Október 6-ától, hétfőtől minden, a Széchenyi Kártyával elérhető hiteltermék kamatát levisszük 3 százalékra – ezt a miniszterelnök jelentette be, Nagy Elekkel, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével közösen tartott sajtótájékoztatón, Budapesten. A KAVOSZ honlapján most három fő csoportban kilenc hiteltermék van, mindre vonatkozik a 3 százalék?
Szerintem érdemes végigvenni őket, mert elég sok termék van, és fontos a pontos információ. Tehát a Széchenyi Kártya Folyószámlahitel Max+-ra, a Széchenyi Turisztika Kártya Max-ra, a Széchenyi Likviditási Hitel Max-ra, a Széchenyi Beruházási Hitel MAX-ra, a Széchenyi Mikrohitel Max-ra, Széchenyi Lízing Max-ra, illetve az Agrár Széchenyi Beruházási Hitelre vonatkozik. Nem vonatkozik az Agrár Széchenyi Kártya, az európai uniós szabályozás, támogatási tartalom miatt, ott az nem lehetséges.
Szombat óta már a 3 százalékok látszanak a KAVOSZ honlapján, szépen világosan, sárgával. Minden más feltétel változatlan, csak a 3 százalék változott benne?
A termékek többségében igen. A termékek többségében ezt láttuk, hogy a lélektani küszöb a 3-4 százalék környéke, 3 százaléknál már bátrabban vágnak bele hitelezésbe. A Széchenyi Mikrohitel Max+-nál a limitek is változtak, ott 150 millió forintra nőttek a felső korlátok, az ügyféllimitek is nőttek, cégcsoport szintű limitek is nőttek, tehát ott tartalmi változás is történt, illetve ami szerintem fontos, hogy ott lehetőség van egy kicsit ilyen bullethitelszerűvé alakítani a hitelt, tehát a törlesztőrészletnek a 20 százalékát lehet csak a végén megfizetni. Folyamatosan dolgozunk a többi terméknek is kisebb-nagyobb módosításain.
A hitelnek a nominális értéke a fontos a vállalkozónak, vagy a csökkenés lépése, netán a piaci hitelhez képesti különbség? Vagy minden vállalkozó mást néz?
Rengeteg ügyfélfelmérést folytattunk a fiókjainkban, irodáinkban, a KAVOSZ-nak is vannak irodái, de vannak a tulajdonosainknak, a kereskedelmi és iparkamarának, illetve a VOSZ-nak is irodái, ahol lehet a Széchenyi-kártyákat igényelni. Azt látjuk, hogy a vállalkozónak az a fontos, hogy gyors, egyszerű, alacsony kamatozású és fix kamatozású legyen, és persze ez a fix kamat legyen minél alacsonyabb. Ne felejtsük el, hogy a vállalkozók közel 10 évig megszokták a nagyon alacsony kamatokat. Nulla százalék környékén volt az alapkamat, és az emberi agy úgy működik, hogy a jót könnyen megszokja, és itt is mindenki ezt várja, hogy megint 0 százalékos vagy nagyon alacsony kamat lesz. Persze van egy pár olyan támogatott termék, ami 0 százalékos, az MFB-nél például, de azért ez a 3 százalék körüli kamat szerintem nagyon jó. Azt hiszem, hogy mostanra a vállalkozók is látják, hogy na igen, ez az, amit már nem lehet tovább csökkenteni, legalábbis középtávon, ezt már érdemes fölvenni. Számít a kamat szintje, ennek vannak objektív tényezői is, hogy mégis mi az, amit ki tud a vállalkozó termelni, de vannak lelki tényezői is, hogy vajon lesz-e még alacsonyabb. Szerintem ez már jó kamatszint a vállalkozók számára.
Induló vállalkozó is fölveheti, vagy csak olyan, akinek már van valami teljesítménye, létező vállalkozása?
A termékek többségét olyan veheti fel, akinek már van mérlege, tehát be tud mutatni valami múltat, de például a Széchenyi Karitász Plusznál kezdő vállalkozók is tudnak hitelt igényelni.
Ha kezdő vállalkozó hitelt igényel, kell neki valami üzleti tervet bemutatni, ami megmutatja azt, hogy mire gondol, amikor felveszi ezt a hitelt egy év múlva, két év múlva? Aki hitelez, az lássa, hogy ez nem a levegőbe szórt pénz.
Ez szinte mindig elvárás. Még egy-egy fő számla után is tudni kell beszélni arról, hogy mégis mire akarom ezt használni. Nem mindig ez a legfontosabb döntési kritérium, tehát egy kezdő vállalkozónál inkább a fedezet számít, tud-e olyan fedezetet mutatni, ami biztonságossá teszi a hitelt, de én azt javaslom még termékektől függetlenül is minden vállalkozónak, hogy tudjon beszélni arról, hogy mik a tervei. Ezek a tervek aztán vagy összejönnek, vagy nem, a világ bizonytalan és mindig alkalmazkodni kell hozzá, de sokkal egyszerűbb létező tervet módosítani, mint csak mindig reagálni a külső környezetnek a változásaira.
Kell, hogy legyen valami víziója, hogy mit akar csinálni, és ha megvan, hogy mit akar csinálni, akkor ahhoz már könnyebb pénzt szerezni, minthogy kitalálni, hogy mit akar csinálni? Mindig az a legnehezebb kérdés, kitalálni, hogy mit csináljak.
Meg szoktuk talán itt, a régióban, Magyarországon, hogy nagyon-nagyon sok számmal szeretünk dolgozni, nagyon sok scoring modellje van a bankoknak, és kockázatelemzési módszertanokon dőlnek el a nagy hitelügyek, és egy picit elhanyagoltuk a puhább tényezőket, hogy akkor mégis mi az a hit, mi az a jövőbe vetett bizalom, ami miatt ez a vállalkozó elkezd vállalkozni, mik az ezzel kapcsolatos tervei. Most egy olyan változó időszakban vagyunk, amikor ezt vissza kell hoznunk a gondolkodásba, igenis tudnia kell elmondani, hogy mit akar, mind szavakkal, vízióként, mind számokkal, egzaktabb módon, mert akkor jobban bízunk benne, akkor jobban elhisszük, hogy na igen, ez tudja, mit akar. És még ha esetleg a múltja vagy a fedezete nem is tökéletes, könnyebben tud kommunikálni az ügyintézővel, a döntéshozóval a tekintetben, hogy igen, én tényleg tudom, mit akarok, és abba az irányba megyek. Ha a hitel esetleg nem jöhet össze, mert van olyan, hogy nem hitelezhető, vagy nem hitelezhető annyira, amennyire ő szeretné, hál' Istennek a tőkepiacunk is kezd fejlődgetni, ott is vannak most már lehetőségek, például a Demján Sándor Tőkeprogramban.
Honnan kéne tudni 2025-ben egy kis- vagy közepes vállalkozónak, hogy hol lesz az ő termékének vagy szolgáltatásának a piaca, amikor a világpiac egyik pillanatról a másikra megváltozik, néha attól függően, hogy Donald Trump amerikai elnök milyen lábbal kel fel, vagy éppen milyen tárgyalási technikát alkalmaz?
A kérdés nagyon jó és nagyon nehéz, ennek ellenére megpróbálok rá válaszolni. A világban vannak nagy tendenciák, amik függetlenek attól, hogy éppen a napi szintű politikai, geopolitikai események mit jelentenek. Aki ezeket megismeri, ezekre figyel, a mesterséges intelligencia például, és beépíti a jövőbeli terveibe, és készül arra, hogyan tud ehhez alkalmazkodni, vagy ezt kihasználva és ehhez alkalmazkodva egyre okosabban, egyre jobb termékeket előállítani, mint vállalkozó, jól megérti, hogy mire lesz majd szükség. Minden tudás után egy kicsi megérzés mindenképpen kell, s akkor, szerintem, rengeteg lehetőség lesz a jövőben a magyar vállalkozások számára is. Azt lehet tudni, hogy mi történt. Azt, hogy mi fog történni, azt nem tudjuk.
De azt lehet-e érezni, hogy inkább a szolgáltatások vagy inkább a termelés területén van lehetősége a magyar vállalkozóknak? A termelés könnyebben átlátható, mert a német piacra termelünk, látjuk, hogy milyen, az nem jó. De a szolgáltatásokban azt meg, hogy milyen bucit fognak enni jövő nyáron Balatonkenesén, nem tudom.
Én azt hiszem, hogy magát a termelés–szolgáltatás dichotómiát is újra kell gondolnunk. Ma már a számvitel értelmében vett beruházásoknak számos országban, a fejlett országokban nagyobb része megy immateriális beruházásokba, mint fizikai értelemben vett beruházásokra. Mondok egy példát. Fejlesztek egy játékot, abban van egy fénykard, ez egy online digitális fénykard, én ezt eladom önnek, az ön ezzel utána harcol egyet, eltörik és elveszik a fénykard. Ennek ellenére kerestem öntől egy dollárt, önnek pedig igazából nincsen már semmije. Akkor ez most mi volt? Ez egy szolgáltatás volt, hogy ön tudott játszani? Ez egy termék volt? Hiszen előállítottam ezt a terméket a digitális térben. Ez egy immateriális termék volt leginkább. A jövő vállalkozóinak, még ha van a világnak nyilván egy nagy materiális része is, meg kell érteniük a digitális világban való munkát. Bizonyos értelemben ez termék, bizonyos értelemben szolgáltatás. És aki ezt jól megérti, abban szinte biztos vagyok, hogy sikeres tud lenni. Nem kell a legnagyobb big techekkel versenyezni, csak jól beleilleszkedni ezekbe a termékfolyamatokba. De hogy az alapkérdésre is válaszoljak, mind a kettő kell. Mindig kell termelés és mindig kell szolgáltatás is. Egy ország, ami csak az egyikre fókuszál, az általában nem tud sikeres lenni. Magyarországon a szolgáltatásra nagyon elment az elmúlt 35 év, lehet, hogy még több is. Jók vagyunk benne, a pénzügyi szolgáltatási szektorunk egészen kitűnő például, de mondhatnék még másokat is. Digitális szolgáltatásokban is kiemelkedő szakembereink és cégeink vannak. Termelésben is jók vagyunk, ott pár nagy értékláncra, főleg az autóiparban, húzódtunk rá. Én azt hiszem, hogy minden vállalkozás megvan a karakterre, hogy mire alkalmas, de ha termelésbe megy, én arra biztatnám őket, hogy próbáljanak meg magasabb hozzáadottérték-szinten dolgozni. A beszállításban picit magasabb szintre lőni, akkor könnyebb a stabil sikert elérni. Nehezebb bejutni, de stabilizálni a sikert könnyebb, ehhez tanulni kell, fejleszteni kell, digitalizálni kell, és mindezt persze finanszírozni is kell, okosan, ebben igyekszünk mi segíteni.
Néhány évvel ezelőtt olvastam, talán a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara felmérésében, hogy a magyar kis- és középvállalatok digitális jelenléte nem mondható kiemelkedőnek, jelentős részüknek még honlapjuk sincs. Erre volt is annak idején egy program, meg lehetett terveztetni ingyen mással a programot. Hogy fognak tudni beilleszkedni a jelenlegi állapotukban a digitális világba? Van-e valami terv erre?
Érdekes különben, hogy vannak felmérések a vállalkozókra, és vannak felmérések a magánszemélyekre, ugyanazok az emberek tulajdonképpen, de magánszemélyként sokkal érettebb a digitális szintünk összességében Magyarországon. Valamiért a vállalkozásba picit nehezebben visszük be a digitalizációt a mindennapi folyamatainkban. Mit lehet tenni? Nagyon sok alapképzést kell elindítani, nagyon sok ajtót kell kinyitni, hogy az a vállalkozó, aki be akar, be tudjon menni. A kamaránál a digitális ébresztőprogram az, amivel igyekszünk segíteni a vállalkozóknak, Budapesten és vidéken is. Alap, ajtókinyitó mesterséges intelligencia képzéseket tartunk, hogy el tudjon ezen a vonalon indulni, és a fejlettebbeknek pedig konkrét segítséget is adunk egyes esetekben. Most ott tartunk, hogy minél több ajtót kell kinyitni. És amikor azt gondoljuk, hogy már eleget kinyitottunk, akkor vissza kell menni és még egyszer végigdarálni az országot, hogy tényleg mindenki menjen be ebbe a világba, kezdjen el vele ismerkedni, mert ha egyszer megismeri, akkor rájön, hogy ez neki nagyon hasznos.
És nem tudja elképzelni, hogy eddig miért nem volt ott.
Képzelje el, hogy telt ház van minden mesterségesintelligencia-képzésünkön! Sok más esetben azért hézagosak a padsorok, de amikor a mesterséges intelligenciáról van szó, óriási az érdeklődés, jönnek a vállalkozók, kérdeznek, regisztrálnak, kérdőívet töltenek ki, látható, hogy akarják. Úgyhogy érdemes kinyitni az ajtót, mert be akarnak rajta menni.
Mit látnak a kamaránál és a KAVOSZ-ban arról, hogy a magyar kis- és középvállalkozók milyen piacokra, mit termelnek és mit szolgáltatnak?
A Harvard Egyetemnek van egy komplexitási indexe, hogy melyik gazdaság mennyire komplex. Érdekes módon a magyar gazdaság az egyik legkomplexebb gazdaság a világon, ami azt jelenti, hogy rengetegféle vállalkozásunk van, rengeteg méretben van vállalkozásunk, és ezek rengetegféle dolgot csinálnak. Ez egy ilyen kicsi országban ad egyfajta rezilienciát, hiszen a nagyon sok tevékenység nyilván sokkálló, mert valamit mindig lehet csinálni.
Van kályhás is, meg szoftvermérnök is, a kettő közül valamelyik fog dolgozni, bármi is történik
Igen. Úgyhogy nem mernék a szokásoshoz képest mást mondani. Nyilván az autóipar fontos, a feldolgozóipar nyilván fontos, a pénzügyi szektor nyilván fontos, ezek a shared service centerek nyilván kiemelkedők világszinten is, nagyon sok mindenben vagyunk nagyon jók, de a jellegzetességünk igazából az, hogy nagyon sokfélék vagyunk, mint a magyar borászat.
Ott most éppen nagy bajok vannak.
Ahhoz nem értek, nem is akarok róla beszélni, de nagyon sokfélék vagyunk, nagyon sokféle dolgot csinálunk, és mindig elmondják ott is, hogy na, a nagy területeken kéne ugyanazt csinálni. Nem fogjuk. Nem olyan a lelki alkatunk, szerintem. A magyar vállalkozó szabad, független, ő egyedül akarja megoldani a dolgait, a problémáját, ő így szeret vállalkozni. Ez nagy komplexitást okoz a rendszerben. Én a lehetőségnek azt látom, hogy ne akarjuk őket összeolvasztani, ne akarjuk őket megváltoztatni, ne akarjuk kitalálni helyettük, hogy minek kéne történni a szektorban, hanem arra biztassunk, hogy működjenek együtt. Van tíz egyéni vállalkozó, mindenki köt valamit, vagy gyárt valami ruhadarabot, akkor legyen közös webshopjuk. Ha van valaki, aki kütyüket gyárt autókba, akkor legyen közös beszerzési ügynökség, vagy ügynöki tevékenységük vagy értékesítési csatornájuk. Ha van, mondjuk, az állati feldolgozóiparban 20-30 közepes cég, akkor együtt menjenek külföldre. Csoportosuljanak össze, és akkor meg tudnak maradni függetlennek, de egyúttal ki tudnák használni az együttműködésben rejlő lehetőségeket. Én mindig erre biztatom őket. A programjainkban is nagyon szeretjük azt, akár hitel-, akár tőkeprogramjainkban, ha látható együttműködés van a vállalkozások között, még a tulajdonrészben ez nem is látszik, de hogy valamit együtt csinálnak. Együttműködés.
Elegendő a bizalom meg az átláthatóság a magyar kis- és középvállalkozói rendszerben ahhoz, hogy együttműködjenek? Akkor látni fogják egymás folyamatait, akkor ott nem lehet készpénzes műveleteket végrehajtani, amikor kijön a vízszerelő, hanem akkor a másik látni akarja, hogy neked mennyi bevételed volt.
Ez az együttműködés fajtájától függ. Én ott kezdeném, ahol lehet. Ha ez azt jelenti, hogy elutazunk egy külföldi kiállításra, akkor kezdődjön úgy, ha csinálunk egy honlapot, ahol igazából csak értékesítünk, és az csak egy közös honlap, de nem külön-külön kell fizetnünk a karbantartását, akkor csináljuk azt, valamit csináljunk, együtt haladjunk, és akkor jobban kirajzolódik ebből az őrült komplexitásból, hogy mégis hol vannak az összekapcsolható elemek.
A miniszterelnök úgy fogalmazott szombaton, hogy szabad felhasználású. A szabad felhasználású konkrétan szabad felhasználású, tehát csinálhatom azt, hogy felveszem háromért, beteszem állampapírba hétre, és akkor nyerek rajta négyet? Egyébként meg nem csinálok semmit?
Alapvetően nem csinálhatja, hiszen a vállalkozás érdekében kell történnie. Az, hogy valaki visszaél ezzel a programmal, lehetséges, ettől még nem feltétlenül szegi meg az írott szabályokat.
De nem lesz értelme.
Nem lesz az egésznek értelme. A szabad felhasználás azt jelenti, hogy a vállalkozás érdekében ő ezt szabadon felhasználhatja. Nyilván ennek lehet olyan része, hogy pont egy időre le kell kötnie egy pénzeszközt, mert a vállalkozás éppen csak három hét múlva fog foglalkozni ezzel az adott kérdéssel, és nem érdemes addig a hitelkeretet visszaadni, csökkenteni, de alapvetően a vállalkozás érdekében kell felmerülni a költségnek.
Tehát felnőttként kezelik a hitelt felvevő vállalkozót, és azt mondják, hogy csináld, és a végén megnézik, hogy azért ez jó lett-e, vagy úgy sikerül, ahogy sikerül, mert a szabadpiacon néha így, néha úgy sikerülnek a dolgok?
Azért ez nem úgy működik, hogy mi egyesével tudjuk ellenőrizni vállalkozókat, hogy ők pontosan melyik forintot, mire használták, bemegy egy folyószámlára, ott van bevétele, vannak egyéb kötelezettségei, és van a folyószámlahitele is közben.
Lehívja, dolgozik vele.
Lehívja, dolgozik vele, visszafizeti, amennyiben a vállalkozó a bank és az ő közte levő szerződést betartja és a hitelt visszafizeti a megadott szerződéses paraméterek szerint. Akkor az a hitel rendben van.
A Lízing Max+-ban van lehetőség haszongépjármű meg elektromos személygépjármű lízingelésére is. Termelnie kell ezeknek a járműveknek ebben a vállalkozásban, vagy olyan lesz, mint a rendszerváltáskor, amikor a kft. még semmit nem termelt, de az ügyvezetőnek, meg a feleségének már volt Audija?
Sokat tanultunk a rendszerváltás óta, most már igyekszünk kizárni, amikor nyilvánvaló, hogy nem a vállalkozás érdekében felmerült célra szolgál. Gépekre, kis- és nagyhaszongépjárművekre, akár immateriális javak beszerzésére is használható, de olyanra, amit ön is mondott, nem.
Amortizáció: azt elszámolják most már a vállalkozások? Tehát tudják-e számolni a saját könyveikben, ha rendelnek egy gépet, akkor annak van fenntartási költsége? Vagy nem? Mi az önök tapasztalata? Mert olvastam olyat, még a Portfolio konferenciáján is volt erről szó, hogy ezt nem nagyon finanszírozzák.
Tehát, hogy a bankok nem finanszírozzák az amortizációt?
A vállalkozó sem nagyon számol vele. Megveszem, örülök, hogy ott a traktor, és reménykedem, hogy sokáig nem romlik el.
Jó, akkor értem, azt hittem, hogy a számviteli amortizációra gondol.
Nem, nem. Amikor tudom, hogy előbb-utóbb finanszírozni kell azt is, hogy ennek van egy kifutási ideje. És ez nagy értékű gépnél komoly összeg.
Azért vagyok bajban az ilyen kérdésekkel, mert van nyilván a totálisan tökéletes állapot, amikor mindent jól előkészít, jól megbecsül, vagy legalábbis a jó megbecsülésnek a szándékával végez el egy vállalkozó, van erre külön osztálya, külön számviteli, meg műszaki csapata, amelyik ezekre figyel.
A kkv-nál meg mindez nincs.
Van egy ideáltipikus állapot, és van a másik, amikor teljesen hülyén csak belemegyek, és lesz, ami lesz. Nyilván voltak ilyen vállalkozók, akik az új kategóriába tartoztak, amit én látok, és ez egy picit szubjektív, hogy mindig egy picit jobbak vagyunk. Mindig tanulunk abból, amit elrontottunk, és egyre jobban tudunk számolni azzal is, hogy igen, hiába veszem meg állami támogatásból, vagy kedvezményes hitelből a hatalmas modern kombájnt, márkanevet nem mondok, mert az nem illik, de annak nagyon-nagyon sokba kerül majd a finanszírozása. És akkor nem veszem meg. Nekünk, például, öcsémmel, van egy mezőgazdasági vállalkozásunk, és mi a legegyszerűbb traktort vettük meg, pont azért, mert bár ugyanannyi pénzt kellett beletennünk, mintha egy állami támogatásossal egy négyszer annyit érőt veszünk meg, de tudtuk azt, hogy ezt igazából házilag is meg tudjuk szerelni, vagy a környéken van olyan kolléga, aki ezt viszonylag olcsón megoldja, és ez így is lehet, nagyon sok ideig működik. Még most is működik. Úgyhogy azt látom, hogy igen, egyre okosabbak vagyunk, egyre jobb döntéseket hozunk, de még lehet fejlődni.
Amikor a KAVOSZ-ba bemennek az emberek, ott ingyenes tanácsadás van, ott nem kell óriási pénzeket tanácsadásra kifizetni. Milyen típusú iránymutatást szoktak kérni? Mi az, ami nekik nem tiszta? Vállalkozni nyilván tudnak, tehát tudják, hogy hogy kell termelni valamit, hogy kell szolgáltatni valamit. Mi az, ami nem világos?
Komplex a vállalkozási piac, nagyon sokféle vállalkozó jön be, nagyon sokféle dolgot kérdeznek. Azért többségükben egyszerű dolgokat kérdeznek. Azt például, hogy mikor kapja meg a pénzt? Akkor mutassuk meg neki, hogy pontosan mikor kell törleszteni, mikor van a kamatfizetési időszak, mi történik akkor, ha valami problémája van, ha fedezetet igénylő hitelről beszélünk, az mit jelent pontosan? Nagyon sok esetben kezességet is kérünk akkor, ha bármi baj történik, akkor először melyik lépés történik meg, és hogyan kell erre felkészülni. A hitelnek a pontos konstrukcióját akarják elsősorban megérteni. A második nagy csoport, amit én legalábbis látok, aki bizonytalan, hogy neki érdemes-e hitelt fölvenni, hiszen van még pénze, saját pénze is, ha nem is elég, de közel elég a következő lépésre.
És addig is mindent megoldott a saját pénzével.
Mindent megoldott, és azért mondtam, a magyar vállalkozó szabad, független entitás, nem szeret másoktól úgy függeni, hogy akkor hallja, hogy ez már tényleg olcsó, ez már neki tényleg megéri, de segítsünk neki eldönteni, hogy tényleg megéri? Neki ezt most tényleg fel kell vennie, vagy inkább maradjon a kis biztonságos, saját finanszírozású megoldásoknál. Az első kérdéscsoport könnyű, hiszen az egy technikai kérdéssor, a második viszont nagyon nehéz, mert ez alkatfüggő is. Én azt mondanám, hogy olyan nincs, hogy jó a hitel vagy rossz a hitel, ez egy matek. Nekem megéri a 3 százalékból venni a gépet, és az kitermeli. Vagy a saját pénzem, a saját tőkémet közben, mondjuk, egy magasabb hozzáadott értéket termelő részén befektethetem, például, a részvénypiacokon. Akkor inkább fel kell venni az olcsó hitelt, mert összességében jobban járok vele. De ha ez valakinek nyomasztó, valakinek lelkileg nem ad biztonságérzetet, akkor én le szoktam őket beszélni, akkor azt fogom mondani, hogy akkor ne csináld, mert annyit nem ér semmi, hogy rosszul aludj el.
Alkati kérdés, hogy valaki szereti-e, hogy benne van egy hitelben, még akkor is, hogyha tudja, hogy az termel neki?
Alkati kérdés is. Főleg a kisebbeknél persze, hiszen a nagy KKV-nak minősülő cégeknél azért ez már a rendszernek a része, van olyan osztály, ami segít eldönteni ezeket a kérdéseket. Kisebb vállalkozóknál alkati kérdés, szocializációs kérdés.
Apám sem vett fel sose hitelt. Anyám sem. Akkor én se.
Ez egy nagyon-nagyon fontos tétel, és nem lehet alábecsülni. Azért az, hogy a hitel jó dolog, az árnyalja azt, hogy az elmúlt pár tíz évben voltak olyan helyzetek, amikor erre nem volt felkészülve a hitelfelvevő család vagy vállalkozó, és meglepődtek.
Fix kamattal – mindig ezt szokták mondani. Mi lehet a probléma?
Én is ezt szoktam mondani. Forinthitel, fix kamattal, mindig rendben voltak a Széchenyi-kártya hitelek. Sose volt meglepetés az elmúlt 23 évben.
Sose buherálták a szabályokat.
Sose buherálták a szabályokat, ez egy biztonságos, stabil konstrukció. Szerintem ezért választotta a politika azt, hogy itt határozza meg a 3 százalékos új rendszert, mert ez egy stabil, kiszámítható történet, és bár statisztikát nem akarok mondani, az nagyon szubjektív lenne, de azért a vállalkozók többsége, akivel én beszélek, ezt megérti, és komolyan elgondolkodik, legalábbis azon, hogy neki ez lehet, hogy megéri. De ha valakinek a nap végén ez nem esik jól, akkor én azt szoktam mondani, hogy akkor még aludj rá, egy év múlva találkozzunk megint, beszélgessél, gondold át, és amikor megérsz rá, mint vállalkozó, majd akkor csináljuk.
A munkaerőhiányon, meg a nem túl erős termelékenységen egy hitelkonstrukció, egy kedvezményes hitelkonstrukció, az képes valamit segíteni, vagy ez egy teljesen más káposzta, az csak a hozzáférésről szól?
Ez hitvita a gazdaságpolitikusok, a pénzügyesek meg a vállalkozók között, hogy azért van gazdasági növekedés, mert jó hitelkonstrukciók vannak és hozzáférhető a finanszírozás, vagy igazából a gazdasági növekedés megy elől, és ehhez követőként csatlakozik a finanszírozás világa. Szerintem, egy kicsit iteráció. Tehát, ha kicsit könnyebb a finanszírozás, akkor elkezdenek gondolkodni a vállalkozók. Ha nekik jó ötletük lesz, akkor még több finanszírozást akarnak, és így lehet ezzel lépegetni. Az tény, hogy a világtörténelemben nem volt úgy komoly gazdasági növekedés, hogy ne tartozott volna hozzá nagy finanszírozási növekedés is. A kettő együtt működik. Az 1900-as évek elején attól tudott megindulni a GDP sosem látott mértékben, mert a technológia, a szabályozás, az általános vállalkozásokba vetett hit mellett megjelent azért a pénz is. A kamat, a hitelezhető vállalkozó, ennek a szabályrendszerei. Vannak rangsorok, hogy kicsit egzaktabban is fogalmazzak, amik a vállalkozóktól való kérdések alapján mérik, hogy melyek a fő problémák. Van az EKB-nál is, az Európai Uniónál is az úgynevezett SAFE-kutatás, Magyarországon is az MKIK és a Nemzeti Bank is, számos más intézmény is méri, hogy mi a vállalkozók fő problémája. A bürokrácia mindig ott van az első háromban. Most a top 3, az az adó, a bürokrácia, meg hogy van-e vevő. Utána jönnek a munkaerővel kapcsolatos különböző problémakörök, mind az alacsonyabb szintű munkaerő, mind a magasabb szintű munkaerő külön problémakört szokott jelenteni, és ezek európai szinten az említett SAFE-kutatásban a top 5 helyen vannak. A hatodik, mondjuk a finanszírozás. A Covid, a járvány idején feljött az első pár hely valamelyikére, utána az infláció, de ezek a stabil problémák. Nekem mindig kicsi problémám van azzal, hogy a finanszírozást ebbe a körbe tesszük. Hiszen ha nekem holnap el kell adnom az árumat, akkor az a holnapi problémám. Ha holnap felmondott az emberem és nem tudok holnap termelni, akkor nyilván az azonnali probléma, az összes többi. Ha a finanszírozás azonnali probléma, az már régen rossz.
Akkor nem tudom kifizetni az emberemet, nem tudom az alapanyagot beszerezni, akkor nincsen termelés.
Akkor semmi nincs, akkor rosszul terveztem. Egy csomó azonnali, éppen most fájó probléma közé teszünk egy olyan kérdést, ami nem szabad, hogy azonnali legyen, mert akkor nagyon nagy baj van. De ha úgy kérdeznénk meg a vállalkozót, és vannak ilyen kérdések is, hogy mondjuk ahhoz, hogy a következő öt évben jól fejlődjön, kell-e neki hitel, akkor kell. Ha a következő öt évben meg tudja oldani csak önerőből a nagy növekedést, akkor nem. Tehát lehet, hogy a holnapi probléma más, ahogy mondtam, azok a most fájó gondok, éjszaka attól van gyomorgörcse a vállalkozónak, nekem is vannak vállalkozásaim, tudom milyen az, hogys ez most nem akar összejönni. A finanszírozásom kapcsán meg úgy kell izguljak, hogy oké, amikor odaérek jövőre, hogy elkészül a gépsor, és be kell szereznem az első árukhoz tartozó készletállományt, akkor fel vagyok-e arra készülve, hogy felvegyem a KAVOSZ likviditási hitelét? Odaérek addigra? Vagy akkor kezdek el majd kapkodni, és hirtelen a napi problémámmá válik a finanszírozás? Én minden vállalkozónak, minden konferencián, mindig azt mondom, hogy a finanszírozás a jövő problémája kell, hogy legyen a számára, de ma kell rajta dolgoznia.
Mennyire gyors egy döntés után egy Széchenyi-kártyás terméknek, egy hitelterméknek a felvétele? Ez hetek, napok, hónapok kérdése?
Hetek, hónapok között. Én 40-50 napra saccolom az átlagot, de mi az, hogy átlag, a darabszámra átlag, melyik termékre átlag, nyilván egy beruházási hitel sokkal komplexebb, az hosszabb ideig tart, egy folyószámla sokkal egyszerűbb, az rövidebb ideig tarthat, függ a banktól is, fog az ügyféltől is. De 40-50 nap alatt meg lehet. Szeretnénk ezt digitalizációs gyorsításokkal még rövidebbre húzni a következő hónapokban, félévben.
A KAVOSZ honlapján most is vannak digitális lehetőségek. Be lehet írni már adatokat. Ez még a tanácsadás része?
Nem, ezek már a folyamatba is illeszthető digitális eszközeink, de mi szeretnénk összekapcsolni az irodáinkat és a digitalizációt. Ahogy mondtam már az előbb is, sokat mérjük ügyfeleink igényeit, és két érdekes dolgot látunk kirajzolódni, ami elsőre ellentmondásos, de aztán jobban belegondolva igazából nem. Egyrészt több személyes időt szeretnének, tehát beszélgetni akarnak, tanácsot akarnak kérni, ön sem véletlenül kérdezte az előbb tőlem, hogy tanácsadást miben nyújtunk. Viszont azt is mondják, hogy közben szeretnének sokkal több mindent digitálisan kezelni és nem az irodában. Párhuzamosan több emberi kapcsolatot, tanácsot, együttgondolkodást szeretnének.
Szemtől szembe akarnak tárgyalni valakivel, aki egy ember, és akitől meg lehet kérdezni, hogy biztos, hogy jó lesz így?
Gondoljon bele, mi is együtt ülünk, beszélgetünk egymással, szerintem egész izgalmas beszélgetés. Ha most elkezdenénk együtt kitölteni egy adatlapot, nem hiszem, hogy annyira érdekes volna.
Csak menne vele az idő.
Azért itt is látszik, kicsit visszacsatolva az előző kérdésre, hogy azért érnek digitálisan, igényelik a digitalizációs eszközök hasznát egyre többen, körülbelül 50 százalék mondta azt, hogy igen, digitálisabban kellene haladnunk. Úgyhogy ezt a kettőt párhuzamosan akarjuk futtatni azért, hogy gyorsabbak legyünk, és ne csak a folyamatainkkal, hanem a tanácsainkkal is jobban tudjunk segíteni.
A méretugrásbeli gátak objektív okok miatt vannak a magyar vállalkozóban, tehát hogy elég az, ahova most termel, és nem akar átmenni, mondjuk, Szlovákiába? Vagy ez egy biztonsági, lelki kérdés egy magyar vállalkozónál? Arra is vannak adatok, hogy nem nagyon akarnak sokan nagyobbak lenni?
Bevallom, hirtelen nincs előttem egy statisztika sem, de nyilván rengeteget beszélgetünk erről, meg rengetegszer vetődik fel ez a kérdés. Megint csak a komplex magyar gazdaságra fog visszautalni, azért közel egymillió vállalkozóról beszélünk, nagyon sokan akarnak külföldre menni, akár Szlovákiába, akár Dubajba, az Egyesült Államokba, mi rengeteg olyan csapattal találkozunk, amely igényli a külföldi kapunyitást. Van egy külön külgazdasági szakmai bizottsága a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarának, aminek elég jelentős programjai vannak a vállalkozók számára, és látható, hogy mindegyik hely tele van, amikor meghirdetünk egy lehetőséget, akár külföldre menni, akár egy külföldi cég magyarországi workshopján részt venni. Azt nem tudom mondani, hogy általában nem akarnak. Azt tudom mondani, hogy igen, van, aki nem akar, és aki nem akar, annak szerintem alapvetően a méretprobléma a legnagyobb gondja, tehát hogy egyszerre kell céget vezetnie, telepet irányítania, gépet szerelnie akár, és még külföldre is kimenni.
De annyit meg nem termel a vállalkozás, hogy mindenre külön embere legyen.
Visszautalnék arra, hogy én biztos nem akarom megváltoztatni a magyar vállalkozásokat, meg a vállalkozókat, ők úgy jók, ahogy vannak, de azt, hogy együttműködjenek minél jobban egymással, nagyon támogatnám, mert nagyon könnyű tényleg összefogni 5-10-en, és egy kicsi projektet megcsinálni együtt. Ebben tud a helyi kamara segíteni, számos ilyen szerveződésünk van, tudnak egyéb vállalkozói szervezetek is segíteni, de nem is kell hozzá szervezet, csak összefogni, akiket ismerek, azokkal és együtt menni, mert a méret itt korlát. Tisztelem a függetlenséget, a szabadságvágyat, én is ilyen ember vagyok, tehát abszolút értem, de ettől függetlenül kellenek a partnerek, kellenek a barátok, akikkel falkában kell vadászni, akkor könnyebb megtalálni az ügyfelet.
Hogy szokott lenni egy vállalkozónál? Előbb jön az innováció, az elképzelés, és megvárja hozzá a kedvezményes hitellehetőséget, vagy a kedvezményes hitellehetőség, ha beesik, akkor az megtermékenyíti a vállalkozót, és azt mondja, hogy hopp, erről eszembe jutott valami.
Szerintem minden vállalkozó folyamatosan agyal, folyamatosan gondolkodik, hogy na, mit lehetne még? Költségcsökkentés, vagy újabb ügyfél, vagy valami jó kis tranzakció, egy gyors telekügylet, vagy bármilyen lehetőség, amivel pénzt tud termelni és tudja növelni a vállalkozását, mindig gondolkodik. Most nem az egyszerű, egyszemélyes egyéni vállalkozóról beszélek, akinek van egy fix beszámlázható tevékenysége, hanem már a valódi, csak a vállalkozásának élő, kicsit nagyobb vállalkozóról. Neki ezek ott vannak mindig a fejében, kis magokként ott csírázgatnak, de nyilván vissza vannak fojtva. Ha látják, hogy na, most talán a piacok egy picit megnyugszanak. most van itt egy új lehetőség, és van egy hitel is, ezek úgy együtt adhatnak olyan mixet, hogy elindul a hangya, és elkezdi megvalósítani a terveit. Az kevésbé jellemző, bár ilyen is lehet, hogy na, most akkor van egy hitel, és akkor gondolkodjunk, mit lehetne ezzel csinálni. Ilyen is van, akár sikeres is lehet, de az egy igazi vállalkozónak mindig van ötlete.
A belső piac fogja mobilizálni ezt a kedvezményes hitelt? Tehát belső piacra fognak leginkább szolgáltatni vagy termelni a vállalkozók, vagy megpróbálnak feljebb kerülni, a nagy beszállítói láncokba?
Szerintem is-is. Nem tudnék egzakt választ adni. Ezek nem a milliárdos hitelek, nem a nagyon nagy beszállítói láncok magas szintjére kerülésre alkalmasak, hanem inkább azt megelőző egy vagy két lépéssel lehet haladni. Ettől még persze lehet beszállítói láncba becsatlakozni, hiszen sok oldalról lehet oda jutni. Összességében azt gondolom, hogy ez inkább a helyi vállalkozók helyi növekedésére ad lehetőséget a mérete okán, de nyilván nem zárok ki olyat, amikor ez pont annyit segít, hogy na, ezt még kiegészítem egy tőkeprogrammal, meg én is beleteszek egy kicsit, és akkor már ez lehet egymilliárd környéki összeg is, és azzal már lehet valamit kezdeni a magasabb szintű hozzáadott értéket termelő világban is.
Mivel tud ma számolni egy kis- és közepes vállalkozó? Itt van a Széchenyi Kártya Program. Mit tud még segítségként behúzni emellé? Tőkeprogramot, kockázati tőkét? Azok általában nagyobbakra szoktak lőni, vagy kiforrottabb ötletekre szoktak lőni.
A kamaránk másik programja az MKIK Alapkezelőben a Demján Sándor Tőkeprogram, ez maximum 200 millió forintot tud adni tőkeként vállalkozásoknak, az teljesen más feltételrendszer, teljesen más történet, nincs fedezet, nincs kezesség, az egy tőkekockázatot elviselni képes pénz. Azt például összekombinálni egy jó Széchenyi Kártya termékkel, okos dolog, szerintem. Hiszen a Széchenyi Kártyánál mindig kell a bank is, hogy a banki kockázatkezelés azt mondja, hogy ez rendben van, azt azért nagyon megtámogatja, ha van egy önerőként viselkedő tőkeelem is az én mérlegemben. Amikor felveszek 200 milliót, hozzáteszek még 400 millió beruházási hitelt, meg még én is beteszek egy összeget, az már 7-800 millió forint lehet akár, az már tétel.
Az a racionális magatartás annak, aki befér a Demján Sándor Programba, hogy utána menjen el a Széchenyi Kártya Programhoz, és akkor a masszívabb elképzeléssel már mehet a bankhoz, vagyis már ott van a KAVOSZ-nál.
Igen. Én arra biztatok mindenkit, hogy nézze át a lehetőségeket, MFB-nek is van különben 0 százalékos hitelkonstrukciója szűkebb körben, azt is meg kell nézni, és ezeket összecsomagolva és jól átgondolva lehet haladni.
De ez több termék. Ilyenkor a Széchenyi Kártya Program tanácsadója meg tudja mondani, hogy melyik a legjobb? Vagy az már a vállalkozó kockázata? Mindenki a saját kockázatát futja.
A KAVOSZ-nál a mi ügyintézőinket a Széchenyi Kártyával kapcsolatban tudjuk kiképezni, nem várhatunk tőlük olyat, ami egy másik termékkel kapcsolatos.
Nem banki tanácsadók, meg nem hiteltanácsadók.
Nem független hiteltanácsadók, ilyenek is vannak azért a Kamara és a VOSZ rendszerében, ez egy szűkebb csapat. Itt azt javaslom, mivel ez nem a reklám helye, hogy nézzenek utána különböző honlapokon, MGFÜ-nek a honlapján is vannak tanácsadók.
Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség.
A Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség honlapján is vannak jó tanácsadók, akik regisztráltak és kaptak pecsétet, hogy ők jó tanácsadók, akinek ilyen nagyobb programja van, és több hitelterméket akar felvenni, egy komplexebb beruházást akar végrehajtani egy átalakulást közben, annak mindenképpen javasolnék igénybevenni egy tanácsadót, ha még nem csinált ilyet.
Az az elképzelés, hogy legyen meg a saját elképzelése, mit akar csinálni, és akkor lássa, hogy körülbelül mennyi pénzre van szüksége, és nézze meg egy ilyen tanácsadónál, hogy ezt a pénzt vagy legalább egy részét hol lehet tisztességesen megszerezni? Utána pedig állítson össze egy hitelportfóliót magának.
Igen. A tanácsadóban beszélje át, hogy kihez, mikor kell elmenni, hol kezdje el a folyamatot, a tőkeprogramnál kezdje-e a folyamatot, a hitelkonstrukcióknál, mondja el, hogy mit akar csinálni, mondja el, igen, közben a másik programban is elindított egy folyamatot.
Ezzel kezdtük, hogy tudjon beszélni arról, hogy mit akar csinálni.
Igen, és hogyha ezt szépen elmondja, ilyen szinten őszintén lehet bármelyik ügyintézővel beszélgetni, biztos vagyok benne, hogy annyi mankót fog kapni, hogy a következő lépést meg tudja tenni. Ha pedig van egy jó tanácsadója is, akkor meg pláne lehet haladni.
Azt látják-e, számítják-e, hogy körülbelül mennyien fogják igénybe venni és mekkora pénzt fog ez megmozgatni? Nemcsak úgy, hogy mennyi hitelt vesznek föl, hanem az a gazdaságban mekkora értéket fog termelni? Nyilván időtávokra is be lehet osztani.
Vannak számítások a minisztériumnál, ez egy inkább az ő területük, én olyan 2-300 milliárd forintra saccolom azt, amit ez az új 3 százalékos Széchenyi-kártya meg tud mozgatni. Ennek nyilván lehet egy multiplikatív értéke, hiszen ebből utána beruházások lehetnek, vagy új folyamatok indulhatnak el a vállalkozásoknál, amik utána újabb hiteleket generálhatnak. Szerintem valahol most ott vagyunk, csak nem tudom, merek-e ilyen bátor lenni, hogy ilyeneket állítsak, ott vagyunk valahol, amikor el kéne kezdeni nagyon komolyan tervezni a jobb időkre.
Mert most rosszabb idők vannak.
Most talán a rosszabb idők vége van, már látszik a különböző vállalati hangulatindexekben a kicsi hangulatjavulás, már-már jönnek a jelek, hogy na, azért a piacok indulgatnak, és ahogy mondtam az előbb is, egy jó hitelkonstrukció, hitel- és tőkekonstrukció megtervezéséhez kell idő, akár egy év is kellhet hozzá. Ha most időben reagálunk, bankszektor, KAVOSZ, állam, és persze vállalkozók leginkább, amikor elindul a gazdaság, ott leszünk már az összes tudásunkkal, hogy mire van szükség, akkor nem veszítünk el egy-két évet, mert el szoktunk veszíteni. Nagyon-nagyon fontos most elindulni. Ez a 2-300 milliárd forint vagy 3-400 milliárd forint akár, ez nagyon jó, erre szükség van, de azért ezermilliárdokkal kéne növekedni a KKV-szektor finanszírozásának. Ezt is olyannak tekinteném, ami katalizátor lehet abban, hogy beinduljon a finanszírozás. Emlékezzen vissza, az NHP-t csináltuk 2014-15-ben.
Jegybanki NHP-t.
Jegybanki NHP-t. Akkor egy előző rossz időszaknak volt a vége és a jó időszaknak az eleje. Nagyon sokan mondták azt, hogy nincsen szükség hitelre. A vállalkozások tudnának felvenni, akarnának, a bankok adnának, hogyha vállalkozások kérnének és nem kell. Mégis több ezer milliárd forint hitelt tudott megmozgatni összességében az NHP, viszonylag rövid idő alatt, mert jó időben volt jó helyen. Ahhoz az időszakhoz hasonlítanám ezt a mostanit, lehet, hogy ez jövő év, de nem akarok jóslásba bocsátkozni, mert a közgazdaságtan azért ilyen szinten nem kiszámítható.
Társadalomtudomány.
Igen, mindig elfelejtjük, pedig nagyon fontos. De az biztos, hogy tervezni már el kell kezdeni.
A Növekedési Hitelprogramról jut eszembe, hogy akkor azt sokan használták arra, hogy a korábbi gyengébb konstrukciójú hitelüket lecseréljék. A fix 3 százalékosra le lehet cserélni a korábbi Széchenyi-kártyás 4,5 százalékos hiteleket?
Ezek likvid hitelek, és általában évente kamatforduló van, és ha ilyen időszak van, akkor le lehet cserélni. Ha most éppen három hónapja vette föl, akkor még nem lehet, sajnos, lecserélni, de ezek viszonylag gyorsan kipörögnek, és akkor már át lehet térni a 3 százalékosra, illetve hogyha emelni akarja a keretet…
Akkor az már 3-as?
Azon is dolgozzunk, hogy az is lehessen akkor 3 százalékos. Van pár olyan tétel, ami sajnos korlát, mert van már egy szerződésünk, és az mondjuk 4,5-ről szól, ami szintén nem olyan rossz különben, de ahogy ezek kipörögnek, a megújításoknál a 3 százalékosra át lehet térni.
Körülbelül mikor gondolhatják azt a vállalkozók, hogy kész a rendszer? Nagy Márton a budapesti Economic Forumon bejelentette, hogy még az adóváltozásokon is, a KIVA-n is gondolkodnak, az egyéni vállalkozóknak a költséghányadán is gondolkodnak. Ez mind-mind olyan tétel, amivel egy vállalkozónak számolnia kell. Mit gondol, mikor jön el az a pillanat, amikor azt mondja, hogy átlátom a rendszert, kész van a rendszer, és én is kész vagyok arra, hogy jó döntést hozzak. Vagyis nem kerül olyan helyzetbe, hogy ja, hoztam egy döntést, de holnap megint megváltoznak a körülmények.
Azt gondolom, hogy olyan, hogy nem lesz változás, nem lesz. A jogszabályokat folyamatosan alakítani kell a valósághoz, a méreteket folyamatosan változtatni kell a gazdaság méretének a növekedésével együtt, mindig van változás. Most egy nagyobb csomagnyi változás van folyamatban. Én azt hiszem, hogy ezeket év végéig a kormány meg fogja hozni, hiszen ahhoz, hogy a jövő évben életbe lépjenek, ennek meg kell történnie, de nyilván nem az én felelősségem, a lehetőségem, hogy erről bővebben beszéljek.
Nyilván a vállalkozók kérdezik, hogy mégis mi lesz a pálya.
Mint Kamara, mi éjjel-nappal zaklatjuk a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy könnyítsen, vezessük be a megtervezett lépéseket, és a vállalkozók érdekében minél gyorsabban legyen világos a pálya. Nyilván azt is el kell fogadnunk és meg kell értenünk, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium, meg az egész kormány, nemcsak azért felelős, hogy a vállalkozóknak jó legyen a pályán, hanem azért is, hogy a költségvetés stabil maradjon, az össztársadalmi rendszerek jól működjenek. Akkor tudja ezeket bevezetni, amikor világosan látja, hogy bevezethetők. Bízom benne, hogy ezek hamarosan meglesznek.
Hogyha a vállalkozói szféra, a kis- és középvállalkozói, amiről most beszélgetünk, az jobban pörög, akkor az az államnak, az adóbevételeken keresztül, jó?
Persze. Rengeteget tudnék arról beszélni, de szétfeszítené a beszélgetés kereteit, hogy jó-e az, hogy évente mérjük a kormány meg a gazdaságpolitika teljesítményét, meg nyilván a vállalkozókét is, hogy egy program, amit idén végrehajtunk, annak kapcsán jó-e, hogy jövőre a különböző fórumokon megkérdezik, hogy na, van-e már eredménye, miközben számos ilyen akciónak két-három év, mire beérik a gyümölcse. De persze, csak akkor van értelme a vállalkozóknak könnyíteni, változtatni a helyzetükön, hogyha ebből ők hozzáadott értéket tudnak termelni, vagy legalábbis nem csökkennek, és a gazdaság ettől nő és stabil lesz. Nem azért kell segíteni a vállalkozóknak, mert mi jótét lelkek vagyunk, akik segíteni akarunk, az más műfaj.
Az állam mindig a mások pénzén segít, sosem a sajátján.
Tehát az egy más műfaj, vannak olyan társadalmi rétegek, akiken segítünk. A vállalkozókat azért támogatjuk, hogy erősebbek legyenek, ügyesebbek legyenek, és több értéket tudjanak teremteni, mert csak abból lesz a nap végén növekedés és adóbevétel. Nyilván ez az államnak a logikája is.