Közeledik a Forma-1-es szezon vége, a 24. versenyhétvége, rengeteg élményben volt már az eddigi húszban is részünk. Max Verstappen feltétlenül a középpontba került, és nem elsősorban a futamgyőzelmei miatt, hiszen azok az év első harmadára összpontosultak, hanem a vezetési stílusa miatt. Mennyire jogosak a kritikák Verstappen csatázási stílusával kapcsolatban?
Részben jogosnak érzem azokat, ugyanakkor sokat feszegettük a közvetítések közben is, hogy tulajdonképpen van egy szabályrendszer, ezenkívül létezik a felügyelők részére egy több oldalas útmutató, ami 2022-ben készült, és azóta minden évben picit módosítottak rajta. Furcsa mód, ezt az FIA nem osztja meg a nyilvánossággal, ezt csak a sportfelügyelők kapják meg egyfajta segítségként, szamárvezetőként a döntéseikhez. Ez azért furcsa, mert kommentátorként, vagy akár nézőként hogy próbálj meg eldönteni egy-egy szituációt, ha nem tudod az alapvetéseket, ami alapján maga a felügyelő testület dönteni fog? A versenyzők nyilván ismerik ezeket. Na, ebből sok minden napvilágot látott az utóbbi napokban, főleg Austin után, meg a mexikói versenyt követően. Azt kell mondanom, hogy Verstappen semmi mást nem csinált, csak azt próbálta maximalizálni, amit ezek a szabályzati előírások, meg az útmutatás, ami egyébként nincs szabályzatba foglalva, lehetővé tesz. Ezek a felügyeletnek szóló előzési útmutatások nem a szabálykönyv részei, nem szerepelnek sem a sportkódexben, sem a sportszabályzatban, a technikaiban meg nyilvánvalóan nem szerepelhetnének. Ennek ellenére mégis egyfajta kötöttséget, egyértelmű iránymutatást a sportfelügyeletnek, ami alapján ezekben a helyzetekben eldönti, hogy ki, mikor, hol, milyen pozícióban van, kié a kanyar adott esetben, mi számít pozíciószerzésnek belül támadásnál, belül védekezésnél, kívül támadásnál, kívül védekezésnél. Verstappen ezeket tökéletesen ismeri, egyébként valószínűleg a többi pilóta is, de nem mindenki fektet rá ekkora hangsúlyt. Van ebben egy nagyon érdekes hozzáállásbeli különbség, illetve versenyzési stílusbeli különbség is. Eleve nem egyformán küzdenek. Ha megnézed a mezőnyt, bármelyik szezon adott mezőnyét, nem feltétlenül az ideiét, minden érában meg tudtad mondani, hogy kik a nagyon agresszív versenyzők, kik a viszonylag engedékeny versenyzők, és nagyjából ki alkotja a középmezőnyt, amelynek tagjai, attól függően lesznek keményebbek, vagy inkább engedékenyebbek, hogy kivel kerülnek párba, kivel milyen korábbi sérelmeik vannak. Verstappen senkivel nem az. Ez eleve egyfajta íratlan szabály egymás között, hogy ki meddig mehet el. Ezt egymásról nagyon jól tudják a versenyzők, és nézd meg Magnussent, Ocont, azért sorolni tudnál te is jó néhány olyan versenyzőt, akiről tudod, hogy biztos nem jó vele bajuszt akasztani, mert ők az utolsó utáni pillanatban is még csinálnak egy váratlan manővert. Még annak az árán is, hogy akár ki is esnek, aminek sok értelmét nem látod, de mégis, a velük való csatába ezt mindenki pontosan bele is kalkulálja. Verstappen nyilván így versenyez, de így versenyez, amióta a Forma-1-ben van. Ezt nem most vette magára. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy az elmúlt években az látszik, hogy tudatosan ezekre a szabályokra építi a saját védekezését, támadását, egyáltalán az összes megmozdulását a pályán, és ezeket maximálisan kihasználja.
Nem mindig kellett 2022-ben és 2023-ban akkora volt a fölénye, hogyha hátrábbról is rajtolt, nagyon könnyedén előzött mindig. 2021-ben és az elmúlt fél évben kellett ezeket a megoldásokat gyakrabban használni.
Ez így van. Nyilván ilyenkor kerül ez inkább terítékre, amikor kicsit kiéleződik a helyzet. Idén a nyár közepétől kezdve tényleg hihetetlen szezont látunk, 1981-ben volt legutóbb olyan, hogy hat különböző versenyző legalább két versenyt nyerjen, és ráadásul van még egy hetedik versenyzőnk Russell személyében, aki nyert már egyet. 1981-ben is volt még egy hetedik versenyző egy futamgyőzelemmel. Nagyon-nagyon színes a szezon. Ennek a hét futamgyőzelemnek a nagy része a szezon első harmadában volt, legutóbb június második felében, a Spanyol Nagydíjon tudott győzni Verstappen nagydíjversenyen, azóta csak sprintfutamot tudott behúzni. Ő is tudja, hogy szüksége van minden egyes apró, pici milliméterre és a szabálykönyv összes betűjére, ezeket be is veti, sőt, most már túl is ment rajta. De azt kell mondanom, hogy amit a közvélemény nagyságrendileg gondol, meg ami miatt leszedik róla a keresztvizet, annak nagy része szabályos megmozdulás az érvényes előírások szerint.
Nem meglepő, hogy egy nagy bajnok nem akar engedni, láthattuk az előző évtizedekben is, hogy mindig voltak olyan pilóták, mindig voltak olyan sztárok, akik nem nagyon engedtek a riválisoknak. Persze, akadtak olyanok is, akik alkalmanként azért igen, de nem ők lettek a legnagyobb bajnokok. Hasonlítsuk össze Michael Schumachert és Mika Häkkinent. Mika Häkkinennek a legjobb éveiben, de talán a teljes pályafutásában alig volt vitatható manővere, Michael Schumacher kapcsán pedig rengeteget vitatkozhatunk egy csomó manőveréről.
Két embert tudok előhozni az elmúlt negyven évből, Ayrton Sennát és Michael Schumachert, akik meghatározó alakjai voltak a Forma-1-nek, és ilyen szempontból eléggé megosztó versenyzők, megosztó személyiségek voltak. Mind a ketten nagy bajnokok, és ezt valószínűleg ugyanúgy el lehet mondani Verstappenről is. Három vagy négy világbajnoki cím, mindegy. Most az ideit tegyük is félre, három van Senna neve mellett, hét van Schumachernél, három eddig Verstappennél. Nagyon hasonlóak a kvalitásaik, és nagyon hasonló, ahogy versenyeztek, az a mód, az az ellenállhatatlanság, az a fajta néha túlzott agresszió, meg a mindent egy lapra feltevés, ami rengeteget versenyzőt megfélemlített. Menjünk vissza a Senna-érába, hány összeakaszkodása volt Piquet-vel, Prosttal, Mansell-lel olyan szituációkban, amelyek után, mai fejjel, lehet, hogy futamokra tiltanák el. Tehát hogyha mai szabálykörnyezetben történnének azok a dolgok, és lenne közösségi média, vagy lett volna, akkor nem is tudom, hogy mi történt volna Sennával, eltiltanák örökre vagy évekre a Forma-1-től? Ő a pályán kívül is agresszív volt, a kommunikációban. Keveredett verekedésbe is, fölpofozta Eddie Irvine-t. Egyébként Michael Schumacher is abszolút ugyanezeket a jegyeket mutatta magán, és ugyanez megvan Verstappenben. És nem azt mondom, hogy ezt szeretni kell, vagy ez a követendő út, csak azt, hogy mindig voltak ilyen versenyzők. De menjünk James Huntig vissza, egyszeres világbajnok, de egy klasszikus szezont nyert meg Niki Lauda addigi hegemóniáját megtörve, amiről film is készült, legendás pedig csak egyszeres világbajnok. Úgy, mint Kimi Räikkönen. Sok szempontból James Hunt is az abszolút forrófejűség mintapéldája volt, ütött meg sportbírót is. Egy baleset után Mosportban megütött egy sportbírót, akinek köze nem volt ahhoz, hogy Huntot Jochen Mass kilökte azon a futamon, csak odalépett hozzá. De adott esetben olyan düh volt Huntban, hogy neki teljesen mindegy volt, hogy ki van a környezetében. Mondom, ezek nem feltétlenül követendő példák, de folyamatosan, ha megyünk vissza az évtizedekben, találni ilyen versenyzőket, csak kevésbé volt erről hír, nem volt televíziós közvetítés, satöbbi, satöbbi.
Még említsük meg, hogy Lewis Hamilton is hétszeres világbajnok, lehetett volna akár nyolcszoros is, és az ő karrierjében is viszonylag kevés az igazi fekete pont. Róla inkább azt szokták mondani a kritikusai, hogy túl sokat nyavalyog, vagy a versenymérnökével való kommunikációban állandóan panaszkodik.
Tegyük hozzá, hogy Hamiltonnak is volt egy olyan korszaka, főleg Rosberg mellett, amikor nagyon sok ilyen típusú manővere volt, mint Verstappennek, kőkeményen és már a szabályosság határán lavírozva elment annyira a pályahatárokig, hogy Rosbergnek sokszor nem volt hova mennie, maradt a bukótér, vagy a fal, vagy pedig elveszi a gázt. És ezeket a szituációkat annak idején Hamilton is könyörtelenül használta ki a maga módján.
Csak futamra lebontva nála kevesebb volt, vagy kisebb volt az arány, mint Schumachernél, Verstappennél, Sennánál.
Ez teljesen egyértelmű, azért mondom, hogy inkább versenyzője válogatja, nem Verstappen találta most fel ezzel a spanyolviaszt. Az viszont tény, hogy ebben az időszakban, ebben az érában Verstappen élezi ezt teljesen ki, amennyire lehet,. Ezt most a szó jó értelmében mondom, vagy inkább semlegesen, pedig sokan ráhúzzák, mintha ez egyfajta negatívum lenne, hogy ezt szándékosan csinálja. De azért csinálja szándékosan, mert a szabályok keretei közt elmegy a falig, ameddig csak lehet, és már a kérdéses szürke zónát is megmozgatja, mint ahogy a mérnökök is állandóan a szürke zónában kavarognak, és próbálnak maguknak még előnyt szerezni az autó kapcsán. Verstappen is valahogy mindig a szabályok határán egyensúlyoz ezeknél a manővereknél.
Eddig nem is jött ki ezekből annyira rosszul, mert ha visszagondolunk, mondjuk Ausztriában Norris esett ki a csatában, és pontokat hozott rajta vastagon. Most pedig maga Verstappen mondta, hogyha hagyja Norris elmenni, akkor lehet, hogy Norris megnyeri a futamot, és ő negyedik, így meg Norris második lett végül, ő hatodik, tehát egyáltalán nem járt rosszul, még úgy sem, hogy húsz másodperc büntetést kapott.
Igen, ebben teljesen igazad van, hiszen hogyha a 25-12-t nézzük, az első és a negyedik hely között 13 pont van, ennél kevesebbet bukott ezen a hétvégén. Hogyha meg még nagyobb hidegvérrel számolva nézzük az egész akciót, és azt mondjuk, hogy Verstappen még azt is belekalkulálta, hogy meg fogják büntetni, adott esetben akár 20 másodpercre, ami meg is történt, még azzal is jobban járt. Nagyon nehezen lehet innentől kezdve mérlegre tenni, hogy akkor ez elegendő büntetés volt, hogyha azt nézzük, hogy milyen lehetőséget vett el Norristól, de soha nem nézik a következményt. Mindig a szabályszegést nézik, és arra megvannak a megfelelő büntetési tételek, és legfeljebb azon belül néznek enyhítő körülményt. De ezen a hétvégén, Mexikóban, a maximális tételeket kiszórták Verstappenre, számomra teljesen érthető módon. Sokan felvetették, hogy erősnek érezték ezt a kétszer tíz másodpercet, mert az első manőver eléggé fej-fej mellett volt a 4-es kanyarban Norrisszal, amit utána Norris le is vágott és pozíciót is szerzett, tehát összességében Verstappen nemhogy nem nyert előnyt, hanem megelőzte őt Norris, és meg is tartotta a pozíciót előtte. Aztán arra jött a válasz Verstappentől, a következő teljesen szabálytalan előzési kísérlet, amire megint csak kapott tíz másodpercet. Sokak felvetése szerint az első manőverre vagy nem érdemelt büntetést, vagy maximum öt másodpercet, mert nem tartott meg vele pozíciót.
A másodiknál a tízes, az jogos volt.
Viszont szerintem ez a 2x10 azért jött, és én is éreztem ennek a pedagógiai hatását vagy mivoltát, mert úgy voltak vele a felügyelők, hogyha Austinban a határeset éppen elment a Norrisszal szembeni manővernél, és végül Norris kapott érte öt másodpercet, mert előzött pályán kívül, akkor itt már ez nem fért bele. Azt is figyelembe véve, hogy volt egy versenyzői eligazítás pénteken, ahol hosszasan beszéltek arról, hogy mik a pályahatárok, mik az elvek, pontosan mi, hogy néz ki, és mit kell betartani. Végigvették az összes szabályt, amit majd módosítanak Katarra, de egyelőre még, a brazíliai és a Las Vegas-i hétvégén is a jelenlegi szabályrendszer és a jelenlegi szabályértelmezés van érvényben. Miután ezt végigvették, és szinte mindenki úgy állt neki ennek a hétvégének, hogy jó, akkor eddig lehet elmenni, és ezekben a szituációkban ezt alkalmazzuk, Verstappen viszont túlment ezen. Ettől kezdve nekem teljesen egyértelmű volt, hogy a maximumot fogják rá kiszórni, és nem is csodálkoztam, hogy végül így történt. Az elején furcsa volt, amikor kijött a képernyőn, hogy tíz másodperc, még vicceskedtünk is Danival, hogy akkor kapott egy kedvezményes összbüntetést, de nem, az csak az első eset volt, mert rá néhány perccel mindjárt jött a másik tízes. Azt gondolom, hogy ez így helyén is volt, mert valahol meg kell húznod a határt. Hogyha valaki elmegy a szabályokat illetően a legvégső határáig, akkor annak tudnia kell, hogyha egy picit is átlép, akkor a szakadékba zuhan. Úgy, mint amikor a szakadék szélén egyensúlyozol, mert elég bátor vagy, de ha egy picit is félrelépsz, megcsúszol, lezuhansz. Nincs egy lépésnyi lehetőséged javítani. Eleve teljesen egyetértek azzal, hogy egy ilyen szituációban, amikor nincs miért enyhítő körülményt találni, ki kell szórni a maximális büntetést.
Lando Norrist mondhatjuk egyfajta ellenpólusnak. Ő a teljes karrierjében nagyon kevés balesetet csinált, nagyon kevésszer ütközött, ki is emeltük ezt már zöldfülű McLaren pilóta korában is, hogy meglepően jól teljesít a balesetek elkerülésében. Erre szüksége is volt ebben a szezonban, de azt is tegyük hozzá, hogy a hátránya 47 pont az utolsó négy versenyhétvége előtt Verstappennel szemben, nincsen igazából kedvező pozícióban, és még a saját csapattársa is tudott vele olyan kemény lenni, például Monzában, hogy azzal is valószínűleg értékes pontokat bukott, ott talán nyerhetett is volna.
Igen, azért azt vegyük figyelembe, hogy hogyan alakult a szezon. A szezon első harmada Verstappené volt, hatalmas előnnyel rendelkezett a május eleji, miami futamig. Norris előtt 92 százalék volt az esélye Miami előtt a világbajnoki címre Verstappennek, és mindössze másfél százalék Norrisnak. Ahhoz képest úgy érkeztünk el Austinra, hogy nagyon közel kerültek egymáshoz, még mindig bőven 50 százalék fölött volt Verstappen, de már csak 58, és gyakorlatilag 40 százalék körül volt a világbajnoki esélye Norrisnak. Ez romlott az austini futamot követően, és Mexikó után sem lett sokkal jobb, habár hozott tíz pontot Verstappenen. Négy hétvége van hátra, ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy világbajnok legyen Norris, átlagban 12 pontot kell hoznia. Az nagyon-nagyon sok, az azt jelenti, hogyha mind a négy futamot megnyeri, és behúzza a két sprintversenynek is a 8-8 pontját, meg még a bónuszpontokat is, akkor Verstappen a negyedik helynél nem végezhet előrébb. Azért ez egy elég komoly elvárás. Nincs olyan versenyző a mezőnyben, akire azt mondod, hogy figyelj, négy verseny van hátra, mind a négyet meg kell nyerned, és valahogy el kell érni, hogy a másik, a negyediknél ne végezzen előrébb. Kevés ennek a realitása, mind gyakorlati, mind matematikai szempontból. Ha fogadási iroda lennék, nem tudom, hogy adnék-e bármilyen oddsot arra, hogy Verstappen nem lesz világbajnok, mert nagy valószínűséggel mindenen csak buknék.
Egy kiesés változtathatna ezen.
Pont ezt akartam mondani. Miután technikai sportról van szó, mindig benne van a pakliban az, hogy lesz egy motormeghibásodás. Ráadásul Brazília előtt sokan pedzegetik, hogy Verstappennek lesz egy motorcseréje, ami most öt rajthelyet számít már csak, hiszen az első cserék érnek tíz helyet, és utána minden további már csak ötöt. Volt egy extra motorcseréje, a tíz rajthelyet már letöltötte Spában, tehát lesz egy öt rajthelyes büntetése, vagyis, ha pole-t is szerezne, a leggyorsabb lenne Brazíliában, akkor is csak a hatodik helyről rajtolhatna. Az elmúlt hétvégék alapján, reálisan, Verstappen Brazíliában valahol a nyolcadik-kilencedik hely környékéről fog valószínűleg rajtolni, ideális esetben a hetedikről. A hatodikat nem hiszem, azt nem érzem, hogy pole-t fogna. Nincs olyan formában a Red Bull. Tavaly nagyon erős volt Brazíliában a McLaren, ebből kiindulva idén, szerintem, még McLaren első sor is lehet belőle.
Sőt, a Ferrari sem gyenge.
Ott van a Ferrari, ami az elmúlt hetekben végképp megtáltosodott. Simán benne van, hogy harmadik sor nézne ki amúgy is csak Verstappennek. Ez a legjobb esetben ötödik hely, adjál hozzá ötöt, és akkor mindjárt csak a tizedikről megy. Nehéz lesz neki a brazil hétvége. Úgyhogy bármilyen elképzelhetetlennek tűnik a 12-es átlag, még lehetnek olyan történések, amelyek mégiscsak lehetővé teszik Norrisnak az előzést. Valóban nagyon-nagyon kicsi az esélye, és arra sincs garancia, hogy mind a négy futamot be tudja húzni.
Mekkora esély van arra, hogy Lando Norris az elmúlt évek tapasztalatai alapján, vagy akár a mostani ciklus, vagy a mostani néhány hónap kudarcai, pontbukásai miatt túllép ezen a jófiús szerepkörön?
Nincs más választása, ebbe a szerepbe kényszerül. Ebben az évben nem tud mást tenni, ha ő elkezd keménykedni, akkor Verstappen tárt karokkal várja. Ez igazából az a fajta bunyó, mint amikor két bokszoló teljesen más stílusban, más testfelépítéssel bokszol egymás ellen, az egyiknek a belharcok kedveznek, kvázi a bunyó, a mocskos verekedés, a másiknak meg a szép ütések, a technikailag ütőtávban kialakított harc. Ha a másik területére tévednek, akkor veszíteni fognak. Verstappen számára a bunyóra van szükség. Arra van szükség, hogy kontaktus legyen, arra van szükség, hogy sérüljenek az elemek. Bármilyen csúnyán hangzik, az ember így is kalkulál versenyzőként, ezt különösen túraautó-versenyzőként mondhatom, minden egyes alkalommal belekalkulálod, amikor te vagy nyerő helyzetben azt is, hogy a másik mit veszíthet, vagy amikor neked nem szabad kiesned, pontosan tudod, hogy az ellen, akinek minden mindegy, kétszeres figyelemmel kell belemenned a csatákba. Norris ebbe bele van idén kényszerítve, mert olyan a hátránya, hogy ő nem játszhat, nem keménykedhet fölöslegesen. Viszont ő is tudja, hogy Verstappentől mit várhat, sőt, most már azt is, hogy jóval nagyobb figyelmet kap a Verstappen-stílusú versenyzés, és nem ússza meg ezeket büntetlenül Verstappen. Magyarul a hátralévő négy versenyhétvégén simán számíthatunk arra, különösen Katartól, amikor aztán jön a módosítása az előzési előírásoknak, hogy Verstappen simán belefuthat 10-20 másodperces kardokba, meg egy áthajtásos büntetésbe, hogyha tényleg keményen elkezdik nézni a felügyelők. Márpedig ez Mexikóval elkezdődött, és szerintem már nem fogják a szellemet a palackba visszavarázsolni. Verstappennek is ésszel kell csinálnia a keménykedést, Norrisnak pedig nem szabad olyan szituációt teremtenie, amibe úgy belemehet Verstappen, hogy kvázi versenybalesetként mindketten kiessenek, mert azzal gyakorlatilag elintézi magának Verstappen a világbajnoki címet.
Azt látjuk, hogy Max Verstappen igazán rossz versenyhétvégét nem nagyon tud hozni, mert még ha valahogy az időmérő edzéseken oda is kerül, mondjuk, a második sorba, vagy néha akár az elsőbe, sprintfutamot tud nyerni egy olyan helyszínen, ahol egyértelműen nem a Red Bull a leggyorsabb. Akkor lenne a többieknek, elsősorban Norrisnak, esetleg még Leclerc-nek, hogyha a matematikai esélyeket nézzük, nagyobb sansza, ha a Ferrari és a McLaren pilótái az első négy helyet ki tudnák sajátítani több versenyhétvégén. Akkor valahogy kijöhet úgy a matematika, hogy az utolsó versenyhétvégén akár még izgulnia kelljen Verstappennek, de ilyet idén nem nagyon láttunk.
Ez valóban így van, és ez nagyon érdekes. Ha megnézzük az elmúlt időszakot, azért a Ferrari és a McLaren Monza óta alapvetően azért erősebb, mint a Red Bull, ha nagy átlagot nézünk, és gyakorlatilag meg is valósulhatna egy ilyen „négy ember Verstappen előtt végzett” koreográfia. Annak, hogy ez mégsem történik meg, pont az az oka, hogy Verstappen még ezzel együtt is tökéletesen maximalizálja a lehetőségeit versenykörülmények között, és nehezen tudják a két különböző csapat mindkét autójával megvágni. Tehát ha valamelyik stratégia nem működik, akkor egy autó előtte van a McLarentől meg a Ferraritól. Most ezen a hétvégén előtte volt kettő is, de Piastri rontott az időmérőn. Ezeket a szívességeket Verstappen nem teszi meg. Pont ettől nagyon nehéz őt legyőzni, mert alapvetően nagyon kevés olyan ki nem kényszerített hibát vét, ami a többieknél sokkal sűrűbben becsúszik, még akár Norrisnál is. Pedig csak ilyen módon lehetne őt legyőzni. Az viszont sokat segíthetne Norrisnak, ha a Mercedes egy picit összeszedettebb lenne.
Van erre esély?
Megnézve az idei szezont, nincs. Arra inkább van esély, hogy véletlenszerűen jön egy jó Mercedes-vasárnap, mert hétvégét már nem merek mondani, nem volt olyan hétvége idén, amikor mind a három napon jó volt a Mercedes. Inkább azt mondom, hogy jön egy jó Mercedes vasárnap, és akkor meglepetésszerűen jól bánnak a gumikkal, és hirtelen jó lesz a tempójuk, így ők is veszélyesek lehetnek a Red Bullra. Adott esetben ez azt jelenti, hogy hat autó is végezhetne Verstappen előtt, tehát ő a legjobb esetben hetedik lenne. Norrisnak ez lenne a legnagyobb segítség, ha ő meg tudna nyerni egy olyan futamot, ahol az erős Mercedes és az erős Ferrari és Piastri is természetesen mind Verstappen elé tudnak kerülni. Ez azt eredményezné, hogy Norris szerez 25 pontot, most hagyjuk a bónuszponttal való bohóckodást, mert azt sose tudjuk, hogy hogyan alakul…
Lassan el is felejthetjük.
Lassan elfelejthetjük meg láttuk, mi történt most is. Ráment Leclerc, de ha Leclerc nem viszi el, akkor elvitte volna Alonso, vagy elvitte volna Pérez, igazából nem kell vele foglalkozni, mert a csatában már nem foglalkozhatsz ezzel, hanem be kell húzni, mondjuk, a 25-öt Norrisnak. De mondjuk, hogyha a hetedik helyig visszaesne Verstappen, akkor azzal elég sok pontot veszítene, mert a hetedik hely az hat pont, 19 pontot bukna Norrisszal szemben. Ha egy ilyen hétvége kijönne bármelyik négyből, akkor azt mondom, hogy Norris jelentősen növelhetné a matematikai és a gyakorlati esélyeit is, de azért valljuk be, erre vajmi kevés esélye. Ez nem történt meg, nemcsak az idei évben, hanem amióta Verstappen a mezőnyben van, nem tudunk olyan hétvégét mondani, az autója technikai meghibásodásától vagy ütközéstől eltekintve, amikor mindkét Mercedes, mindkét Ferrari és mindkét McLaren előtte tudott volna végezni.
Mennyire lehet kulcsfontosságú most az interlagosi versenyhétvége, amelyen sprint is lesz.
Minden egyes versenynek hatalmas jelentősége van. Különösen abból a szempontból, hogy innentől kezdve Norrisnak ez már négy megoldandó vizsgafeladat, egyiknél sem hibázhat. Ha bármelyiket elrontja, nincs több élete, inkább nézzük innen. Olyan, mintha egy vetélkedőn lenne, ahol minden külső segítsége elfogyott, és egyetlenegy élete maradt, és megy a fődíjért, de még a négy utolsó, legnehezebb lépcsőfok hátra van. Verstappennek igazából elég egyetlen hétvégén belerondítani ebbe a játszmába, ahogy ezt Austinban megtette, ahol Verstappen nem bukott, hanem nyert pontokat Norrisszal szemben. Ha Verstappen még egy olyan hétvégét csinál, amelyen nem veszít pontokat, hanem növelni tudja az előnyét, szerintem azzal gyakorlatilag megnyeri a vb-címet, Ha viszont Norris valamelyik versenyhétvégén az átlag 12 pontnál többet tud hozni Verstappenen, azzal nagyban növeli az esélyeit. Brazília pont ezért érdekes történet, a sprintfutammal, még több pontot lehet szerezni, és valószínűleg többet is kell szerezni a 12 pontnál Norrisnak, hogyha reálisan életben akarja tartani az esélyét, de ugye ő csak egy autót tud vezetni. Nem tudja Piastrit, nem tudja a Ferrarikat, nem tudja a Mercedeseket irányítani. Pont ez a nehéz Verstappennel szemben, mert lehet, hogy megcsinálod a tökéletes hétvégét, de ha bejön mögötted másodiknak, akkor az egész nem ért semmit, mert maximum hét pontot hoztál rajta.
Huszonnégy versenyből áll ez az idény. Az elmúlt szezonokban is volt már olyan, amelyet hasonlóan hosszúra terveztek, de mégiscsak most valósítják ezt így meg. Mennyire lehet az utolsó futamokon jelentősége annak, hogy idegileg kit mennyire fáradt el? Hektikus a lebonyolítás, vannak, ugye, hármas egységek a szezonon belül, három egymást követő versenyhétvége, és volt most egy őszi szünet is, teljesen rendkívüli módon.
Igen, azért segített egy picit feltöltődni mindenkinek, minden csapattagnak, minden versenyzőnek, de ez valóban egy nagyon feszített év végi hajrá.
És kell még menni Las Vegasból Dohába.
Ami aztán végképp több időzóna átugrása, rendesen bele fog kavarni, nemcsak a jetlaggel, hanem azzal, hogy például ki mennyire lesz érzékeny egy-egy fertőzés elkapására. Arról tavaly több versenyző beszélt, hogy betegen érkeztek Katarba, mert eleve ki voltak facsarva, és azt követően egy hosszú repülőúttal átugrottak, nem tudom, nyolc időzónát vagy kilencet, és rengetegen érkeztek kisebbfajta meghűléssel, vírusos problémával. Visszatérve az alapkérdésre, ez azért nehéz felállás, mert Verstappen nyert három vb-címet. Ugyan van nyomás, de tudja, hogy milyen nyomással jár, és hogy kell kezelni egy világbajnoki címért zajló küzdelmet. Norris még nem tudja. Viszont Norris az esélytelen, számára a nyomás egész másfajta, mert nem úgy mennek be ebbe az utolsó négy futamba, hogy szoros a pontverseny, és azon gondolkozhat, hogy hú, nehogy én csináljak egy hibát, és azon menjen el valami. Számára igazából az, hogy ő hibázik, az most nem tét, nem probléma, megoldandó probléma, ugyanis pontosan tudja, hogy akármikor jön egy saját hiba, azzal gyakorlatilag el is veszített minden esélyt. Tehát nála minden már egy lapra van feltéve, és a nagy kérdés, hogy Norrist ez mennyire húzza, mennyire pörgeti, mennyire rakja egybe. Vannak olyan versenyzők, akiket a tét nagysága csak egyre jobbá tesz, aztán vannak olyanok is, akiket agyonnyom. Norrisnál ez most fog kiderülni, hogyha tényleg valós közelségbe kerülhet a vb-cím, mondjuk, hoz 15 pontot legalább Brazíliában Verstappenen, és úgy érkeznek meg Las Vegasba, hogy 31-32 pont a hátránya, azért az valamennyire lőtávol még, bár még mindig nem lenne egyszerű feladat. Ott fog igazából kiderülni, hogy Norrisnak mennyire remeg meg a keze, vagy mennyire hat rá egy ilyen tét, mennyire befolyásolja a versenyzését ez a típusú tét. Hozzá kell tennünk, hogy az elmúlt fél év során sem Verstappen, sem Norris se követett el egyéni versenyzői vezetési hibát.
Szingapúrban megúszta Norris, ott nagyon közel volt a kieséshez, de végül is el tudta fordítani az autót.
Ott mellette voltak a versenyzés istenei, valóban ott két apró, de súlyos árral fenyegető hibája is volt, amit végül megúszott. Ott érezhető volt rajta egyébként, hogy dekoncentrált. Akkora előnnyel vezetett. Senna járt annak idején úgy Monacóban, hogy hatalmas előnyében a falhoz csapta a McLarent és elbukta a győzelmet. Tehát ez a fajta dekoncentráció inkább Norris túl nagy előnyének volt tulajdonítható, nem a nyomásnak. A nyomás majd most jön, a következő négy futamon, de szerintem még ahhoz túl messze van Norris, hogy ezt igazán érezze. Én azt láttam Austinban, és azt láttam különösen a mexikói versenyzésében, hogy nagyon éles, nagyon-nagyon mert nagy tempót menni. A jó kérdés az, hogyha igazán közel kerül Verstappenhez, az változtat-e ezen.
Az elmúlt hetekben a McLaren és a Ferrari tűnt a két legerősebb istállónak. A nyári szünet után inkább a McLaren, most, az őszi szünet után inkább a Ferrari, de még azért kicsit óvatosnak kell lennünk. Vártunk már arra sokan, Forma-1-es szurkolók, hogy ez a két csapat ilyen szintre jusson, mert az elmúlt években a Red Bull és a Mercedes aratta a legnagyobb sikereket. Most melyik az erősebb?
Ez egy nagyon nehéz kérdés. Nagyon nehéz a pilóták egyéni teljesítményét lecsupaszítani az autók teljesítményéről, de még mindig azt mondom, hogy annak ellenére, hogy a Ferrari nagyon sokat jött előre, és az elmúlt két futamon diadalmaskodott, a McLaren tűnik talán egy picivel erősebbnek. Mexikóban megnézve Norris tempóját nagyon keményen érkezett föl Leclerc-re, meg is előzte, és összességében nem tudjuk, hogy Sainznak mennyi tartaléka volt, de azért amilyen hátrányból Norris jött, főleg a kemény keverékű gumikon, abszolút a Mclaren tűnt a leggyorsabbnak. De nem nagy a különbség. Azért is érdekes ez a felállás, mert egyébként Verstappen kezében a Red Bull még mindig nagyon közel tud lenni ehhez a két csapathoz, de már az is látszik, hogy Verstappennek – gumikeveréktől, versenyhétvégétől, akár napszaktól függően – vannak olyan problémái, amikkel nem tudja megugrani a McLaren vagy a Ferrari jelentette kihívást. De egy időmérőn még megint ott tudott lenni az első sorban, tudott sprintfutamot nyerni Austinban, még mindig veszélyes, kicsit olyan, mint egy sebzett vad, aki mellé még azért nagyon óvatosan kell odalépni, mert nagyon komolyan harap. Sose tudjuk, hogy ez a sérülés mélyebbé válik, vagy melyik lesz az a hétvége, amikor begyógyul. A Red Bullt meg nagyon nehéz leírni. Bármennyire is szenved, nem lehet tudni, hogy mikor jön egy olyan hétvége, amikor összeraknak egy olyan beállítást, amit Austinban is láttunk, s azzal mégiscsak a győzelemért tudnak csatázni.
Sokan azt mondják, hogy Interlagosban a McLaren a legesélyesebb, Las Vegasban talán ismét a Ferrari, Dohában pedig akár dobbanthat a Red Bull, legalábbis Helmut Marko, a tanácsadó azt mondja, hogy ott akár győzelmi esélye is lehet majd Verstappennek. Nehéz ezt előre kiszámolni, ráadásul, aztán van még egy zárófutam Abu-Dzabiban. Te is említetted, hogy elegendő egyetlen olyan futamhétvége Verstappennek, amikor ismét növeli az előnyét Norrisszal szemben.
A Red Bull szempontjából úgy kell hozzáállni ehhez a négy hétvégéhez, hogy Verstappen a nehéz szituációkat megoldja, amennyire csak lehet. A lehető legjobbat hozza ki az adott helyzetekből. Hogyha az tíz pont, akkor tíz pont, ha nyolc pont, nyolc, ha tizenöt, tizenöt. Ha a veszteségminimalizálást tökéletesen csinálja, és a négyből csak egyszer, az egyik hétvégén be tudnak találni a beállításokkal, és nekik fekszik az időjárás – Brazíliában esőt várunk az időjárás-jelentések szerint, Verstappennek ez pedig extrém módon kedvezhet. Azt tudjuk jól, hogy az összes esős futamnál, bárhol is járunk, óriási százalékos sanszugrás van az ő javára, még akkor is, ha a Red Bullnak egyébként nem feküdne az a pályája, vagy nem ők lennének az elsődleges esélyesek. Ez egy olyan tényező, amibe kapaszkodhatnak. Egyébként meg tényleg úgy kell nekimenni, hogyha valamelyik fejlesztésük, módosításuk még működhet, vagy erősebbnek tűnik egy adott pályán, akkor abból meg ki kell hozni a maximumot. Ebben Verstappen elég jó, ritkán hibázza el ezeket a szituációkat, de ő sem teljesen hibátlan, és vele sem lehet teljesen úgy számolni, hogy mint a gép, mindent behoz, mert jöhet bármi, egy ütközés, egy büntetés, mint most Mexikóban, egy picit keményebb a kelleténél. McLaren-Ferrari aspektusból nézve, én is a McLarent, főleg a tavalyi teljesítménye alapján abszolút az élre váró Interlagosban. Ott Norris az egyik időmérőt behúzta, a másik csak a saját hibái miatt nem lett meg, de ott is nagyon közel volt. Alapvetően az interrogatív vonalvezetés a McLarennek fog feküdni. A Ferrarinak az előrelépése nagyon nehezen belőhető, Las Vegasban lesz nagy esélye valószínűleg, ahogy tavaly is ott volt. Viszont Brazília is magaslati pálya, ha nem is annyira, mint amennyire Mexikó volt. A Ferrari motorereje nagyon komoly szinten van, és a hatékonyságban sokat léptek előre, a légellenállás szempontjából, tehát aerohatékonyság szempontjából, gyorsultak az egyenesekben, eltűnt teljesen a pattogás, a gyorskanyarokban működik az autó, lassúban eleve nem volt problémájuk. Interlagos amúgy is egy kevert pálya. A Ferrari a fejlesztésével, azt gondolom, hogy közel ért, nem lennék meglepve, hogyha az időmérőn is nagyon szoros csata lenne, hogy gumikopásból mit tudnak kihozni, szinte megtippelhetetlen. Ezért szeretem ezt az évet, mert gyakorlatilag azt látjuk, mint a nyolcvanas évek első szezonjaiban, amikor minden hétvégén teljesen más erősorrend alakult ki, mert bejött egy felhősáv, vagy megszórta egy zápor a pályát, és nem tudtad, hogy mi történik.
Idén a szezont gyengén kezdte a McLaren, bár nem annyira, mint a tavalyit, és aztán a szezon közepére a csúcsközelbe vagy a csúcsra tört. A Ferrari meg jól kezdte viszonylag a szezont, de a Red Bull mögött egyértelműen, majd aztán visszaesett, és ebből sikerült felállni.
Nagyon érdekes, ha az ember megnézi a konstruktőri bajnokság ponttáblázatát egy grafikonra kivetítve, akkor az tökéletesen elmeséli, hogy mi történt ebben a szezonban. Nem mindig látható ez ennyire eklatáns módon, de gyönyörű, pont a minap néztem. A szezon első harmada után a Red Bullnak viszonylag nagy előnye volt a Ferrari előtt. A Ferrari a szezon közepét teljesen elrontotta, ott egy fejlesztési zsákutcába került, a McLaren pont akkor jött előre, most viszont, a szezon utolsó felében, utolsó harmadában viszont Ferrari a legmeredekebb fejlődést bemutató csapat, nem véletlen nyert most két futamot egymás után, és nem véletlenül jött föl a konstruktőri bajnokságban a második helyre, és üldözi, vagy akár meg is előzheti a McLarent. Mind a két pilótája extra jó teljesítményt nyújt, nagyon motiváltak, és ez egy kétélű fegyver, mert ez segít is Norrisnak a csatában, amit Verstappen ellen vív, ám számára is probléma, ha a Ferrarik elvesznek tőle is értékes pontokat, ami a szezon közepén azért nem volt látható.
Norris küzd a konstruktőri vb-címért is, amelyre azért nagyobb az esély. A fogadóirodáknál még most is a McLaren a favorit, még akkor is, hogyha a Ferrari akár egyetlen hétvégén fordíthat.
Egyébként azon is gondolkodtam a mexikói hétvége után, hogy még az a faramuci helyzet is előfordulhat, hogy úgy fejezzük be 2024-et, hogy összességében azt mondhatjuk, valószínűleg a McLarennél a legkomplexebb és a leggyorsabb az autó minden pálya tekintetében. De ettől még lehet, hogy a Ferrari lesz a konstruktőri világbajnok, és Verstappen az egyéni világbajnok, tehát a McLarennek nem jut egyik első hely sem, mindkét díjkiosztón a második pozícióba állhatnak.
2012-ben volt hasonló, ott is nagy volt a kavarodás, nagyon sok csapat tudott végül győzni, és a végén azt mondtuk, hogy mintha a McLarennél lett volna a legjobb autó, de üres kézzel zárták Hamiltonék a szezont.
Igen, jó párhuzam. Ráadásul 2012-ben, ha jól emlékszem, hét vagy nyolc győztes volt egymás után az év elején, ott aztán nagyon extrém volt az, hogy mintha ki lettek volna osztva a szerepek. De idén sem panaszkodhatunk a győztesek tekintetében, hét különböző győztesünk volt, erről beszéltem néhány perccel ezelőtt, az 1981-es szezonhoz hasonlítva.
Mennyire meglepő az, hogy a Ferrarinál sokkal összeszedettebbek stratégiailag a vezetők, mint a korábbi években, amikor egyébként szintén voltak olyan hónapok vagy hetek legalábbis, amikor technikailag győzelemre esélyes volt az autó, és aztán ezt nem mindig sikerült győzelmekre váltani? Vagy mennyire meglepő az, hogy Sainzot ennyire hagyják érvényesülni, amikor Leclerc-nek még van matematikai esélye a világbajnoki címre?
Azok olyan pici esélyek, hogy szerintem úgy van vele a Ferrari, hogy egyébként is nagyon nehéz lenne fékezni Sainzot, hiszen tudjuk jól, hogy jövőre a Williamsnél vezet, nem nagyon van mivel visszafogni. A csapatérdek azt diktálja, hogy elől végezzenek, Sainz nem tudott volna többet tenni azért, hogy ez egy-kettő legyen, mint amennyit tett. Ő még próbált is lassítani, de Norris miatt nem tudtak lassítani, Leclerc-nek muszáj volt nyomni, és Leclerc szerencsétlenségére rosszul jöttek ki a lekörözöttek, igazából azzal bukott három másodpercet, de Norris így is, úgy is nagy tempóban jött rá. Lehet, hogyha minden klappolt volna a lekörözöttek szempontjából, akkor talán Leclerc megmentheti a második helyet, de ez Ferrari 1-2 vagy 1-3. Minden szempontból ők szerezték a legtöbb pontot azon a hétvégén, sokat jöttek előre. Sainz nagyon magabiztos, de azt is tudjuk, hogy nála pályára pályára sűrűbben változik a forma, mint ahogy egyébként normál esetben egy top pilótától elvárható lenne. Eléggé érzelemvezérelt pilóta, érzékenyebb versenyző a mentális állapota szempontjából, most viszont tényleg nagyon erős.
Mennyire kár egyébként, hogy jövőre a Williamsben ül majd, amely a legjobb esetben is csak középcsapat lesz, inkább gyenge, mint erős középcsapat?
Igen, ugyanakkor tegyük hozzá, hogy a Williamsnek meg piszok jól jön egy ilyen típusú versenyző, aki ennyire magabiztosan érkezhet meg, és megnézhetik, hogy hol áll az autó, megnézhetik, hogy Albon hol áll, Sainz és Albon egymáshoz képest mennyit tud lendíteni a csapaton. Látjuk, megjött Colapinto, Albon nem lett tőle gyengébb versenyző, de az látszik, hogy eddig Sargeant mennyire alulteljesített, Colapinto viszont mennyire zseniálisan lépett bele ebbe a kényszerhelyzetbe. Alapvetően én is bánom, hogy nem úgy oszlik el a mezőny, hogy nézzük, kik most a legjobb formában lévő versenyzők, és osszuk őket szét a top csapatok között, mert a puzzle úgy lenne teljes, hogyha Pérez helyére, a Red Bullba Saínz menne jövőre. Akkor mondhatnánk azt, hogy az élmezőnyben valószínűleg a legjobb pilóták a legjobb csapatokban ülnek.
Ilyen huszárvágás elképzelhetetlen? A Red Bull semmiképpen sem akciózhat már?
Én ezt nem tartom valószínűnek, annyira nem jöttek ki jól egymással Verstappennel 2015-ben, a Toro Rossónál. Olyan szintű belső feszültség volt Sainz és Verstappen, továbbá Sainz családja, menedzsmentje és Verstappen édesapja, menedzsmentje között, ami nem szül jó vért, és ezt pontosan tudják a Red Bullnál és minden csapatnál. Vannak egymást kioltó versenyzők, és ez a Sainz Verstappen felállás ilyen lenne. De hogyha le tudnánk ezt csupaszítani, és ez egy digitális, számítógépes játék lenne, ahol az érzelmek nem működnek, akkor hülye lenne bármelyik csapatfőnök nem Sainzot berakni Pérez helyére, és nagyon erős Red Bullt kialakítani ezzel. Az élet nem így írja a szerepeket, és innentől kezdve a Red Bull rossz helyzetben van. Ami eddig egy számukra kényelmes szituáció volt egy ilyen versenyhelyzetben, most negatív felállás, nem is ok nélkül nyilatkozott már erről Helmut Marko és Christian Horner is, hogy elég nehezen tartható már Pérez helyzete csapaton belül, még akár az éven belül is.
2025-re is szerződése van, de azt valószínűleg fel fogják bontani. Ki kerülhet a helyére a legreálisabb forgatókönyv részeként?
Itt most egy Liam Lawson, Cunoda Juki szétlövésről beszélünk, de nagyon nehéz közülük választani. Lawson csak most tért vissza, bár elég meghatározón és elég dominánsan, Austinban már kapásból hatalmas teljesítménnyel, pont egy Pérezzel való kekeckedésbe került bele, de ezzel együtt is nagyon erős teljesítménye volt ezen a hétvégén is. Cunoda egy szerencsétlen balesetbe került, azzal most nehéz mit kezdeni. Nyilván kettejük közül akar választani a Red Bull. Két „saját nevelés”, a Red Bull szempontjából az a lényeg, hogy a Pérez nyújtotta teljesítménynél mindenképp jobbat hozzanak ki a másik autóval. Pérez teljesítménye szerintem már egyáltalán nem védhető, semmilyen szinten. Ha megnézzük, a nyár közepétől Verstappen szerzett nagyjából 140 pontot, Pérez pedig harmincvalahányat. Hiába van élő szerződése 2025-re, az valószínűleg érvénytelenné válik, hiszen annak is vannak teljesítménykitételei, 2024-re vonatkozóan is. Vannak olyan pontok, amikor a versenyzőt védi egy ilyen teljesítményalapú megállapodás, tehát hogyha a csapat nem ad olyan autót, amivel eddig és eddig el lehet érni, akkor a versenyző kiléphet, de a fordítottja is ott van egy szerződésben, hogyha a versenyző nem képes ennyi meg ennyi pontot szerezni a csapattárshoz képest, akkor meg a csapat válhat meg tőle idő előtt, és ezen már rég túl vagyunk Pérez esetében.
Igazából csak Bakuban volt nagy pechje. Persze most, Mexikóban sem zárt jó hétvégét hazai közönség előtt. Azerbajdzsánban a dobogóra kerülhetett volna, ott történt Sainzcal az ütközés. A többi versenyen, versenyhétvégén elég homályos volt.
Igen, és ráadásul az a bakui baleset különösen fájó volt, hogyha elveszíti az ülését, az lesz az egyik olyan pont, amit már nehéz védeni. Még akkor is, ha egy versenybaleset volt, de ismerve a helyzetét, azt gondolom, hogy ott neki is – annak ellenére, hogy Sainz húzott inkább keresztbe előtte – fel kellett volna mérni a helyzetet. Utólag persze könnyen beszél erről az ember külső szemlélőként, ott az adott pillanat tört része alatt döntést kell hozni. Ő úgy látta, hogy ott úgy fog pozíciót szerezni, ha elég agresszív, így utólag nagyon-nagyon sokat bukott vele ő is, a csapat is. Persze a Ferrarinak is fájnak az elvesztegetett pontok, mert most még közelebb lehetne a McLarenhez az összetettben, de egy világbajnokság már csak így zajlik, utólag nem lehet meg nem történté tenni eseményeket. Azt gondolom, hogy Pérez már túlvan azon, hogy a mexikói hétvége menthetett volna rajta, esetleg ha valami huszárvágással valami hatalmas dobogót hoz elő, az talán megmentette volna a karrierjét. Szerintem mára Red Bull sem vár tőle csodát, megnézve azt, hogy hogyan teljesített az időmérőn, ugye kiesett a Q1-ben, és aztán utána rosszul állt föl a rajtrácsra. Kapásból húzott magára öt másodpercet. Belekerült fölösleges csatározásokba, hiába szidta Lawsont, teljesen jogosan volt vele kemény Lawson, amit Marko ugyan szóvá tett, hogy csapaton belül, vagy társcsapaton belül nem kellett volna annyit keménykedni, de az teljesen egyértelmű volt, hogy Lawson azzal az emberrel, akinek az ülésére pályázik, biztos, hogy nem fog kesztyűs kézzel bánni. Szerintem Pérez napjai meg vannak számlálva a Red Bullnál, kérdés, hogy végigcsinálja-e 2024-et, és csak 2025-ben válnak meg tőle, vagy már év vége előtt kiteszik.
Mennyire lehet mérvadó a mostani erőviszony 2025-re? Mekkora változások lehetnek a következő szezonra, amely az érának az utolsó éve lesz?
Olyan szempontból érdekes átmeneti év lesz, hogy sokat nem fognak babrálni a jövő évi autókkal, fogják az idei autókat, az eddigi fejlesztéseket hozzácsapják. Amit az év közepéig, második harmadáig tudtak az autóról, monocoque szinten, alapvető tervezési szinten, amihez rengeteg idő és hónap és pénz kell, azt még megváltoztatják, amit még beterveztek júliustól, augusztustól, az ősz folyamán megépítik januárra, februárra, és aztán megy versenyezni. Attól kezdve nem igazán fognak hozzányúlni, mert a 2026-os autót 2025. január 1-től kezdhetik el a szabályok szerint csinálni, és mindenki teljes mellszélességgel azon lesz, néhány csapat, bevallottan például az Aston Martin nem is fog 2025-re semmit allokálni. Ami meglesz a 2025-ös autóból, az versenyez. Nyilván nem hagyják majd teljesen fejlesztési csomag nélkül, valamennyit fognak finomítgatni az autón év közben, de messze nem annyit, mint egy normális évben, hiszen az erőforrások nagy részét már a 2026-os szabályrendszer szerinti fejlesztésre fordítják.
Csúcson lehet még Hamilton? Azért azt látjuk, hogy bár manőverekben, meg egy-egy versenyhétvégén tudja hozni a top szintet, a teljes idénye azonban kissé megkérdőjelezhető.
Hamilton lassan 40 éves lesz, a motivációvesztés nagyon-nagyon nagy mértékben érezhető a Mercedesnél.
De mi lesz a Ferrarinál?
Én azt gondolom, hogy ez őt fel fogja villanyozni. Nyilván nem látok a jövőbe, és nem tudom, hogy egyébként mennyit veszített a tempójából. Az látszik, hogy az időmérők már nem jönnek úgy össze, de az is látszik, hogy ebben benne van egy nagyon nehezen vezethető autó, a minden hétvégén máshogy viselkedő Mercedes, a folyamatos kísérletezés a fejlesztési csomagokkal, a beállításokkal, amiben azért még a legnagyobb bajnokok is el tudnak veszni és ki tudnak égni.
Russell pedig időmérő-specialista volt mindig is.
És pontosan ezzel együtt nagyon nehéz konkrétan értelmezni Hamilton teljesítményét. Én azt gondolom, hogy van benne, egy-egy megvillanásából látszik különösen futamokon, hogy a Leclerc és a Ferrari jelentette kihívás fel fogja villanyozni, és egy utolsó hajrá még simán van benne. De, hogy ennek az utolsó hajrának mekkora lesz az átütő ereje? Picit olyan Hamilton, mint egy profi bokszoló, aki már a pályafutása vége felé jár, még mindig piszok nagyot tud ütni a nehézsúlyban, de már nincs meg feltétlenül az a rugalmasság, az a típusú kondi, ami megvolt huszonévesen. Ettől még mindig piszok veszélyes ellenfél, és mondjuk, ha jön egy olyan menete, amire még felszívja magát, ott még bárkit meg tud verni, és ez lehet akár 2025 vagy 2026, hogyha abba a szabályrendszerbe a Ferrari nagyon betalál.
Lehet külön verseny Fernando Alonsóval, hogy melyikük bírja tovább? Azért három és fél év különbség van közöttük, Fernando Alonso 43 éves, gyakorlatilag 45-46 éves koráig is a Forma-1-ben maradhat, de néha nála is látszik, lehet, hogy az Aston Martin gyengélkedése miatt, hogy nem biztos, hogy a leggyorsabbakkal azonos szinten van már.
Azért tavaly láthattuk, hogy elképesztő tempója van még mindig, hihetetlen akarása és munkabírása. És ugyanazt látjuk nála, mint Hamiltonnál idén, hogy visszaüt az Aston Martin teljesítménye, a megvillanások egy picit megkoptak, de azért még mindig vannak néha, megbízhatóan szerez pontokat, amikor lehet pontokat szerezni. Ő is picit elveszett, ez a fajta motivációvesztés szerintem teljesen érthető, amikor több mint húszéves pályafutásokról beszélünk. Alonso esetében már 400 versenyhétvégéről, Hamilton esetében már bőven több mint 300-ról, és ezzel együtt még szerintem van bennük. Egyébként Hamilton szempontjából teljesen egyértelmű a párhuzam, és talán érdemes is lenne róla megkérdezni a következő években, hogy őt mennyire motiválta Alonso jelenléte, mert én azt érzem, hogy igen. Tehát hogyha Alonso nem lenne itt és nem nyomná még mindig a gázt 43-44-45 évesen majd a szerződései alapján, akkor lehet, hogy Hamilton akár már vissza is vonult volna. Szerintem ez valahol őt is inspirálja és motiválja. Hogy tudatosan vagy tudat alatt, azt nem tudom, de majd válaszol is erre adott esetben, ha lesz ilyen típusú kérdés.
Egyébként Hamilton éppen ebben a szezonban beszélt arról, hogy gyakorlatilag a pályafutása nagy részében, illetve gyerekként is küzdött depresszióval, mentális, pszichés problémákkal. Mennyire érthető, hogy így, a 40-hez közel ilyet is elárul? Mégiscsak egy gyengeségéről beszél, egy olyan gyengeségről, amelyet a riválisok akár könnyebben is kihasználnának, hogyha még hosszabb pályafutás állhatna előtte.
Szerintem ez pont egyfajta érettséget mutat Hamilton szempontjából. Ejutott abba a korba, közel 40 évesen, amikor már nem fél erről beszélni, és nem érzi azt, hogy ez fogást jelentene rajta. Korábban, amikor valószínűleg ugyanezek a belső gondolatai megvoltak, nem osztotta meg őket, mert úgy érezte, hogy adu ász lenne az ellenfelek kezében. Most már van olyan magabiztos, és tart ott a saját fejlődésében emberileg, hogy ezt nem hátránynak, hanem akár egyfajta előnynek is éli meg, látjátok, én ezt is el merem mondani, ennyire ki merek tárulkozni, mert ettől ti egyáltalán nem lesztek gyorsabbak, én meg nem leszek tőle lassabb. Ehhez valószínűleg kor kell. Norris, pedig 15 évvel fiatalabb Hamiltonnál, már most mert erről beszélni, de teljesen más karakterek, teljesen más neveltetésben, más kultúrában nőttek fel, más körülmények között, egész más családi háttérrel.
A McLaren lehetne a közös pont, de a mostani McLaren sem olyan, mint a 15 évvel ezelőtti.
Nekem Norris mindig kilógott a képből. Például Hamilton, pályafutása elején nagyon megpróbált megfelelni. Nem is tudott mást csinálni. A nagyon élre vasalt, Ron Denis által vezetett McLarennek a skatulyából kihúzott, Boss öltönyös versenyzője volt, még a hajviseletükbe is beleszólt Ron Denis, Alonsónak le kellett vágni a haját 2007-ben, mert Ron Denis azt akarta, olyan legyen, mint a katonaságnál. Alapvetően ebbe a rendszerbe nőtt bele Lewis Hamilton, próbált megfelelni. Van egy nagyon durva megfelelési kényszer benne, és ezt próbálta valahogy levetkőzni, meg szép lassan le is vetkőzte itt az átváltozásai során. Ilyen szempontból, és ezt most nem negatív tartalommal értem, egyfajta paradicsommadárként, egyébként az öltözetére igaz sokszor. De nagyon-nagyon érdekes átváltozás van Hamilton szempontjából, és hogyha valakinek a valós énjére igazán kíváncsi lennék, akkor az pont Hamilton, mert szerintem ő a legkevésbé magát adó versenyző. Mindig egy vagy két fátyolszűrő van körülötte. Amikor megnyilvánul és megnyilatkozik. Szerintem a legkevésbé róla tudod, hogy milyen lehet a való életben. Mindenki másnál azért lejön a saját karaktere. Hamilton nagyon ritkán, vagy szinte egyáltalán nem veti el a sulykot, mindig próbál kontrollban maradni, viselkedni próbál, de ez sem mindig jó. Sokan kieresztik a gőzt, ahogy Leclerc, Verstappen hajlamosak pillanat alatt káromkodni a rádióban, Cunoda azt sem tudja, hogy merre van előre, gyakorlatilag két másodperc alatt robban fel az agya. Hamilton meg folyamatosan kontrollálta magát, így nőtt bele a McLaren-rendszerbe, és utána próbálta megtalálni önmagát, de nem segített rajta az sem, hogy a Mercedes pilótája lett. Az ugyanez pepitában, ott sincs szabadjára engedve a pilóta, sem a nyilatkozatok, sem bármilyen más szempontjából. Norris teljesen más. Ha megnézed Norris viselkedését, ahogy megérkezett, elröhögcsélt a Tiktok-videókon, meg mindenhol, és ő ugyanilyen maradt. Persze sokkal komolyabb versenyző, sokkal gyorsabb, jobb versenyző, de őt nem nagyon tudod egy skatulyába behúzni. Sokan egyébként még ezt is róják föl neki, hogy megmarad ugyanaz a tinédzser típusú viselkedése 24-25 éves korára is.