokból már az ötödik változatot gyártja, ezeknek 1000 kilométer lesz a hatótávolságuk. Ezekből havi 3000 darabot gyártanak, a statisztikák nagyon jól mutatják, hogyan kapják meg a frontvonalban a katonák ezeket, két-három naponta 6-700 drónt alkalmaznak az ukránok ellen. Ez az első csapás. A második csapást a siklóbombák jelentik, ezeket korábban csak 500-1500-3000 kilós, de most már 9000 kilós változatban is gyártják. Ezek a repülőgépről indítva halálpontos GPS-adatok alapján csapódnak be. 2025-ben 61 ezer darabot indítottak az oroszok, ebből 51 ezer csapódott célba, idén 75 ezer darabot terveznek bevetni, megemelték a szállítást, a kapacitást.
Mire valók a drónok? Azokat operátor irányítja, vagy autonóm módon működnek?
A drónhadviselés is összetett hadviselés, az oroszok például általában éjfélkor küldik fel a 600 kilométeres hatótávolságú Orlan drónokat. Ezek felderítik azt az irányt, ahol várhatóan a csapásmérő drónokat szeretnék bevetni. A csapásmérő drónok később indulnak, próbálják kicselezni a légvédelmet, nyilván nagyon nehéz rávenni a kezelőket, hogy egy 20 ezer dolláros drónra másfél millió dolláros Patriot rakétát indítsanak, úgyhogy az ukránok drónelfogó drónokat próbálnak alkalmazni, helikoptereket, repülőket, mindent bevetnek. Az oroszok emellett indítják az úgynevezett száloptikával vezérelt drónokat. Ezekből most már – nagyon rossz hír – 20-40-60 kilométeres hatótávolságú drónok vannak.
Hatvan kilométeres a zsinór, a zsinórkezelőtől a drónig fölér pontosan.
A másik nagy történet, hogy az arcvonalból a páncélozott technika kiszorult. Húsz-húsz kilométerrel hátrébb vitték, ezért alkalmazzák a drónokat. A drónokkal, amikor kisebb zsebeket vagy katlanokat látnak az oroszok, megpróbálják elszigetelni az ukránokat, így nem jut be semmi hozzájuk, sem logisztika, sem egészségügyi ellátás, és nem is tudják elhagyni a helyszínt, nagy veszteségeik vannak. A mostani statisztikák szerint, ahogy néztem, minden második halálesetért már drón felel. Ez körülbelül azt jelenti, hogy 30-35 ezer ember esik ki havonta mind a két oldalon. Az oroszok ezt tudják pótolni, 40-42 ezer embert mozgósítanak, tehát van tartalékjuk váltani a katonáikat az arcvonalban. Az ukrán részen a kényszermozgósítás, emberek elfogása és frontra küldése nem vált be, eddig 290 ezren maradtak távol a hadszíntértől, azaz elhagyták a hadszínteret. Havi 30-40 technikai eszközt tudnak így is a drónkezelők kiiktatni. A legsűrűbb erdőben megtalálják a réseket ezekkel a száloptikás drónokkal, és a legkisebb résen át beviszik a harckocsiba.
De ezek robbanóanyagot visznek magukkal.
Pontosan, ezek úgynevezett öngyilkos vagy kamikaze drónok, 6-8-10 kiló robbanóanyag van némelyiken. A kisebb hatótávolságú, 20-30 kilométerre elérő Lancetekkel is a páncélozott eszközöket, parancsnoki pontokat próbálják célozni.
A siklóbombák mire valók? Ezek, nevükből ítélve, jóval nagyobbak, mint a drónok, és jóval nagyobb pusztításra vannak tervezve.
Pontosan. A Donbasz végig egy erődrendszer, 2014 óta az ukránok előkészítették ezt arra, hogy megvédjék az orosz támadástól. A siklóbomba nagyon buta bomba, GPS-vezérelte, harcászati repülőgépről indítható eszköz, ennek 500, 1500, 3000 és 9000 kilós változata van, a fele mindig robbanóanyag. Ezekkel halál pontosan támadják az ukrán állásokat, ezért kevesebb a vesztesége az oroszoknak, hiszen tüzérségi fölényben vannak. Ez napi 100-120 siklóbomba-támadást jelent egy-egy frontvonalszakaszon. Óriási előny az oroszoknak, hogy 60-80 kilométerről indítható, nem kell az arcvonalhoz, a modern ukrán légvédelmi eszközökhöz közel menni, így a pilóta is és az eszköz is megmarad a legtöbb esetben.
Ezekkel csak a fronton pusztítanak, vagy ezek bemennek az ukrán hátországba is?
Nem mennek az ukrán hátországba, ez a frontvonalbeli csapatok támogatását szolgálja, akik támadnak és próbálják elfoglalni az erődítményeket. A drónok azok, illetve a rakéták, a cirkálórakéták vagy a hiperszonikus rakéták, az Iszkander rakéta, a Cirkon, a Kinzsal, amivel halálpontos csapásokat tudnak mérni, illetve elmúlt hónapban láttuk az Oresnyik rakétának a bevetését is, ami hat robbanófejet tartalmaz.
Honnan tudják az oroszok a pontos koordinátákat? Az épületeket, azt nyilván tudják történetileg, de az ukrán csapatokét?
Nyilván az oroszoknak is vannak műholdjaik, most éppen Iránnal együttműködve, különböző felderítő műholdakat juttattak pályára, másrészt azt se felejtsük el, hogy Ukrajna területén nagyszámú orosz ajkú lakosság van, tehát a humán lehetőség is ott van, hogy valaki megadja a koordinátákat.
Akár egy mobiltelefonon megnézi, hogy hol van, és sms-ben átküldi?
Pontosan. Nagyon érdekes volt, hogy a tartalékos mozgósítási központoknak az adatait is megadták az oroszoknak, hogy ha lehet, azt lőjétek szét, ne vigyenek minket katonának, de ez a ritkább. Illetve azért az orosz hírszerzés is ott van, emlékezzünk Poltavára, amikor a svédek tartottak továbbképzést a laktanyában, pontosan tudták, melyik épületet kell Iszkander rakétákkal lőni, és rengeteg sérült, sebesült volt.
Az ukránok orosz háttérterületeken végrehajtott támadásairól csak kevesebbet tudunk vagy kevesebb is van mostanában? Olajfinomítók, tengeri kikötők messze vannak tőlük.
Az ukránok számára van egy aszimmetriája a háborúnak. Az oroszok Ukrajna teljes területét be tudják lőni a rakétáikkal, azaz az 1300 kilométer kelet-nyugati és az 1000 kilométer észak-déli kiterjedésen a 603 ezer négyzetkilométert. Az ukránok általában 1000-1200 kilométerig a nagy hatótávolságú drónokkal tudnak hatni, hiszen az arcvonalon levő, illetve a mélységben levő légvédelmi eszközöket kikerülik, ezt követően pedig próbálnak az infrastruktúrára csapást mérni. Harmincnyolc olajfinomító van, ezekből 26-ot már támadás ért. Hosszú ideig tart az infrastruktúra helyreállítása, de a hatása az arcvonalra mégsem akkora, igaz, fel lehet mutatni a Nyugat felé a támogatásokért, hogy képesek vagyunk veszteséget okozni, legyen az éppen mondjuk csak a Krím-félszigeten valamilyen légvédelmi eszköz, radar megsemmisítése. Volt, például a Pókháló hadművelet, amikor kamionokba juttattak be kisebb drónokat repülőterek mellé, ezek sikeres akciók. A harmadik dróntámadás-féle az a 800 kilométeres hatótávolságú vízi és víz alatti drónok alkalmazása, hiszen látjuk, hogy Ukrajnának a haditengerészetét szinte teljesen megsemmisítették, de egy haditengerészet nélküli ország haditengerészete elérte azt, hogy körülbelül 1000-1200 kilométerrel hátrébb ment az orosz flotta is, hogy kivédje ezeket a támadásokat, hiszen volt közel száz ilyen eszköze az ukránoknak, és nyolc hajót sikerült eddig elsüllyeszteni.
Köztük a zászlóshajót.
Hát azt Neptun rakétákkal, de ezek a drónok megtették a hatásukat.
Az, hogy az orosz flottának háttérbe kell vonulnia, a csatamezőre jelentős hatással bír? Most kevesebbet tudnak belőni? Vagy ami a szárazföldön telepítve van, az is bőven elég az oroszoknak?
Egyrészt az oroszoknak elég, másrészt van a Kalibr cirkálórakéta, amit a haditengerészettől indítanak, ez 800 kilométer hatótávolságú, tudják indítani az Azovi-tengerről is, onnan is eléri az ukrán célpontokat. Általában vegyes típusú támadás van, Kalibr rakéták, Cirkon vagy Kinzsal rakéta, Iszkander és a drónok, ezekkel mérnek csapásokat.
Ukrajna mivel tudja pusztítani a támadó oroszokat? Milyen eszközöket használ most? Ugyanúgy, ugyanazt, mint az oroszok?
A hadszíntéren levő két félnek szinte ugyanaz a technikai eszköze. Most láttunk olyat, hogy földi telepítésű drónok, azaz önjáró eszközöket próbáltak elhelyezni bizonyos irányokba, de emberi erőre egy idő után itt is szükség van, mert lőszert kell benne cserélni. Kupjanszknál azt jelezték az ukránok, hogy hosszú ideig, szinte hetekig tudtak működtetni egy ilyen gépágyút, amivel a támadásokat akadályozták meg, anélkül, hogy saját veszteség lett volna.
Azt lehet tudni, hogy ezek mind saját fejlesztések, ukrán mérnökök csinálják, vagy ezek nyugati technológiák, amelyeket ott alkalmaznak?
Ezek leginkább a háború kényszerében született megoldások, ebből nagyon sokat látunk. Általában olyan drónokat alkalmaznak, amelyek próbálják kihozni a sebesültet. Ez egy földi jármű, aminek ki kell húznia 100 kilónyi embert a felszerelésével együtt. Látunk olyat, ami logisztikát old meg, tehát vizet, élelmet visz be, illetve a légi eszközökkel szintén meg tudják ezeket oldani. A Bundeswehr most tervezett az ukrán háború tapasztalatai alapján egy olyan nagy drónt, ami be tud repülni, és két-három sebesültet tud kihozni anélkül, hogy pilóta lenne rajta. De ez a drónjáték rendkívül veszélyes. Most Szuminál látjuk, hogy például franciák rengeteg halászhálót küldtek nekik, hogy próbálják lefedni az útvonalat, hogy a logisztikát, a csapatokat tudják működtetni, mert a drón elakad ebben. Ám az oroszok megtalálták az ellenszerét, először olyan drónt alkalmaznak, ami felgyújtja a hálót, majd a réseken át beküldenek más drónokat. Ez egy nagyon hosszú történet. Látunk lézerfegyver-fejlesztéseket a briteknél, az izraelieknél, a kínaiaknál, de ebből iszonyú mennyiségre lenne szükség, drága fegyver, és csak egy-két kilométeres hatótávolságról tudnak beszámolni.
A hadszíntéri fejlesztések általában működnek? A háború elején sokan derültek azon, hogy az orosz harckocsik tetején ketrec volt azért, hogy a robbanóanyag ne a páncélfelületen robbanjon, hanem fölötte, mert akkor megvédi. Most sündisznószerű szerkezeteket építenek a harckocsikra. Ezek beválnak?
Igen, a kisebb drónok ellen beválnak, de ezeket is hol lehet elhelyezni? A páncéltesten vagy a tornyon, ezzel a drónok csapását meg lehet akadályozni. Amit nem lehet megakadályozni, csak esetleg kiegészítő páncélzattal, az a futómű, mert egy idő után a drónkezelők is rájöttek mind a két oldalon, hogy nem kell elpusztítani a harckocsit, elég, ha megállítjuk, aztán majd szépen további csapásokkal meg lehet semmisíteni. Hasznosak ezek, nyilván a kezelőszemélyzet túlélőképességét elősegítik, de látjuk, hogy itt nincs különbség az orosz T-72-es meg az Abramsek között, a 31 Abramsből, amit Amerika adott, 26-ot kilőttek az oroszok. Nem ebből a szempontból van különbség, hanem, hogy a túlélőképesség jobb a nyugati harckocsikban.
És ki is tudják hozni az ukrán katonákat a túlélést biztosító nyugati harckocsikból?
Az a kérdés, hogy milyen mélységben vannak bent, mert általában 20-30 kilométeres mélységig a drónok ezt megakadályozzák.
Tehát vadásznak a harckocsiból kikényszerült katonákra.
Igen, mert ők is tudják, hogy a kiképzett katona a legfontosabb érték egy haderőben. Most két nagy probléma vetődött fel a két oldalon. Mivel az ukránok nem tudták kihozni a sebesülteket, rengeteg mérgezés következett be a sérüléseknél, rengeteg halálesettel. Az oroszoknál pedig abból lett sok halott, hogy kínai érszorítókat kaptak, ami egy tekerés után elpattant, így nem működött, így a katona elvérzett. Mind a két fél küzd a hadszíntéren, ugyanúgy, mint az első világháborúban, az árokrendszerekben.
Az ukrán haderő nyugati utánpótlása ebben a pillanatban milyen eszközöket jelent, és azok hol jönnek be?
Általában szárazföldön, vagy tengeri kikötőkön keresztül. Nem véletlenül érték Mikolajevet és Odesszát rendkívül nagy dróncsapások, illetve elaknásított területek vannak a tengeren, hogy ne tudjanak ott eszközöket beszállítani. A szomszédos NATO-országokból, Romániából, Lengyelországból tudnak eszközöket bevinni. A legnagyobb szükségük HIMARS sorozatvetőre van, ez 80 és a 250 kilométeres rakéta, most kapják őket. Ez az egyik legjobban bevált fegyvere az ukránoknak, 42 készletet kaptak Amerikából, ebből összesen hetet tudtak kilőni az oroszok. Ugyancsak nagy szükségük van légvédelmi rakétákra. Van hét készlet Patriot rakétarendszerük, ezekhez kell rakéta, de egy ilyen rendszer 1,3 milliárd dollár, egy rakéta körülbelül 1-1,5 millió dollár. Most Amerika növelte a gyártást, évi 600 darabról 2000 darabra, egyrészt a saját készletekre, másrészt az ukrán hadszíntérre, de ezt előbb valamelyik európai országnak meg kell venni, úgy juthat el Ukrajnába. IRIS-T légvédelmi rakétákat kaptak, 20 és 40 kilométeres hatótávolsággal, ebből 12-t szállított le Németország, még 12 érkezik, ehhez is drága a rakéta. Emellett kaptak 9 készlet NASAMS légvédelmi rakétát, ilyet vett a Magyar Honvédség is, ezek védik például Washingtont is, rendkívül modern eszközök. Kaptak 12 készlet Hawk légvédelmi rakétát, ezekhez próbál a Nyugat rakétát biztosítani. A legnagyobb kihívás az az ukrán tüzérség. Egyrészt a mennyiséget biztosítani neki, másrészt a technikai paramétereket és feltételeket betartatni velük.
Annyit lőjenek a löveggel, amennyire az hitelesítve van.
A Panzerhaubitze 2000-rel, amit Magyarország is vásárolt, körülbelül napi 100 lövést lehetne leadni. De az ukránok, ha lőszer van, s az eszköz ott van, lőnek, csak hát ez szoftverproblémákat és csőhibákat okozhat. Ez hosszabb távon azért orvoslásra került, az ukránok jelentése szerint ez az egyik legjobban bevált eszköz. Egyébként az ukránok mindenre panaszkodtak, az M1 Abrams harckocsira is, hogy nem a legjobb változatot kapták, hanem könnyítettet. A Leopard 1A5 harckocsira nyilván panaszkodtak, mert 78-as gyártású szegecselt páncélzattal nem állta meg a helyét. Nagyon bevált nekik a Bradley, a Marder gyalogsági harcjármű, de ezekből is iszonyatos veszteségek vannak. Ukrajna elvesztett az eszközeiből a háború folyamán 1400 darabot, amit a Nyugat adott össze nekik. Ebben van négy darab F-16-os vagy Mirage vadászgép, 98 darab Leopard 2-es, 26 darab M1 Abrams harckocsi, és több száz gyalogsági és páncélozott szállító harcjármű.
A Kijev elleni civil energetikai infrastruktúrát pusztító orosz támadásoknak mi volt a katonai jelentősége?
Katonai jelentősége általában olyan támadásoknak van, amik hatással vannnak egy haderőre, viszont indirekt módon hatással lehet a lakosságra, a lakosság megfélemlítésére szolgálhat, a politikai bizalomba vetett hitet lehet ezzel csökkenteni, hogy ne támogassák, például, az ukrán elnököt. Általában azt szoktuk mondani, ez egy fordított háború, hiszen irányítótornyokat, kommunikációs létesítményeket, légvédelmi rendszereket és olyan eszközöket, amik támogatnak egy kormányzatot, a háború elején nem pusztították. A háború közepén kezdődött el az a játék, hogy különböző vezetékeket, az Északi Áramlatot, illetve egyebeket, például egy orosz műtrágyaszállító rendszert pusztítottak. Ezt követően tért át az orosz hadsereg is arra, és most már ott tart, hogy 75 százalékban a hőerőműveket pusztította, 25 százalékban a vízerőműveket, és így azt látjuk, hogy sajnos ezt a civil lakosság szenvedi meg leginkább. Ez előhozott politikai csatározásokat is, hiszen Klicskót tette felelőssé Zelenszkij, amiért nincs áram Kijevben.
Ő polgármester.
Ő polgármester, de – hacsak nem ül biciklire és termel áramot – nagyon nehéz lesz ezt biztosítani. 100 és 500 ezer közé teszik a források, hogy hányan nem férnek hozzá az áramszolgáltatásokhoz. Éppen Klicsko mondta, hogy el kell küldeni az embereket Kijevből, mert ez fenntarthatatlan, hiszen ha áram nincs, akkor vízszolgáltatás sincs ezekben a nagy panelrendszerekben. Azt gondolom, hogy éppen ezt próbálta Oroszország különböző módokon elérni, hogy a szolgáltatásokat és a bizalmat gyengítse.
Mi a két szembenálló fél legrövidebb távú célja most? Úgy, hogy folynak a tárgyalások.
Az oroszok stratégiai célja elég egyértelmű, a fő erőkifejtés továbbra is a Donbaszra összpontosul. A hadszíntéren ennek az 1000 kilométeres arcvonalnak a 300 kilométerét a legintenzívebben támadják, a tüzérségi tüzekből látni lehet, hogy ez az a terület, amit mindenáron szeretnének a határidőre megszerezni, bár ebben kétségeim vannak, ilyen erődvárosokhoz több hónapra van szükség. Ha ez megvan, akkor a következő lépés stabilizálni a helyzetet. Ukrán részről pedig az a cél, hogy valahogy elérjék azt, hogy a Nyugat továbbra is támogassa őket, és valahogy megállítsák az orosz haderőt diplomáciai úton. Azt látjuk, hogy katonai téren ez rendkívül nehéz feladat. A legújabb hírek szerint valószínűleg megszűnik Szirszkij hadsereg főparancsnok beosztása, hiszen amióta ő átvette ezt a posztot, azóta hátrál az ukrán hadsereg, Pokrovszk, Mirnohrad elveszett, nagy területek, csak decemberben 4500 négyzetkilométert veszített Ukrajna.
Egy új parancsnok a katonai realitásokat meg tudja változtatni? Már az előző parancsnok is a hírek szerint, amennyiben ezek igazak, azt mondta, hogy katonai módon ez a konfliktus nem hozható, nem nyerhető meg. Most londoni nagykövet.
Azt gondolom, nincs alternatívája a katonai megoldásnak. Ki lehet nevezni egy keményebb irányvonalú embert a hadsereg élére, ő is azzal fog szembenézni, ami a realitás. Két, két és félszeres fölényben van az orosz haderő ezeken a területeken, ráadásul most csak a Donbaszra összpontosít. A másik a tüzérségi, a drónos, a siklóbombás fölény, ezeket bármilyen erős parancsnok is követik, nem tudja ellensúlyozni, illetve ha az oroszok újranyújtják az arcvonalat, azaz Harkivnál, Szuminál, Csernyihivnél esetleg támadásokat indítanak, valahonnan embert kell elvonni. Most is azt lehet mondani, körülbelül 3-4 katonájuk van kilométerenként, ha ezekből még el kell vinni, akkor rendkívül nehéz helyzetben lesznek. Ugyanígy harckocsikban, tüzérségben is. A háborút, ahogy valamikor Bismarck fogalmazott, nem szavazás dönti el, hanem a vas, az erő, a tüzérség és a létszámfölény.
A diplomáciai segítségnek, amiben az ukránok reménykednek, van valami formája? Van egy úgynevezett Hajlandók Koalíciója elnevezésű, európai középhatalmakból álló szövetség. Erre számítanak?
Számítanak rá, de amióta én katona vagyok, hallom azt, hogy kellene egy európai hadsereg, ami a NATO-nak a duplikációja lenne, egy százezer fős koalíciót kellene létrehozni. Na most, úgy nagyon nehéz, hogy ahhoz, hogy békefenntartóként valaki részt vegyen, minimum, hogy a felek beleegyezésére van szükség. A brit-francia részvételt messze kizárta Oroszország. A britek helyezkednének el Kijevnél, a franciák délen, mert az olyan, mint a különböző francia területek, az tetszik nekik, a románok szállnának be, a németek pedig a szomszéd országokból segítenék ezt a munkát. Én ebben nem sok realitást látok. A legnagyobb gond szerintem abban van, hogy Amerika kiszállt a támogatásokból. Azt mondta, hogy igen, háborúzzatok, de vegyétek meg az eszközöket, vegye meg egy európai ország, adja át Ukrajnának. Az amerikai kiszállás után, 2025 július és december között, a felére esett vissza az ukrán támogatás. A NATO-országok, javarészt az európaiak, nagy gondban vannak. Egyrészt támogatni kell Ukrajnát, másrészt vannak NATO előírások, a 3,5–5 százalék elérése. Ezt eddig egyedül Lengyelország tudja teljesíteni 4,7 százalékkal. Több ország mondta, hogy ehhez évek kellenek. Azt gondolom, a realitás leginkább az, hogy a stratégiai sakktábla háromszintű. Legfelül Oroszország és Amerika egyezkedik. Ehhez hívják be Ukrajnát, és most már azért Budanov vezérőrnagy is kimondta az igazat, hogy nem követelőzniük kellene, hanem kompromisszumra törekedni, mert az orosz hadsereg áll Ukrajnában, nem fordítva. Azt szoktuk mondani, hogy van Tajvan, van Izrael, meg van Ukrajna. Ha ezt a három kismadarat felügyeli Amerika, vajon melyiket fogja elengedni, amikor éppen Iránban is olyan problémás biztonságpolitikai helyzet van, amit nem lehet erő és szó nélkül hagyni?
Azt el tudja képzelni, hogy valóban léteznek azok az amerikai biztonsági garanciák, amelyek megléte mellett Ukrajna belemenne egy területvesztésbe, és ami számára biztosítaná, hogy a következő tíz évben, ha Oroszország megerősödik, nem indul újra a háború?
Amerika nélkül ez lehetetlen. Ukrajna most elveszti a területének körülbelül 19-20 százalékát. Az oroszok nyilván addig puhítják a delegációt, hogy nem lehet 7-800 ezer fős hadserege Ukrajnának, csak 3-400 ezer fő, a háború előtt 120 ezer volt. Ha semleges státuszba kerül, azaz nem lehet NATO-tag, akkor nagy hatótávolságú fegyverekkel sem rendelkezhetne, lásd Ausztria, helikopterekkel, vadászgépekkel. Zaluzsnij közzétett egy cikket arról, hogy Ukrajnát három dolog mentheti meg: NATO-tag lesz, NATO-csapatok mennek be, vagy atomfegyvere lesz. A NATO-tagságról Amerika nyilatkozott, miként több ország, köztük Magyarország is. Az atomfegyvereket tekintve az felborítaná a világot, hogy Ukrajna újra, mint korábban, 1900 darab atomfegyverrel rendelkezzen a területén.
Azok szovjet fegyverek voltak.
Azok szovjetek, igen. A harmadik pedig az, hogy NATO-csapatok legyenek, ez megint kizárt. Ukrajnának a légvédelem megerősítésére van nagy szüksége. A szomszéd országok területét ígérték neki a tárgyalások szerint a britek, mármint, hogy azokon fognak állomásozni vadászgépek, illetve a stratégiai légierő. A hírszerzését kell megerősíteni, mert anélkül Ukrajna már elvesztette volna a háborút, ahhoz, hogy meg is tudja majd magát védeni, szükség van az amerikai hírszerzésre, felderítésre. Ha garanciákról beszélünk, akkor rengeteg probléma elő fog jönni. A vízmegosztás kérdése a Krím-félszigetre, a tengeri határoknak a pontosítása. Ehhez is vagy NATO-erőkre lesz szükség, vagy ENSZ-csapatokra, valakinek azoknak a napidíját is ki kell fizetni, hogy a Fekete-tengeren a határokat védjék, az aknákat fölszedjék. Rengeteg olyan feladat jön elő, amit lehet, hogy Amerika most elvállal, de több szakértő is mondta, ez nem örökre fog szólni, a lehetőség a fegyveres konfliktus kiújulására ugyanúgy ott lesz. 2014-ben a Donbaszban 80 kilométeres biztonsági zónát hoztak létre, mind a két irányba. Voltak magyar megfigyelők is, az Európai Biztonsági Együttműködési Szervezettől, ők napi 34 tűzszünetsértést jegyeztek fel mind a két oldalról. Ukrajna területet is veszít, nem lehet NATO-tag, az EU-s csatlakozását is nehezítik. Kiestek a fő stratégiai céljai, amikről a háború elején azt gondoltak, hogy könnyen meg lehet valósítani. Vannak felvételek arról, hogy a Radában, a törvényhozásban kiabálnak a katonák a képviselőkkel, hogy mit csináltok ti, hogy mi nem tudunk a fronton előbbre jutni, nincs elég ellátás, nincs elég lőszer, légvédelem.
Fennáll annak a veszélye, hogy egy háború utáni tűzszüneti helyzetben destabilizálódik az ukrán politikai vezetés? Vélhetően lesznek olyanok, akik tovább akarnak harcolni, akár még partizán módon is a rendelkezésre álló eszközökkel.
Pontosan. Főleg az Azov és az ehhez kapcsolódó csapatok. Az Azovot is hadtestté fejlesztették, saját tüzérsége van, saját dróncsapatai, légvédelme, ezek a szélsőséges emberek bármit megtehetnek ebben a helyzetben, főleg úgy, hogy a politikának nincs rájuk befolyása. Ők adják az utolsó védővonalát az ukránoknak, minden csapat mögött állnak, hogy senki ne jöjjön hátra, illetve a veszélyes helyeken őket alkalmazzák, bár Pokrovszknál megtagadták, hogy bevetésre menjenek. Inkább egy ilyen társadalmi feszültség keletkezhet, hiszen ha megnézzük az ortodox egyházat, az orosz nyelv kérdését, sok mindent nem véletlenül feszegettek az oroszok, és sokan ilyen híreket is olvastunk, hogy esetleg egy polgárháborús helyzettől félnek, és talán leginkább azért kellenének a békefenntartók, hogy mindenki nyugodjon le, vonuljon hátra, vonja ki a fegyvereket az övezetből.
A NATO mint szövetség most milyen állapotban van? Bevethető-e, kész-e a feladata végrehajtására?
A NATO-n belül óriási különbségek vannak a védelemre fordított eszközökben. Amerika 962 milliárd dollárt fordít, annyit, mint az őt követő országokból 14, összesen. Németország van 100 milliárd dollárnál. A francia, brit és német egyeztetés folyamatos. Viszont a képességek, hogy mennyi erőt tudna elvonni, mondjuk csak a békefenntartásra, már kérdéses. Ez százezer fő. A britek körülbelül 10 ezer embert, a franciák 8-10 ezret, a németek 6-8 ezer embert adnának, de területen kívül. Nagyon sok országnak még ehhez hozzá kellene járulni. Ezt a helyzetet gyengítette a Grönlandért folytatott vita, hiszen a grönlandi helyzet azt mutatta, hogy Trump elnök és a csapata előre gondolkodik. Itt most nem arról van szó, hogy én azt támogatom, hogy Grönland amerikai legyen, de a grönlandi támaszpont és annak mondjuk a stratégiai felhasználása, jobban szolgálná az európai érdekeket is. Van egy nagy terve Trumpnak, ez a Golden Dome vagy Arany Kupola, Kanadára, Grönlandra. Innen kellene védeni Európát is, hiszen Európa védtelen. Van ugyan egy francia és egy brit atomütőerő, körülbelül 500 atomfegyverrel, és van 4500 az amerikai oldalon, a védelmi rendszere, a rakétái, a korai előrejelző rendszer, a stratégiai bombázói ebbe az irányba néznek, ez pedig azt jelenti, hogy Grönland 4000 kilométerrel közelebb van Európához, ami rendkívül fontos, ha tetszik, ha nem, a szövetség szempontjából.
Beljebb látnak Grönlandról.
Pontosan. Oroszország északi partvidéke 37 ezer kilométer. Mindig is gond volt a hidegháborúban is, hogy ekkora területre iszonyú mennyiségű katona kellene, és nem véletlen játszották el például a Nautilus tengeralattjáróval 1958-ban, hogy az Északi-sark jegét áttörve jelezték az oroszoknak, hogy itt vagyunk, innen is tudunk lőni, pontosan. A Szarmat rakétarendszere Oroszországnak ott, az északi részen van, ezek 28 ezer kilométeres hatótávolságú, interkontinentális ballisztikus rakéták. Grönlandról azért ez egyszerűbben belőhető, lefedhető, és a felderítés hírszerzési szempontból is jobb. Hogy hogyan fognak megállapodni, az nyilván más kérdés, mert sokan csak az olajat látják, hiszen a világ olajtartalékának a 13 százaléka, a gáznak a 30 százaléka ott van, de a ritkaföldfémek is rendkívül fontosak lehetnek hosszú távon.
Grönlandot el kéne foglalnia az amerikaiaknak? Támaszpontokat kéne létesíteni? Azért kérdezem, mert aki volt katona, az tudja, hogy nagy hidegben az eszközök is teljesen másképp működnek, mint normális időben, sokkal több a karbantartás, sokkal több a hiba...
Igen, de most is van egy légibázis 150 fővel Grönlandon, ezt kellene bővíteni, illetve közösen a NATO-val meghatározni, hogy milyen fejlesztésekre van szükség, milyen bázisokat lehetne ott működtetni. Körülbelül 24 ország van még jelen Grönlandon, rendkívül ügyesen kellene lépdelni ezen a törékeny területen Trump elnöknek is. Én azt gondolom, hogy a dánoknak egy kibővített biztonsági garanciát adó megállapodást kellene kötni az amerikaiakkal, ami mind az ő érdeküket, mind az európai NATO-országok érdekeit szolgálná. Elfoglalni nem kell. Hidegben régen is háborúztak. Az oroszoknak is, az amerikaiaknak is az összes stratégiai bombázója járőrözött ebben a térségben, az atomtengeralattjárók szintén, a hideg egy időjárási tényező, nem annyira fontos szempont.
Miből lehet majd megtudni, hogy mi történik Kínában? Ott az elnökhöz nagyon közeli, vele személyes viszonyban álló katonai vezetőket cserélnek le nagyon súlyos vádakkal, például hazaárulás vádjával. Ez nem szokott előfordulni. Korrupciós vádak szoktak általában előfordulni.
Igen, korrupció és hazaárulás vagy atomtitkok átadása, ugye ez volt a forgatókönyv a régi Szovjetunióban a hidegháború időszakában, ezért lehetett börtönbe menni. Most azt láthatjuk, hogy érdekes módon nemcsak csapat szinten emelnek ki vezetőket, hanem hadműveleti és stratégiai szinten is. A Hszi Csin-pinghez köthető nyolc-tíz tábornokból hatot eltávolítottak. Ebből két változat lehetséges: hogy Hszi Csin-ping helyzete is esetleg gyengül, és másfajta erők keresik a lehetőséget, a híres kongresszuson, amikor eltávolították…
Kivezették…
Kivezették, igen a teremből, anélkül, hogy sárga vagy piros lapot kapott volna. Nem láthatjuk a belső feszültséget, illetve azt, hogy a gazdaságuk abba az irányba előre tud elmozogni, amit meghirdettek, mind Európa, mind Amerika irányába mindenképpen mozogni kell. Grönland kapcsán is nagyon helyesen hivatkozik Trump elnök arra, hogy az orosz és a kínai együttműködés már nagyon régóta aktív Tajvan körül, 14-15 nagyobb gyakorlatot tartottak közösen. Az orosz jégtörő flotta egyértelműen segíti a kínai kereskedelmet, de ha a globális fölmelegedés eljön, Kína nagyobb szeletet szeretne ezekből a részekből, és mind Kanada, Amerika felé, mind Európa felé minél rövidebb úton szeretné az áruját vinni. Ezen gazdasági expanzió miatt lehet, hogy Hszi Csin-ping ellenfelei türelmetlenebbek, és ezért kezdtek ebbe a tisztogatásba.
A kínai, az egy szovjet típusú hadsereg? Ugyanolyan irányítási elvek szerint működik? Egyáltalán miből lehet megállapítani, hogy mire képes? Nem háborúzott már nagyon-nagyon régóta.
Igen, elég régen voltak bevetésen. Azt lehet mondani, hogy a díszszemlék mutatnak valamit egy haderő felkészültségéből. A szakértők elmondták, hogy a kínai haderő vadonatúj eszközöket nem mutatott. Viszont amit bemutatott, az mind üzemképes volt, megvan hozzá a személyzet, a kiképzettség. Egy új interkontinentális ballisztikus rakétát mutattak be, aminek növelték a hatótávolságát, ezzel már Floridáig el tudnak lőni, egy amerikai fenyegetést meg tudtak valósítani. A haderő korábban nagyon is hasonlított az orosz típusú haderőre, viszont ez jelentősen átszervezésre került, úgymond különutas a szovjet típusú haderőktől, minden haderőnemében próbál rendkívül modern eszközöket alkalmazni és jó kiképzést adni, ezt láthatjuk most.
Az irányítási elmélet, a hadművészet elmélete a kínai hadseregben, az a szovjet iskola? Vagy valami más iskola? Vagy folyamatosan tanulnak abból, amit látnak a világban?
Most már nem, egyre több doktori értekezést látunk Kínából, ami az aszimmetrikus hadviselést, a hibrid hadviselést és az ötödik vagy hatodik generációs hadviselést írja le kínai szempontból, azt, hogy Kínának hogyan kell ehhez alkalmazkodnia. Nyilván a nagy vezető, Hszi Csin-ping és a környezete ezeket az információkat megkapja, hogy aztán hogyan sikerül minden katonához, haderőnemhez, csapatokhoz eljuttatni, hogy másfajta hadviselésre van szükség, az kérdéses. A Venezuelában történtek feldolgozása, szerintem, mindenkinek érdekes lehet, főleg a különleges erők kapcsán, és azt gondolom, hogy mivel Tajvan a nagy távoli célja Kínának, biztos, hogy ezeket tanulmányozzák és beépítik a kiképzésekbe. Nemrégiben éppen egy videót néztem az egyes katonák kiképzéséről, hogyan kell elugrálni a drón elől, milyen mozgást kell követni a hadszíntéren, és hogyan kell akár megmenekülni ezektől a csapásoktól.
A venezuelai példára visszatérve: az oroszok valami hasonlót akartak megcsinálni a háború elején, amikor megpróbálták az ukrán vezetőket kiemelni, csak nem jött össze? Vagy ott a terv is más lehetett?
Egy kicsit másabb volt a terv, de benne volt a Zelenszkij-féle vezetés elfogása. Itt kaptak nagyon jelentős hírszerzési segítséget az ukránok a brit különleges erőktől, illetve az amerikai különleges erőktől. Az oroszok inkább egy kazahsztáni típusú bevonulásra gondoltak, hogy leváltják a vezetést Kijevben, mindenki megnyugszik, egy oroszbarát elnököt és kormányzatot juttatnak hatalomra, bár azért itt a hírszerzés kicsit tévedett abban, hogy ehhez az ukránok segítséget nyújtanának és statisztálnának. Vagyis ott más volt a forgatókönyv, nem a különleges erőkre, a különleges műveletnek az alapjaira épült, hanem a szokásos szárazföldi offenzívára, repülőterek elfoglalására, légideszant kijuttatására és mély hadműveletekre, amik aztán elakadtak.
Venezuelában vajon ennyire jó volt az azt végrehajtó kommandó, vagy volt belső információ?
Az egyértelmű, hogy az elnököt megtalálni, tudni, hogy alszik, hol alszik és milyen környezetben van, szükség volt belső emberre, akit megfizetett a CIA, ahhoz, hogy pontosan tudják az amerikaiak, hogy hova kell menni. A különleges műveletnek a jellegzetessége, hogy a területet el kell szigetelni, a folyosót, ahol bemennek, biztosítani, hogy ott az orosz légvédelmi rakéták, egyebek ne működjenek. Elképzelhetetlen, hogy ne lett volna belső emberük, mint ahogyan az is, hogy a légvédelmi rakéták ne érzékelték volna a különböző magasságon érkező légicsapásokat, mindenféle helikopter bevetését, különleges eszközökről is szó van, a venezuelai katonák rosszul lettek, hánytak, olyan fegyvereket alkalmaztak velük szemben, amikkel a pszichéjüket is befolyásolták.