Erasmus és Horizon vagy Horizont programok. A modellváltott egyetemek hallgatói, illetve oktatói, kutatói már jó ideje ki vannak zárva ezekből az Európai Unió által finanszírozott ösztöndíjas lehetőségekből, noha folyamatos egyeztetések zajlanak brüsszeli illetékesekkel ez ügyben. Közben elkészült egy törvényjavaslat a modellváltott egyetemek működéséhez kapcsolódóan kuratóriumi tagokra, kuratóriumok összetételére vonatkozóan, ezt hétfőn fogadta el a Országgyűlés. Közelebb kerültünk az ösztöndíjas uniós forrásokhoz?
Jogos jussa a magyar fiataloknak, a magyar kutatóknak mind az Erasmus, mind a Horizon, és amit Brüsszel csinál, az diszkriminatív és jogalapot nélkülöző. Egy évvel ezelőtt küldtük ki ezeket a módosítási javaslatokat az Európai Bizottságnak.
Amelyek most bekerültek a törvénybe?
Közel egy éve ezt kiküldtük Brüsszelnek, és azt várjuk, hogy lépjen. Mik ezek a javaslatok? Egyrészt a fenntartó kuratóriumi tagságával kapcsolatos személyi összeférhetetlenség. Tudjuk már rég, hogy 2023 januárjában, februárjában a politikusok visszaléptek, hiszen nekik a magyar érdek az első. Kétszer hatéves kuratóriumi tagság, egyéves lehűlési idő. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Brüsszel az európai parlamenti képviselőt nem tekinti összeférhetetlennek. Volt két szürreális javaslatuk. Az egyik, hogy zárjuk ki a rektorokat a kuratóriumokból.
Az adott egyetem rektorát?
Meg az egyetemi tanárokat. Ha Brüsszelben így gondolkodnak az autonómiáról, akkor nagyon nagy gond van. A másik pedig, hogy nemzetközi NGO-k jelöljék a kuratóriumi tagokat. Ez a szuverenitással szembemegy, a magyar érdekkel szembemegy, nem fogadtuk el. A másik hármat viszont tartalmazza az Országgyűlés által elfogadott törvényjavaslat, azt kell, hogy mondjuk, hogy van egy hatályba léptetési feltétele is ennek, ami úgy néz ki, hogy akkor lép ez a törvény hatályba, ha Brüsszel visszaengedi a magyar egyetemistákat, a magyar kutatókat az Erasmusba, meg a Horizonba, mert ez a jogos juss, ez jár a magyaroknak.
Addig a levegőben lóg ez a jogszabály?
Igen, mégpedig azért, mert egyszer már, 2022-ben átvertek bennünket ebben a kérdésben. Akkor két dolgot kért Brüsszel, az egyik az volt, hogy legyen egy olyan összeférhetetlenség, amit dinamikus összeférhetetlenségnek hív, a kuratóriumi tag tartózkodik akkor a szavazástól, nem vesz részt abban, ha érintett. Ez egy nyolcsoros jogszabály-módosítás volt, az Országgyűlés 2022 őszén elfogadta. A közbeszerzéssel kapcsolatos szabályokat is elfogadta, majd erre válaszul Brüsszel kizárta az egyetemistákat, meg a kutatókat. Még egyszer mondom, 2022-ben megléptük azokat a jogszabályi módosításokat, amiket Brüsszel kért, majd utána kizárta az egyetemistákat. Ezek után azt mondjuk, hogy ez majd akkor lép hatályba, ha Brüsszel is lép. Brüsszelnél pattog a labda.
Mi várható azon túl, hogy Brüsszelben pattog a labda? De mit fog lépni egy törvényjavaslat után, amiben ugyanazok a javaslatok vannak, amelyek egyébként már Brüsszelben ott vannak tizenegy vagy tizenkét hónapja?
Négyszer voltam kint magam is tárgyalni ezekben a kérdésekben. Mi több, múlt pénteken elmentem ötödször is tárgyalni, itt a benyújtott törvényjavaslat, legyenek kedvesek erről nyilatkozni, mert ha még van észrevételük, akkor azt átvezetjük a törvényjavaslaton. Fejvakargatás volt és hümmögés, meg brüsszeli nyelven való beszéd, aminek se füle, se farka. Ezek alapján azt mondjuk, hogy ezek olyan kérdések voltak, amiben egyetértésünk van, törvényjavaslat itt van, engedjék vissza a magyar diákokat. A jogszabály addig nem lép hatályba, amíg a magyar diákokat nem engedik vissza. Ott pattog a labda. Az is egy nagy kérdés, hogy a baloldali liberális pártok is vagy megszavazták, vagy tartózkodtak, de nemcsak itt kell megszavazni, meg tartózkodni, a brüsszeli helytartóikkal is intézzék a dolgokat.
Mindeközben, ha jól tudom, hat magyar egyetemnek meg pere van folyamatban Brüsszellel, éppen az Erasmus programok kapcsán. Lehet, hogy ez sem segíti feltétlenül, hogy megnyíljanak ezek az uniós források? Vagy ez nem okoz feszültséget?
Én azt gondolom, hogy itt autonómia van. Itt nem úgy működik, mint Brüsszelben, hogy megmondják, hogy ki mit csinálhat. Igenis, ha az egyetemek úgy érzik, hogy ez egy igaztalan, jogszerűtlen döntés, márpedig az, mert nemzeti hatáskör a felsőoktatás, mert azok a feltételek, amiket kértek, teljesültek, másrészt pedig nemzetközi gyakorlatok vannak ilyen működési modellre, akkor nekik teljes mértékben joguk és lehetőségük van perelni. Mondjuk, az is egy érdekes dolog, hogy másfél éve tart úgy a per, hogy most elindulhatott végre. Ez ilyen brüsszeli, luxemburgi gyorsasággal megy.
Eddig az Erasmus és a Horizon programról beszéltünk, de elindult egy új mobilitási ösztöndíjprogram, a Pannónia Program.
Nemcsak hogy elindult, hanem már sikeres. Ebben a félévben háromezer diák megy a világ vezető egyetemeire, nemcsak európai egyetemekre lehet menni.
Az Erasmusszal csak Európába.
Igen. Harvard, Szingapúr, Japán, szerte a világban, 800 diákunk van már most is. Érdemes a Facebookjukat időnként megnézni, jól érzik magukat, jól működik az egész ösztöndíjprogram. Háromezren mennek Pannóniával, Erasmusszal fél év alatt meg kétezren mentek, vagyis többen jutnak ki, a világ vezető egyetemére mennek ki. A harmadik szempont: teljes kreditelismerés van, tehát nem kell félévet halasztani. A negyedik fontos ismérv: az ösztöndíj figyelembe veszi azt, hogy melyik országba szól, tehát magasabb ösztöndíjak vannak. Vagyis a Pannónia Program nem sárgább, nem savanyúbb, de a mienk, azaz a mi érdekünket érinti.
Azt is jelenti, hogy a miénk, hogy ez kizárólag magyar költségvetési forrásból valósul meg?
Igen, eleve terveztünk egy ilyen nemzetköziesítési programot, és várjuk, hogy az Erasmusból a jogos jussunk meglegyen, és akkor majd ebben még előrébb tudunk menni.
Kizárólag vagy elsősorban a modellváltott egyetemek hallgatóinak szól ez a program? Most már többségben vannak egyébként is Magyarországon a modellváltott egyetemek hallgatói.
Kétharmados többség van, igen, a modellváltott intézmények esetében áll ez rendelkezésre. Majd, ha lesz Erasmus, akkor a források újraosztásánál értelemszerűen tudunk majd cselekedni.
Futhat ez a két program párhuzamosan is ideális esetben?
Mi így gondoltuk. Brüsszellel szemben. Mi több, egy fontos dolgot mondok: mi azoknak a külföldi diákoknak is, akik itt vannak Magyarországon, és amúgy Brüsszel kizárta őket, németeket, franciákat, satöbbi, ugyancsak biztosítjuk a magyar Pannónia Programot.
Ha már egyetemekről van szó, a közelmúltban jött ki a Times Higher Education nemzetközi egyetemi rangsor. Tizenegy magyar egyetem van a helyezettek között, az élbolyban, négy felsőoktatási intézmény az első ezerben. Fontosak ezek a mérőszámok? Ez orientációs pont?
A világ figyeli, a fiatalok figyelik.
Mondjuk egy külföldi hallgató esetleg ennek alapján választ magyarországi egyetemet?
Igen. Ár-érték arányt néz, megnézi azt, hogy magyarországi egyetemek hogyan teljesítenek a ranglistákon, és milyen ösztöndíj-lehetőségek vannak, milyen önköltség-lehetőségek vannak, milyen szálláslehetőségek vannak, és ez alapján dönt. S ha a világ figyeli, ez alapján rangsorolja az egyetemeket, akkor nekünk is figyelnünk kell erre. Ebben is léptünk előre, most már tizenkét nagy rangsor van, amit nézünk, elsősorban a THE-t meg a QS-t, azért ezeket, mert ezek hányados rangsorok. Nemcsak az egyetem nagyságát nézik meg, mert külföldön vannak a magyaroknál nagyobb egyetemek, hanem per értéket néznek, per hallgató, per oktató/kutató értékben, hatékonyságot mérnek. Tizenkét egyetemünk a legjobb öt százalékban van. Ha a két rangsort nézzük, a legjobb 1000-ben hét egyetemünk van, most az Óbudai Egyetem 1200-ról följött a 600-800 közé, tavaly a Debreceni Egyetem ugrott egy óriásit, megyünk előre. Öt szempontot néznek ezek a rangsorok. Oktatási kiválóság. Ez jó, mert ez jó a diákoknak is. Kutatási kiválóság. Ez jó, mert jó a kutatóknak, jó a magyar gazdaságnak. Piaci forrásbevonzás, mennyire működnek együtt a piaccal, nemzetköziesítés. Ebben a négy, objektív mérőszám alapú faktorban haladtunk előre. Van egy ötödik: reputáció. Ez a Brüsszel-faktor. Ez azt jelenti, hogy a Semmelweis Egyetemet, alma materemet ismerem jól, egyetemi tanárként látom.
A Semmelweis a legjobb egy százalékban van. Az első 300 között.
A 271. a Semmelweis. Ha a Semmelweist csak a négy objektív faktor alapján néznénk, tehát oktatási, kutatási kiválóság, nemzetköziesítés, piaci bevétel, már a legjobb százban lenne.
Ez a megfogalmazott cél? 2030-ra legyen magyar egyetem a világ száz legjobbja között? Ezek szerint, bizonyos olvasatban, a Semmelweis ott van.
Közel van. Ha ez a reputációs, Brüsszel-faktoros „izé” nem lenne, akkor már a top 100-ban lenne. Az objektív mérőszámok alapján haladunk lépésről lépésre, mindegyik egyetemünk esetében.
A múlt héten elindult az újabb nemzeti konzultáció. A tizenegy kérdésből hat az ön minisztériumához tartozó területet érint. Egyfelől ez megint csak azt jelzi, hogy igen sok terület tartozik a tárcához a családpolitikától a szakképzésen át az innovációig, de talán arra is utal, hogy most leginkább itt vannak aktuális és megválaszolandó, megválaszolásra váró kérdések.
Nézzük, miről is szól a nemzeti konzultáció. Megváltozott a világgazdaság. Erre az Európai Unió, Brüsszel nem jól reagált. Az a gazdaságpolitika, amit Brüsszel folytat, versenyképességi hátrányt okoz az Európai Uniónak. Nemcsak mi mondjuk, a Draghi-jelentés is ezt mondja, Macron is erről nyilatkozik, elhúzott mellettünk az Egyesült Államok, meg elhúzott mellettünk Ázsia is, meg még számos ország. Rengeteg adatot tudnék mondani, egy-kettőt, ha megengedi, ki is emelek. A kockázati tőkének, ami az innovációt mozgatja, öt százaléka van az Európai Unióban, Egyesült Államokban 52 százalék, Kínában 40 százalék. A világ top 50 technológiai vállalatából négy van az Európai Unióban. 1995-ben az USA termelékenységi hatékonyságának 95 százalékát hozta az Európai Unió, most a 80 százalékát. Azt látjuk, hogy az Európai Unióban olyan döntések születnek, például a védővámok, az autóipar kapcsán, amelyeket az uniós országok többsége nem támogat. Mi több, az autógyártók sem támogatják. Ezért kell egy olyan új gazdaságpolitika, ami nem gazdasági hidegháborút hoz, hanem gazdasági semlegességet, azaz az a magyar ipar, az a magyar gazdaság, amit megújítottunk az elmúlt években, kereskedjen úgy a Kelettel és a Nyugattal, hogy ez gazdasági előrelépést jelentsen. Ha megnézzük az összehasonlító rangsorokat, már beszéltünk az egyetemekről, de másról is készült, Magyarország a világon az ötödik legfejlettebb technológiát alkalmazó ipari teljesítménnyel működik. Köszönhető ez a szakképzés megújításának, köszönhető ez a gazdaság, az egyetemek megújításának. És akkor itt jutunk el oda, hogy a nemzeti konzultációban és az új gazdaságpolitikai akciótervben a gazdaság erősödése a családoknak az erősödését, a fiataloknak az erősödését, a lakhatáshoz jutást, a fiatalok mellett a magyar kis- és középvállalkozóknak az erősödését kell, hogy jelentse. Ebben van hat olyan kérdés, amely a minisztériumunk részleges vagy teljes koordinálásával zajlik.
Kezdjük a családi adókedvezménnyel, mert ez sokakat nagyon érzékenyen érint.
Magyarország családbarát ország, családbarát kormány és családbarát nemzet kívánunk lenni. 2010 óta 30 családpolitikai intézkedést hoztunk, és ezek közül – nemcsak mi mondjuk, hanem amikor a családokat, a fiatalokat megkérdezzük, ők is ezt mondják 86 százalékban – a családi adókedvezmény a legfontosabb. Azt látjuk, hogy szükség van a családi adókedvezmény megduplázására. Ez segíti a családok anyagi biztonságát. Amióta 2011-ben bevezetésre került a családi adókedvezmény, 3600 milliárd forint maradt a családoknál, ez a családok anyagi biztonságát, a gyerekeket segíti. Éves szinten 1,7 millió gyermekhez, egymillió családhoz jut el. Elkötelezettek vagyunk abban, és ebben kérjük a támogatásokat, hogy két lépésben ezt a családi adókedvezményt megduplázzuk.
Ez hogy néz ki? Két határidőhöz köthető?
Az egyik 2025 nyár, a másik pedig 2026. január. Akkor oda jutunk el, hogy most egy egygyerekes családnál 10 ezerről 20 ezerre, egy kétgyerekes családnál, 40 ezerről 80 ezerre, egy háromgyerekes családnál 99-ről 198 ezerre, azaz kerekítve 100 ezerről 200 ezer forintra emelkedne a családi adókedvezmény. Ha ezt éves szinten nézzük, plusz 320-340 milliárd forint maradna ezen adókedvezmény kapcsán a családoknál, amely a családok anyagi biztonságát, a gyermekvállalást segíti, ahogy látjuk, a magyar családpolitikai intézkedések esetében ez az egyik legerősebb, leghatékonyabb.
Említette a gyermekvállalást, a családtámogatások, a gyermekek utáni kedvezmények nyilván azt hivatottak szolgálni, hogy ne legyen anyagi akadálya a családalapításnak, lehetőség szerint a minél több gyermek vállalásának. Ugyanakkor szembetalálkozunk a KSH-adatokkal. Szeptemberben a KSH adatai szerint csaknem nyolc százalékkal csökkent tavalyhoz képest a születések száma, 22 százalékkal pedig a házasságkötéseké. 2024-ben, januártól szeptemberig, 10 százalékos volt a csökkenés a születésszámokat tekintve. A számokat nézve az lehet az ember érzése, hogy a valóság meg olykor szembemegy a családpolitikai intézkedésekkel.
Nem vagyunk egyszerű helyzetben. Egyrészt a hagyományos családot támadják Európában. Úgy családot alapítani, családot indítani, hogy azt látni, hogy a hagyományos családmodellt tudatosan rombolják Brüsszelből, nem egyszerű. A magyar kormány és a magyar nemzet egységesen áll ki azért, ami a hagyományos családmodellt jelenti, édesapa, édesanya és gyermekek. Fúj egy óriási ellenszél ebben a kérdésben, amiben viszont az alaptörvényünk elkötelezett, és a magyar nemzet elkötelezett. Mi családbarát ország, családbarát nemzet vagyunk. Kettő. A számokról beszélünk. Bokros-csomag, 1995.
Harminc évvel ezelőtt volt! Ennek még van érzékelhető hatása a gyermekvállalásban?
A Bokros-csomag következtében 322 ezer édesanyával van kevesebb most. Ha ott megmaradt volna az a gyermekvállalási kedv, amit a Bokros-csomag visszanyesett, akkor 322 ezerrel több, 30 év körüli édesanyánk lenne.
Ezt értem, de tavalyhoz képest vajon miért csökken a születésszám?
Ha megnézzük a gyermekvállalási kedvet, így esett vissza a Bokros-csomag követően. Ha itt lennének velünk azok az édesanyák, akik a Bokros-csomag miatt nincsenek itt, 108 ezer lenne a gyermekvállalás. Ezt azért érdemes figyelembe venni. De van egy harmadik szempont, amit a brüsszeli szankciók sora, a háborús helyzet, a Covid miatti bizonytalanság keletkeztetett. Egész Európában visszaesett a gyermekvállalás, Magyarországon kevésbé. Ezen három szempont mellett állunk ki mi úgy, hogy a családokat erősítjük, a családi értéket megmutatjuk, és mindemellett anyagi biztonságot kívánunk garantálni. Ezt szolgálja, többek között, a családi adókedvezmény megduplázása, és még számos más, a családokhoz kötődő dolog. Beszélhetünk a lakhatásról, beszélhetünk az otthonteremtésről, amelyek még mind a nemzeti konzultáció részévé válnak.
Beszélünk is majd ezekről részletesebben, de itt vannak a nyugdíjak, meg a 13. havi nyugdíj. ezekre is vonatkozik kérdés a nemzeti konzultációs íven. A kormányzati kommunikáció szerint brüsszeli követelés, hogy a magyar kormány szüntesse meg a 13. havi nyugdíjat. Valóban vannak erre irányuló törekvések Brüsszel részéről?
Brüsszel át akarja szabni a nyugdíjpolitikát, a rezsivédelmet meg akarja szüntetni, innentől azokat a nagy cégek, multik által fizetett adókat nem a multikkal akarja megfizettetni, hanem a magyar családokkal.
De a nyugdíj-megállapítás, meg a 13. havi nyugdíj nemzeti hatáskörbe tartozik.
De menjünk vissza az egyetemekhez: semmi közük a magyar egyetemi világhoz. Ugyanígy tesznek más kérdésekben is.
Kerestem ilyen természetű nyilatkozatot, de nem nagyon találtam olyat, hogy uniós politikus a magyarországi 13. havi nyugdíjra tett volna kijelentést.
Meg kell néznünk, hogy a magyar gazdaság kapcsán milyen feltételeket támasztanak. Azon feltételek esetében, ami mondjuk a magyar gazdaságpolitikának akár a bevételi oldalára vonatkozik. Nekünk szükségünk van a fiatalokra, minél több gyerekre, minél több családra, nem migrációval kell megoldani ezt a kérdést, a családjainkat kell erősíteni, és tisztelettel kell lennünk a régebb óta fiatalok felé, az időseink felé, és igenis nekik a 13. havi nyugdíjat biztosítanunk kell.
Van egy egészen új támogatási forma, a munkáshitel. Ez a diákhitelhez hasonló konstrukció. Mit lehet már tudni a részletekről?
A kormány eltökélt és döntött, ebben is kérjük a támogatást, hogy igenis nyissunk a munkáshitel irányába. A munkáshitel a 17 és 25 év közötti fiatalok életkezdését segíti. Azokét, akik vagy szakképzettek is elkezdenek dolgozni, vagy szakképzés nélkül, de elkezdenek dolgozni fiatalon. Nekik legyen egy életkezdési támogatás, 4 millió forint, kamatmentes hitel, öt évig itthon kell dolgozni, tíz év alatt kell visszafizetni, és innentől minimum húsz órában kell dolgozni hetente, vagy vállalkozási tevékenységet folytatni, és nincs megkötés, hogy mire használják ezt. Szabad felhasználású életkezdési támogatás.
Ez tulajdonképpen még jobb konstrukciónak tűnik, mint a diákhitel, mert a szabad felhasználású diákhitelnek van 8 százalékos kamata, és csak az a kamatmentes, ami a képzési költségekre fordítható.
Azt hozzá kell tenni, hogy az egyetemistáknak átlagosan másfélszeres bérszorzójuk van. Ott egyrészt biztosítjuk az állami ösztöndíjat is, másrészt pedig egy magasabb bérszorzóval indítják az életüket az egyetemisták.
Ez elsősorban egy saját vállalkozás beindítását hivatott segíteni?
Nem, szabadon felhasználható, tehát lehet, hogy valaki a lakás irányába lépne, vállalkozást indítana, eszközöket szerezne be, és a többi. Még egy fontos adalék: ennek családpolitikai lába is van, mert azt mondjuk, ha a hölgy családot alapít, gyermeket szül, édesanyává válik, két év halasztás a törlesztésre. Második gyereknél még plusz két év, plusz a hitel felének elengedése, három gyereknél meg a teljes hitelösszeg elengedése. Életkezdés minél hamarabb, családalapítás támogatása ezáltal, hogy álljanak saját lábukra. De amúgy ez illeszkedik abba a konstrukcióba, amit a szakképzésnél elindítottunk. Tíz fiatalból hat már a nyolcadikosoknál a szakképzést választja, indulunk egy ösztöndíjjal, 8-16 ezer forint, majd 59 ezer forint. Duális képzés, tanulás munka, 168 ezer forint, 300 ezer forintos eszköztámogatás, ahogy megkapja a szakmáját. És ahhoz, hogy a magyar fiatalok erősebbek legyenek, a magyar gazdaság erősebb legyen, a magyar kis- és középvállalkozásokat erősítsük, és mindezzel a fiatalokat a minél hamarabbi családalapításra, életkezdésre ösztökéljük, itt van ez a négymillió forintos szabad felhasználású hitel.
A lakhatási támogatásokkal kapcsolatban is vannak kérdések a nemzeti konzultációs íveken. Csok, csok+, babaváró hitel, ezeket már ismerjük, de vajon bővíthető, és ha igen, akkor hogyan bővíthető ez a támogatási kör?
Egyrészt beszéltünk a munkáshitelről, úgy érezzük, hogy 300 ezer fiatalt tudunk ezzel elérni. Jönnek az egyetemistáink. Az egyetemistáinknál nagyon fontos tényező az egyetemválasztásnál a kollégium. Eltökéltek vagyunk egy kollégiumfejlesztési programban.
Kevés most a kollégiumi férőhely?
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciával egyeztettünk az elmúlt időszakban, már most 12 ezerrel többen jelentkeznek kollégiumi helyre, és elmondásuk szerint még többen igényelnének kollégiumot. Ez Budapest-fókuszú elsődlegesen. Karácsony Gergely ígérte, hogy lesz kollégiumfejlesztés, de nem történt semmi. Budapesten kollégiumi fejlesztést kell indítanunk, amivel minőségben és számosságban is segítjük a fiatalok kollégiumi elhelyezkedését, ezzel párhuzamosan a vidéki egyetemi városokban is előrébb kellett lépni, hogy ne feledjük el, immár minden második fiatal vidéki egyetemi városban kezdi meg felsőoktatási tanulmányait, ami támogatandó és jó. Kell egy kollégiumfejlesztési programot indítanunk, ha támogatnak bennünket ebben a nemzeti konzultációban. Ez a hallgatók érdekét szolgálja, folyamatosan egyeztetünk velük erről, arról is, hogy milyen kollégiumok legyenek, milyen ágyszámmal. El kell jutnunk odáig, hogy az egyetemista családok, amelyek már egyetemistaként családot alapítanak, a kollégiumokban lakjanak, ha akarnak. Lépjünk egyet tovább! A fiatalok lakhatása: a csok+ esetében is nem kevesebb, mint 250 ezer otthon újult meg. Ebben úgy gondoljuk, hogy egy 5 százalékos, kamattámogatott, első lakáshoz való hozzájutást segítő hitel szintén előrelépést tud jelenteni.
Ez egy új hitelkonstrukció lenne?
Igen. Egyeztetés alatt van. De vinnénk tovább az otthonfejlesztési támogatást is.
Erről született is kormányzati döntés, az ötezer lélekszám alatti településeken. Azt gondoltam, hogy ötezernél kisebb lélekszámú település viszonylag kevés van, aztán megnéztem, majdnem 3000!
2887, ha jól emlékszem. A települések 91 százaléka, és ha megnézzük, a családosok számára lenne ez az otthonfelújítási támogatás, a családok harmada ezáltal az otthonfelújítási támogatásnak a kedvezményezettjévé válik, ami azt jelenti, hogy egy 3 millió forintos vissza nem térítendő összeg, és emellé egy 3 millió forintos önrészt lehet beletenni. Persze ha kisebb az önrész, kisebb a vissza nem térítendő támogatás. Volt már ilyen konstrukciónk az elmúlt időszakban, és akkor 370 ezer otthon újult meg. De még itt van következő kérdésként a lakhatás támogatása, a lakbér kérdése is. Abban is, ha felhatalmazást kapunk a nemzeti konzultáción keresztül, eltökéltek vagyunk, hogy adókedvezményt adjunk azoknak a cégeknek, amelyek a fiatal dolgozóik lakhatását, lakbérét támogatják.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki majd lakást bérel piaci alapon, ahhoz legyen valami hozzájárulás az adott cég részéről, és akkor adókedvezményt kap a cég?
Abszolút így van. Mi több, a SZÉP-kártyát is megnyitnánk, hogy a lakhatást támogassa. De ugyanez a gondolkodás a cégekkel megjelenik a diákhitelnél is, ahol azt mondjuk, hogy egyrészt, ha külföldön voltál, akkor kiváltjuk magyarországi diákhitelre a kint fölvett hiteledet, vagy a már említett Diákhitel 2 esetében, ami az önköltséges képzésnél van, adókedvezménnyel a vállalat átvállalhatja ezt a Diákhitel 2-es kedvezményt. Visszük tovább az ötszázalékos lakásáfát is. Ezek mind-mind olyan intézkedések, amelyekkel a fiatalokat és a lakhatáshoz való hozzájutásukat kívánjuk támogatni. Azaz új kollégiumi program, kérjük a támogatást a nemzeti konzultációban hozzá. Ötszázalékos kamattámogatott hitel, otthonfelújítási program indítása az ötezer főnél kisebb települések esetében, és adókedvezmény biztosítása a cégek irányába abban az esetben, ha ez lakbérlakhatási kedvezményként valósul meg.
Kis- és közepes vállalkozások támogatása, ez is egy terület a konzultációs íveken. Új eszközökkel, elsősorban tőkejuttatással kellene támogatni ezeket a vállalkozásokat, hogy a kicsiből legyen egy nagyobb, illetve a nagyobb is esetleg tovább nőjön, több foglalkoztatottal, nagyobb piaccal, piaci részesedéssel, esetleg exportpiacokkal?
Ez a cél, hiszen a magyar gazdaságnak az erejét a magyar kis- és középvállalkozások kell, hogy adják, és ebben mi úgy tudunk a segítségükre lenni, hogy az innovációt támogatjuk. Azt látjuk, hogy azok a kis- és középvállalkozások, amelyek innoválnak, két és félszer több munkavállalóval dolgoznak. Amúgy 31 százalékkal magasabb a munkabér az innováló kkv-knál, harmadrészt pedig azt kell mondani, hogy 58 százalékkal hatékonyabb a munkavégzésük. Az a cél, hogy minél több kkv innováljon. Most úgy nézünk ki, hogy minden harmadik kkv innovál Magyarországon, 2030-as cél, hogy minden második kkv innováljon, látjuk a Demján Sándor-programon keresztül is, hogy föl kell gyorsítani a forráshoz jutásukat. Elkötelezettek vagyunk abban, hogy azokat a hazai vagy uniós forrásokat, amiket a kkv-knak biztosítani tudunk, elérhetővé tegyük.
Ez azért is érdekes, mert azt gondolná az ember, hogy a kis- és középvállalkozói szektorban kevésbé hangsúlyos az innováció. Azt hinnénk, hogy ez inkább a nagyok, vagy a multik terepe, de ezek szerint igencsak jelen van a kkv-szférában is.
Összességében, úgy állunk, hogy 300 milliárd forintnyi innovációs támogatás áll rendelkezésre, ennek a nagy részét már pályázatként kiírtuk, még egy 20 milliárdos pályázatkiírás következik. Lehetőségünk volt az elmúlt napokban egy 50 milliárdos, úgynevezett fókuszterületi pályázati programon eredményt hirdetni. Közel 90 pályázat volt.
Ebben jelen voltak a kisvállalkozók is?
Persze, a kis- és középvállalkozói szférának kellett együttműködnie az egyetemekkel. Ez egy egyetemi és kkv-s együttműködés, ami a megújított magyar modellnek a lényege. Azt láttuk, hogy 50 százaléka digitalizációval, egyharmada zöld átállással kapcsolatos pályázat volt, és 15 százaléka pedig egészségügyi témájú. Arra, hogy a magyar kreativitás, innováció, tudomány, tudás mennyire előrehaladott, három példát emelnék ki. Az egyik a lézersebészetnek és a robotsebészetnek a közös alkalmazása: egy extra minőségű és extra pontos sebészeti eljárásnak a kialakítását teszi lehetővé. Mondok egy másik projektet, amit támogattunk. Manapság egyre többen vagyunk allergiások bizonyos élelmiszeripari termékekre. Egy olyan innovációt támogatunk, ami az élelmiszergyártás folyamán az allergéneket szűri ki. A digitalizációban is vannak olyan kiváló kutatások, amit itt ebben a fókuszterületi innovációs projektben támogatni tudtunk. Tehát egyetemi együttműködés, tízből majdnem kilenc kkv-k és egyetemek közötti együttműködés volt, és ez innentől segíti a cégeknek az innovációképességét.
Azt mondhatjuk, hogy a felsőoktatás, a kutatás, az egyetemi innováció és a piacon jelenlévő cégek tevékenysége nagyon szorosan összefügg egymással, vagy legalábbis nagyon jó, hogyha összefügg egymással?
Igen, nagyon jó, hogyha összefüggnek egymással. Ezeket például a nemzetközi rangsorok ismerik, de ami még fontosabb nekünk, hogy ez a magyar gazdaságot is élénkíti, ha egyetemi innovációs együttműködések vannak a kis- és középvállalkozásokkal.
A nemzeti konzultáció során beérkező válaszok mennyiben függenek majd össze azzal, a tervek megvalósulásával? Például a munkáshitel kapcsán, aminek már kidolgozott részletei vannak, sőt, úgy beszélt róla a kormányszóvivői tájékoztatón is az illetékes miniszter, hogy már a januári bevezetési időpont is megvan. December 20-ig tart a nemzeti konzultáció, de történetesen, ha ne adj Isten, például a munkáshitel vonatkozásában a nemek kerülnek többségbe, akkor nem lesz 2025 januárjától munkáshitel?
Az emberek véleményét kérjük. Ha az emberek valamivel nem értenek egyet, akkor azt nem szabad bevezetnünk, abban nem szabad lépnünk. Ha a munkáshitelt említette, éppen a mai nap során volt Egerben ezzel kapcsolatos tájékoztató a Bornemissza Gergely Technikumban. Kérdeztem a fiatalokat, hogy mit szólnak egy ilyen hitelhez. Fölvennék, és elmondták, hogy miért és milyen szempontok alapján tartják jónak és előremutatónak ezt. Éppen ezért konzultálunk a fiatalokkal, de a teljes magyar társadalommal is, hogy kellő felhatalmazás birtokában tudjunk ezekben a kérdésekben továbbmenni. Azt, hogy mennyire gyakorlatias a szakképzésünk, mutatja az is, hogy szálszakadt lett az egyik keréken a gumi, és közösen cseréltük ki a fiatal szakképzős diákokkal, akik autószerelőnek tanulnak. A gyakorlatban is működik a szakképzés. Azért szükséges a nemzeti konzultáció, hogy annak támogatásával ezekben a kérdésekben, amikor szembejön velünk számos ügyben Brüsszel, amikor migrációs kérdéseket mond, amikor a nyugdíjakkal kapcsolatosan akar bennünket beszorítani, amikor másként gondolkodik a családokról, másként gondolkodik a fiatalokról, másként gondolkodik arról, hogy multikat vagy a kis- és középvállalkozásokat kell támogatni, akkor mi azt tudjuk mondani, hogy mögöttünk egy nemzeti konzultáció felhatalmazása áll.
Brüsszel erre érzékeny, vagy ezt figyelembe veszi azt, hogy rámutatunk ezekre a kérdőívekre, mutatva, hogy több százezren igennel válaszoltak ezekre a kérdésekre?
Amikor az ember képvisel egy álláspontot, akkor markánsabban tudja ezt megtenni, ha úgy érzi, hogy ott van mögötte mindenki. Egy kicsit azt tudnám mondani, az egyetemi kérdéskörre visszatérve, hát álljon már meg a menet. A szenátusok támogatták ezeket a változásokat, akkor nem a kormánnyal, a szenátussal van vitája Brüsszelnek. Itt is azt mondom, a magyar nemzettel van vitája ezekben a kérdésekben, ha szembejön velünk. Nekünk a magyar gazdaságot, a magyar érdeket a magyar fiatalok, a magyar családok, a magyar nyugdíjasok érdekét kell képviselni. Úgy, hogy azokat a téves döntéseket, amiket Brüsszel hozott a gazdaságpolitikában, a migrációban és sok minden másban, megváltoztatjuk, vagy legalábbis Magyarország ebben olyan irányba tudjon menni, ami a magyar érdek. Éppen ezért nekünk küldetésünk van soros uniós elnökként, és nem hiába lesznek itt az elkövetkezendő napokban olyan egyeztetések miniszterelnök úr által, amik Európa jövője szempontjából fontosak, annak érdekében, hogy Magyarország példáján keresztül Európa kikecmeregjen a versenyképességi kátyúból, amibe Brüsszelben az ottani döntéshozók navigálták az unió országait.
Beszéljünk még a kulturális területről. Az immár bizonyosnak tűnik, hogy nem lesz új, egységes kulturális törvény. Jóllehet voltak erről többfordulós egyeztetések az elmúlt hónapokban a Nemzeti Kulturális Tanácsban kultúrstratégiai intézmények vezetőivel. Voltaképpen ezen intézmények vezetői nem támogatták, hogy legyen egy új, egységes törvény, hanem inkább az egyes területeket érintő módosítások jöjjenek?
Pontosan így van. Ugyanúgy, ahogyan az embereket megkérdezzük a nemzeti konzultációban, kulturális területen a Nemzeti Kulturális Tanács több ülésben tárgyalta, hogy milyen szabályozási javaslatok kellenének. A kultúrstratégiai intézményekkel is több körben leültem, és egybehangzó volt a vélemény, hogy egy egységes kulturális törvény nem tudná jól kezelni azokat a különbözőségeket, amelyek az előadóművészet, a közgyűjtemény, a közművelődés esetében vannak. Azt kértük az adott szakterületek és adott művészi területek jeles képviselőitől, hogy fogalmazzák meg a saját területeikre vonatkozó javaslatokat. Óriási javaslatgyűjtemény jött össze, aminek az előterjesztési formába rendezésre sem volt kis idő. Még nem is vagyunk kész, a javaslatgyűjtemény megvan, ennek a megfelelő minisztériumi belső egyeztetése, az érdekeltekkel történő egyeztetése még folyamatban van. Ezt követően tudunk azokon a területeken, ahol szükséges, módosításokkal élni, de azt gondolom, hogy a művészet is egy olyan terület, ahol a kereteket kell lefedni, és a kereteken belül azt a fajta szabadságot értelemszerűen meg kell adni, amit a kultúra szabadsága igényel. Nekünk azt a kultúrát kell támogatnunk, amely minőségi, amely, mondtam már ezt többször, hogy a magyarnak lenniséget erősíti meg.
A nemzeti identitást.
A nemzeti identitásunkat erősíti meg, amiben keresztények vagyunk és magyarok.
Csakhogy hogyan is születhet majd ez a jogszabály vagy jogszabály-módosítás? Van az országgyűlési törvényalkotói gyakorlatban a kisebb módosításokra vonatkozóan egy kifejezés, egy talán nem túl szerencsés kifejezés ez az úgynevezett salátatörvény. Én olyan információkat láttam több internetes portálon is, hogy ilyen úgymond salátatörvénybe kerülnének majd az Országgyűlés elé ezek a módosítások. Ez valóban így lehet?
Vélhetően amennyiben egyezségre jutunk, letisztul annyira a folyamat, hogy azt a javaslatcsomagot, vagy azt a számos észrevételt, ami érkezett, és amelyek a kellő egyeztetéseken túljutottak, a vonatkozó törvényekbe betesszük. Hiszen ha elvetettük azt, hogy egy egységes törvény legyen, márpedig elvetettük, akkor marad az, hogy több törvényt kell módosítani, ennek meg már tényleg az a neve, hogy salátatörvény.
A támogatásokat és a finanszírozást említette az imént, amelyek általában rögtön a második mondatban előkerülnek, amikor a kultúráról beszélünk. Említette a minőségi szempontokat, illetve a nemzeti identitás erősítését, de mégis melyek lehetnek a kultúrafinanszírozás tekintetében a hangsúlyok?
Egyrészt az egy fontos és jó dolog, hogy a magyar állam a kultúrát támogatja, ami minket magyarnak tartott meg és magyarnak tart meg. A magyarságunk a kultúránkkal leírható. Ez egy olyan határokon átívelő összetartó erő, ami egyszerre dobbantja meg a szívünket. Gondoljunk a népzenére, a néptáncra, vagy egy művészeti alkotásra. Nyelvünk és a kultúránk forraszt össze bennünket. Éppen ezért fontos, hogy a kultúrát kiemelten támogassuk, és sokkal nagyobb arányban támogatjuk, mint az európai uniós átlag. Támogatjuk a kiváló kultúrát, támogatjuk a komolyzenét, klasszikus zenét, múzeumainkat, és ennek megfelelő technikái vannak. Nemrég ültem le a budapesti színházakkal a közös működtetésről beszélni, a héten lesz még egyeztetés a vidéki színházakkal is.
Év végével a közös működtetésnek a határideje lejárt, tehát valami új konstrukciót kell találni.
Így van. Itt az ideje, hogy megújítsuk. Szegeden a színházi évadnyitón is már beszéltünk erről, egyeztettünk erről a színházakkal, hogy melyek azok a szempontok, amiket ebbe bele kell vonni.
Csak hogy mindenki tisztán lássa, hogy itt önkormányzati forrásokról, meg központi állami forrásokról is van szó, meg közös működtetésű színházakról is.
Ezt hogyan vigyük tovább, hogyan jelenjen meg ebben a külső forrásbevonzás, és hogyan tudjuk a kultúrát még inkább vonzóképessé tenni mindannyiunk számára. A másik, hogy számtalan olyan programunk van, ami megint egyedi. A Déryné-programmal kis közösségekhez jut el a színház. A Lázár Ervin-programmal eljutnak a fiatalok, az általános iskolások színházba. Ez is egy csodálatos programunk. De itt úgy lépünk tovább jövőre, hogy plusz forrásokkal a Kárpát-medence irányába lépünk. Nagy tervünk az, hogy ezt a kulturális programot az egyetemistákra is kiterjesszük, hogy az egyetemisták esetében is a kultúrahordozást, nem a kultúrafogyasztást, a kultúrahordozást tudjuk akár kreditek formájában is erősíteni. Ott van a Nemzeti Kulturális Alap, amelynek esetében megvannak azok a pályázati források, amelyre akár előadóművészet vonatkozásában, akár a folyóiratok vonatkozásában támogatást lehet kérni.
A Nemzeti Kulturális Alapnak továbbra is hangsúlyos és kiemelt szerepe van a források elosztásában? Éppen most tért vissza alelnökként Bús Balázs, aki korábban már alelnöke volt az alapnak.
Így van, Bús Balázs visszatért. Indult a választásokon, de most itt a lehetőség arra, hogy visszatérjen a Nemzeti Kulturális Alapba. Balázzsal ebben a kérdésben tudunk a jövőben kiválóan együtt dolgozni, ahol azok az irányok vannak lefektetve, az előadóművészet területén, a hagyományok, a népzene, a néptánc, a népművészet területén milyen támogatások kell, hogy elinduljanak, akár a fesztiválok vonatkozásában milyen támogatások legyenek. A múlt héten tartotta a megújult Nemzeti Kulturális Alap az első megbeszélést, egyeztetést, azt beszéltük át, hogy milyen stratégiai irányokban szükséges indulni.
A források adottak a Nemzeti Kulturális Alapnál?
Adottak a források, tekintettel arra, hogy ötöslottó-bevételből termelődik, erről keveset beszélünk, de az ötöslottó-bevételnek egy aránya jut el a Nemzeti Kulturális Alapba, és támogatja, segíti a kultúrát.