A Donald Trump elleni merénylet változtathat az amerikai hozzáálláson Ukrajna támogatása és a háború ügyében?
Jelentős akció volt ez az elkövető részéről, hogy az elnökjelöltre tüzet tudott nyitni, igaz, területen kívülről, egy magas pontból. Ebben a szövetségi államban nem nagyon kedvelt a Trump-féle irányzat, de az elkövető elkövetett egy hibát, és halálos áldozatot is követelt a cselekmény. Trumpnak elég egyértelmű álláspontja van az ukrajnai háborúról, nincs szükség háborúkra, főleg a gazdaságra kell összpontosítani, és azt üzente, hogy nagyon gyorsan le tudja állítani az ukrajnai háborút, amennyiben megnyerrné az elnökjelöltséget. Zelenszkij úr is üzent Trumpnak, hogy ha tudja a megoldást, akkor vele is közölni kellene. Az nyilvánvaló, hogy nem fog ilyen nagymértékű támogatást biztosítani a Trump-elnökség, ha ő nyeri a választásokat. Ukrajnának most van lehetősége nagyobb műveleteket folytatni, bár a biztosított fegyverzet erre nem elegendő.
Az, hogy milyen ütemben csökken az amerikaiak támogatása egy esetleges Trump-győzelem után, le van írva valahol, vagy ezt csak sejteni lehet most? Elvágják, elzárják, mint egy csapot, vagy szép lassan csökkentik?
Inkább lassan, hiszen Oroszország stratégiai tervezői is azt azonosították be, hogy most van csúcson az amerikai és a nyugati támogatás Ukrajnának, tehát ők innentől nyerésben vannak, mert a támogatás csak kevesebb lehet. Azonnal nem lehet elzárni, hiszen nagyon hosszú ideig, több mint két és fél éve hitegetik Ukrajnát, hogy támogatják, rövidesen NATO-tag lesz, de nagy valószínűséggel szép lassan elapadnak ezek a források. Ez nagyon jól látszik, például, a Patriot légvédelmi eszközök esetében. Három hónapja nyolc darabot ígértek Ukrajnának, most már csak ötöt, de azt is következő évre. Ígéretből sokkal több van, mint végrehajtásból.
Ez öt rendszert jelent? Ez mire elég?
Ukrajna teljes területének légvédelméhez a Patriotból, ami egymilliárd dollárba kerül és négy kilövőállást tartalmaz, 26 készlet kellene. Jelenleg van három, ha még öt érkezik, azzal a nyolccal a nagyobb városokat lehet oltalmazni, Kijevet, Dnyiprót, Herszont, északon Szumit, Harkivot, illetve a frontvonal közelében el lehet helyezni még két-három üteget. Erre alkalmas, de így is óriási rések lesznek az ukrán légvédelemben.
Mennyi ideig elég egy ilyen üteg működése?
Legalább fél óra az újratöltése, és az árakról is kell beszélni. Egy második típusú Patriot rakéta 2–4 millió dollárba kerül, négyet tud azonnal indítani, tehát 16 áll rendelkezésére egy ütegnek. Ez 32 millió dollárt tesz ki. Ár-érték arányban sem mindegy, hogy egy drónra használják el, vagy egy az oroszok által sokszor alkalmazott csalirakétára, amiben nincs robbanóanyag, csak kilövik, hogy vadásszanak rá az ukránok, és nézik a reakcióikat.
Elfogyasztják az ukránok készleteit ezzel a technikával?
Igen, hiszen a NATO-tagországok sem nagyon tudnak átadni ilyen eszközt, Németország és Románia adott át egy készletet, de mindenki sorban áll, hogy új rakétarendszereket kapjon. A NATO a légvédelmi eszközök terén nagyon a végére ért a rendszernek.
A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor az Európai Unió soros elnökeként, de nem az unió nevében tárgyalva egy úgynevezett békemissziót hajtott végre. Nagyon rövid időn belül Volodimir Zelenszkijjel, Vlagyimir Putyinnal és Donald Trumppal is tárgyalt. A harctéren ennek bármilyen eredménye lehet-e, látszódhat-e?
Az Európai Unió, bár nagyon sokszor veri a dobot, hogy a magyar álláspont az más, de ezekről a miniszterelnök úr, azt gondolom, egyeztetett a nagyobb országok vezetőivel. Az európai uniós megbeszéléseken Franciaországgal, Olaszországgal, Németországgal, nemcsak az Európai Parlament frakcióiról volt szó. Ő az a személy, aki elmehet Moszkvába, hiszen ha a briteket nézzük, ők mindig csak Kijevig mentek, onnan mondták, hogy fejezzék be a háborút. Van a diplomáciának látható és láthatatlan része. A láthatatlan részében nem tudjuk, milyen üzeneteket vihetett magával, de az biztos, hogy Zelenszkij sem üzengethet csak úgy Putyin elnök úrnak, ezért nagyon jó volt neki, hogy megjelent ott a magyar miniszterelnök, és vitt is üzenetet, hiszen megkérdezték Putyint, hogy kapott-e üzenetet, s mondta, hogy igen. Ismerteti? – kérdezték. Nem ismertetem – mondta. Mind a két fél kihasználta ezt a lehetőséget. Nagyon jól fűzte be a magyar miniszterelnök úr a pekingi utat, hiszen Kína nélkül nem lesz béke. Kína tudja biztosítani egyrészt Oroszországnak a gazdasági hátterét, másrészt elő tudott állni egy 12 pontos béketervvel, amiben a világgazdaságot, a gazdaságot, a humanitárius feladatokat, az atomerőművek biztonságát, mindent górcső alá vett. Ha ezekkel le tudnak ülni, akkor nyilvánvalóan valahol meg lehet kezdeni a tárgyalásokat. Az amerikai úton pedig egyrészt a NATO-csúcs, másrészt a Trump elnökkel való találkozó is jelezhette azt, hogy a háttérben sokkal több minden történik, minthogy utazásokról beszéljünk.
Negyven-ötven év múlva, a történelemkönyvekből fogjuk megtudni, hogy valójában Orbán Viktor milyen üzenetet, kinek, miért vitt és hogy jött létre egy tűzszünet meg egy béke?
Nem hiszem, hogy ehhez 40-50 év kell, hiszen a hidegháború aktái is egyre jobban felnyílnak, egyre több mindent lehet megtudni. Itt a háború után négy-öt évvel valószínűleg ezekre a kérdésekre is választ kapunk.
A NATO-csúcs milyen utat jelöl ki Ukrajnának, magának a NATO-nak, meg Oroszországnak?
Ez egy ünnepi, a 75. NATO-csúcstalálkozó volt. Egyrészt az új tagországokat jelentették be, Svédország és Finnország az új teljes jogú tagja a NATO-nak, e kettővel jelentősen erősödött a szervezet. Másrészt a fegyverzetellenőrzés kérdését, a kiberkérdést, a dezinformáció kérdését, a tengeri biztonságot, és legfőképpen Ukrajna támogatását egyeztették. Ahhoz, hogy egy nyilatkozat megszülessen, ismerni kell egy kicsit a NATO működési rendjét Brüsszelben. Ott hosszú hónapokig stratégák fogalmazzák meg ezeket, és minden országot megkérdeznek, hogy hallgat, vagy van hozzászólása az adott kérdésben. Ha senki sem jelzi azt, hogy megtöri a csendet, akkor elfogadottnak tekintik a dokumentumot, így viszik a NATO-csúcstalálkozóra. Megállapodtak abban, hogy mindenki alá fogja írni, hogy Ukrajna NATO-csatlakozását visszafordíthatatlannak tartják. Én azt gondolom, ezek nagyon szép diplomáciai frázisok, kifejezések, de ez a csúcs egy kicsit csalódás Ukrajnának. Nem kapott konkrét időpontot, például, hogy a következő NATO-csúcstalálkozón esetleg csatlakozhat. Megdicsérték Ukrajnát, hogy rendkívül nagy előrelépéseket tett sok-sok területen, de a stratégiai szakértők azt is leírták, hogy ebben a háborúban nem nyerhet vissza területeket, a szállított fegyverekkel legfeljebb stabilizálni, megvédeni tudja Ukrajna létét, viszont pénzügyi, gazdasági, demográfiai és politikai problémák keletkezhetnek az országban hosszú távon. A másik, hogy a NATO a bővítésen túl, egyfajta visszafogott szereppel, de világhatalmi szerepre készül, hiszen meghívta Dél-Koreát, Japánt, Ausztráliát, a Csendes-óceáni térségre is tereli a figyelmet a Kína–Tajvan-probléma miatt. Azaz a NATO-nak nagyon fontos, hogy kik voltak ott. Furcsa, hogy Oroszország nem volt ott. Korábban a NATO–orosz tanácsban meg lehetett tárgyalni diplomáciai úton kérdéseket. Az, hogy manapság egyeztetnek a védelmi miniszterek és a vezérkari főnökök orosz és amerikai részről, megszokott. De ha lenne ennek egy kerete, akkor az is sokat segíthetne ezen a rendszeren. A másik probléma Kína. Kínát nagyon határozottan a problémák generálójának nevezték az orosz–ukrán háború kapcsán. Erre nagyon erőteljes választ adott Kijevnek, illetve a világnak, hiszen elmondta, hogy egyértelmű, hogy nem Kína az ukrán–orosz háború okozója. Sőt, a béketervvel, a tevékenységével ahhoz járul hozzá, hogy mindenképpen elősegítse a békét és a gazdasági fejlődést. Nagyon fontos az is, hogy nem sokkal a csúcstalálkozó előtt a kínai vezérkari főnök bejelentette, hogy készen állnak Oroszországgal együtt a világ problémás térségeiben együttműködésre a nemzetközi jog alapján, és egyértelműen elítélték a NATO terjeszkedését, amiről azt mondták, hogy túlmegy a területein, és mások kárára növeli a biztonságát.
Ha a NATO azt állítja szakértői által, hogy Ukrajna nem nyerhet vissza területeket, akkor ez azt jelenti, hogy a NATO nem is kíván ebben részt venni?
Az a kérdés, hogy milyen forgatókönyvek vannak. A különböző think tank stratégiai iskolák már körvonalazták azt, mi van, ha elesik egész Ukrajna, mit jelent ez a NATO-ra nézve, mennyivel hosszabb arcvonal jut, de Oroszország részéről is, ha vesztesként jön ki a háborúból, sokkal közelebb kerülhet Ukrajna Moszkvához, illetve ezekhez a részekhez. Az biztos, hogy területet nem valószínű, hogy vissza tud szerezni, hiszen már a kényszersorozásokkal sem tudja fönntartani a haderő létszámát. Óriásiak a veszteségek, a brit védelmi tárca szerint legalább 1200–1300 halottja van a támadó félnek sokszor naponta, de ugyanez a helyzet az úgynevezett buta bombák, a siklóbombák kapcsán, hiszen az oroszok pedig ezeket alkalmazzák tömegesen. Ezek 3000, 1500 és 500 kilós siklóbombák, amiket 60 kilométerről indítanak az ukrán állások fele. A jelenlegi támogatás Ukrajna létét tudja fenntartani, ha nem is a teljes területen, és előkerül az a forgatókönyv, amit egykor Kissinger mondott, hogy területet kell adni a békéért.
Van a NATO-nak álláspontja arra nézve, hogy hol húzódjon a tűzszüneti vonal, a demarkációs vonal? Ahol most állnak a felek?
Körülbelül igen. Indonéziának volt egy javaslata, hogy menjen vissza mindenki 15 kilométert és hozzanak létre egy folyosót. Ez senkinek sem érdeke, mert sok minden történhet, ha nem tartják be a felek. Az, hogy a NATO bemegy ebbe a történetbe, egy hosszú politikai és katonai döntéshozatal. Az Észak-Atlanti Tanácsnak kell meghozni azt a döntést, hogy valamilyen ukrajnai misszióban részt vesz-e a NATO. Ehhez teljes konszenzus kell, mind a 31 ország igenlő szavazata. Ezután kerül a feladat a katonai bizottság elé, ahol a vezérkari főnökök, honvédelmi miniszterek döntenek arról, hogy egyáltalán részt vesznek-e ebben. Magyarországnak elég egyértelmű az álláspontja, mi ilyen misszióba nem megyünk, nem veszünk részt, nem eszkaláljuk a helyzetet, és nem nehezítjük a magyar kisebbség helyzetét Kárpátalján.
Ha Magyarország nem vesz részt semmilyen ukrajnai NATO-misszióban, az egyben biztosíték arra nézve, hogy egy esetleges orosz csapás biztosan elkerüli Magyarországot? Azt szokták mondani, hogy aki részt vesz benne, az magát célponttá jelöli egyben.
Pontosan. Türelmesen és okosan kell a diplomáciai és katonai lépéseket megtenni, meg kell erősítenünk a határunkat, fel kell készülni, részt kell venni a NATO műveleti tervezéseiben, de a koszovói példa is ismert. Ott, például, Németország, Görögország és Csehország egyáltalán nem vett részt a műveletben, és ebből semmilyen hátránya nem származott, tehát Magyarországnak sem lesz ilyen. Milyen célpontokat fog beazonosítani Oroszország? Nyilván Medvegyev úr többször, mint megmondó ember, megmondta, hogy az európai fővárosok gondban lesznek, de nyilván nem válogatás nélkül mérnének csapásokat. Ehhez az kell, hogy a NATO is bent legyen, és a NATO is csapásokat mérjen orosz területekre.
Mire van ereje ezen a nyáron Ukrajnának, és mire Oroszországnak, az erők a szándékokkal egyenlők-e?
Orosz részről azt lehet mondani, hogy harcászati sikereket ér el naponta, 300-tól 1200 méterig haladnak előre, kimondhatatlan nevű kis településeket foglalnak el. A donbaszi régióban az a céljuk, hogy Donyecktől legalább 80 kilométerre eltávolítsák az arcvonalat. Az északi régióban Harkivnál megállt az offenzíva, itt az a törekvés, hogy Harkivhoz 25 kilométernél közelebb kerüljenek, hogy tüzérséggel lőni lehessen. Ez még nem valósult meg. Általában azt mondjuk, hogy az ukránoknak, mivel már a hadműveleti tartalékjaik fogynak, HIMARS rakéta-sorozatvetőt lőttek ki, NASAMS-rakétát, Panzerhaubitzét, M1 Abrams harckocsikról kapunk információkat, hogy mennyi veszett el. Ez mutatja azt, hogy egy idő után valahol meg fog állni ez az arcvonal, hiszen a felek eljutnak egy holtpontra. Ahhoz, hogy továbblépjenek, Oroszországnak több százezer embert kellene mozgósítani, ami viszont a gazdaságnak nem tenne jót.
Hogy néz ki egy arcvonal megállása? Ez egy egyenes vonal, vagy ha van benne nagyobb település, akkor azt ki kell kerülni, hogy az védve legyen, vagy azt mindenképpen el kell valakinek foglalni, hogy az övé legyen?
Az arcvonalat úgy kell elképzelni, hogy van egy 300 méteres vonal, ami a kézifegyvereknek a hatótávolságát jeleníti meg. Ott, ahol éppen előrejutottak vagy védenek a harcosok, lövik egymást. De valójában a tüzérség mintegy 20 kilométerre van mögöttük, és 80 kilométerig lövi be az adott területet. Körülbelül egy 100-150 kilométeres sávot kell elképzelni, ahol rengeteg előkészített elem, védelmi állás van, gyalogsági árok, harckocsiakasztó, aknamező, egy rendkívül bonyolult vonal, nem is lehet sima egyenes vonal, mert akkor egy tüzérségi belövéssel a benne levők meghalnának. Ez egy nagyon változatos, a tereptől, a vízrajzi viszonyoktól függ, ez egy nagyon bonyolult vonalrendszer, több sávja van, kézifegyverek, páncéltörő fegyverek és tüzérségi eszközök vannak benne.
Van nagyobb település, vagy bármilyen objektum, amelyet mindenáron meg akar védeni Ukrajna, vagy amelyet mindenáron el akar foglalni most Oroszország?
A szárazföldi műveletekben a Harkiv irányába történő előretörés elakadt. Valószínűleg még egy arcvonalat fognak nyitni, Szumi város irányába, ez Harkivtól nyugatabbra van. A donyecki régióban lehetnek sikereik, hiszen annak még csak 80 százalékát foglalták el. A másik fontos, hogy F-16-osból kevesebb gép érkezhet be. Két hónapja még hat eszközről volt szó, most már 12-24-ről, de valójában 124 darabot kért Ukrajna amiatt, hogy stabilizálni lehessen a légi helyzetet. Az oroszok most azokat a repülőtereket támadják, amelyek elég hosszúak ahhoz, hogy az F-16-osok fel tudjanak szállni, ezek a csapások arra irányulnak, hogy elkerüljék, hogy Ukrajna ezeket sikeresen használni tudja. Az ukránok abban sikeresek, hogy a különleges műveleti erői Oroszország területén olajtározókat, benzinüzemeket gyújtanak fel, támadnak, illetve a haditengerészeti különleges erőik félelemben tartják az orosz Fekete-tengeri flottát, 600-800 kilométer hatótávolságú, víz alatti drónokkal támadják őket. Ebben nagyon sikeresek, de egyébként a teljes arcvonalon defenzívában vannak.
Mire valók az F-16-osok ebben a háborúban? Meddig tudnak elrepülni, és mit tudnak ott csinálni?
Ez egy nagyon sokcélú fegyver, a legtöbbet gyártott, többcélú vadászgépről beszélünk. A fegyverzete kiterjedhet a radar elleni rakétákra, a légiharc-rakétákra, de szárazföldi csapatokat is tud támogatni. Rendkívül fontos lenne Ukrajnának, hogy azt a kis fölényt, amivel az oroszok rendelkeznek, valahogy ellensúlyozni lehessen. 1500 kilométer a repülési sugara, tehát ha Ukrajnán belül valahol fel fog szállni, ezer kilométeren belül tud csapni. Viszont rendkívül érzékeny, az orosz légvédelem vadászik rá, sőt nagyvállalatok már pénzdíjat tűztek ki, hogy annak, aki az első F-16-ost lelövi, nemcsak hogy a Bajkál-tó mellett lesz telke, hanem külön pénzösszeget is kap, hiszen az Sz-400-as rakéták rendkívül jó eszközök, illetve az orosz vadászgépek is megfelelő ellenfelei lehetnek.
Van bármilyen olyan eszköz bármelyik oldalon, amelyik a háború gyors végét elhozhatná? Ígérnek-e ilyeneket az ukránoknak, illetve gyártanak-e ilyet az oroszok? Ebben a háborúban már többször jött olyan csodafegyverről hír, ami majd dönt.
Először hallottuk az F-16-ost, az A10-es csatarepülőt, aztán szó volt a HIMARS sorozatvetőről, aztán a Storm Shadow 300 kilométeres hatótávolságú rakétákról. Itt azért vannak korlátozások, orosz területet nem lőhetnek minden esetben az ukránok, például a britek sem adták meg a felhatalmazást, ukrán területen kell használni ezeket a rakétákat. Ezeknek a rakétáknak is azért véges a száma. De ezek sem csodafegyverek, ebből ha van 200, akkor még 10 stratégiai célpontra lehet csapást mérni, utána rendkívül nehéz ezeket beszerezni, hiszen a britek, a franciák szállították ezeket, a németek megtagadták az ilyen típusú Taurus rakéták átadását.
Az ukránok tartalékolnak, vagy most igyekeznek bevetni mindent, amijük van?
Nagyon kevés stratégiai tartalékkal rendelkeznek. A hadműveletieket élik most fel,az M1 Abrams harckocsikat, a Leopard 2-es harckocsikat, a Panzerhaubitze 2000-eket, nekik most kell megállítani ezt az inváziót, hogy minél jobb állapotban ülhessenek a térképes asztalhoz, ahol majd eldöntik, hogy hol húzódjon az arcvonal, illetve majd az úgynevezett ideiglenes tűzszüneti vagy határvonal.
Az a jobb állapot egy tárgyaláskor, ha azt tudják mondani, hogy még vannak tartalékaink, és ha most nem egyezünk meg, akkor képesek vagyunk továbbharcolni?
Jó lenne, ha lennének, de a stratégiai elemzők is azt mondják, hogy maximum folyamatos, nagyon rövid hátrálásokkal, védelmi állások kiépítésével tarthatja meg Ukrajna a függetlenségét, szuverenitását.
A gyermekkórház elleni támadás egy véletlen hiba vagy megfélemlítési szándék van mögötte? Egyáltalán hogyan lehet ezt eldönteni?
Nagyon sok elemzőnek, rakétaszakértőnek, repülési szakembernek, légvédelmi szakembernek a véleményét kellene ebben az esetben meghallgatni. Én azt gondolom, a legnagyobb hiba az, hogy nem hívtak az ukránok rögtön egy független nemzetközi szakértőcsoportot, amely megvizsgálná a rakétát. Sajnos, a dezinformáció korában élünk, akármelyik oldalt nézem meg, mindegyiken másik rakéta repül a kórház felé, az egyiken NASAMS légvédelmi rakéta, Patriot légvédelmi rakéta, vagy a Kh-101-es manőverező, cirkáló robotrepülőgépe az oroszoknak. A szakértőknek azt sikerült megállapítani, egyértelműen támadás történt. Egy a kórház mögötti üzemet támadtak, viszont módszereikben változtattak az oroszok, hiszen bizonyos rakétatípusokat egy irányból, délről indítottak eddig. Ezek ellen az ukrán légvédelem már nagyon jól tevékenykedett. Viszont ezek a manőverező robotrepülőgépek képesek kikerülni a terepfedezeteket, és egy másik irányt vesznek. Valószínűleg így történt, hogy nem a gyárat, hanem a kórházat támadhatták, bár nem azt akarták, de hiba történt. Nyilván nagyon sajnálják az ukránokat, hogy ilyesmi megtörténhetett, hiszen az orosz vezérkar is kijelentette, hogy szándékosan soha nem támad civil célpontokat. Valójában valamikor ők építettek ott mindent, nagyon jól tudják, hogy mi, hol van, az összes dokumentáció a rendelkezésre áll, illetve a hadműveletek folyamán mind a NATO, mind az orosz tervezés kerüli az olyan területek támadását, amelyek közelében ilyen helyek vannak. Világörökség része, gyermek, kórház, iskola, ilyen helyek esetében már a jogász tisztek beavatkoznak, és mondják, hogy oda nem lehet csapni. Itt valószínűleg tévesztés történt, de ugyanúgy, ahogy a bucsai tragédiánál, itt is majd a háború után fogjuk megtudni, hogy valójában mi. Emlékeztetnék mindenkit a lengyel incidensre, amikor úgy nézett ki, hogy orosz rakéta csapódott be Lengyelország területén, majd pár nap múlva revidiálni kellett ezt, már nagyon pontosan tudjuk, hogy ukrán légvédelmi rakéta volt. Én azt gondolom, eléggé hallgatnak a felek, főleg az Amerikai Egyesült Államok, neki tudnia kellene nagyon pontosan, mi történt, hiszen a teljes hírszerzése, felderítése ebben a térségben dolgozik. Nagyon jól tudja, hogy honnan indítottak rakétát, és az hol csapódott be, és információs fölény szempontjából ez egy nagyon jó lehetőség pont a NATO-csúcs környékén felhasználni, amellett, hogy nyilván nagyon sajnálatos esemény.
Mennyire szoros az amerikai és mennyire szoros az orosz ellenőrzés, amikor arról van szó, hogy civil létesítmények elleni csapást a jogász tisztnek le kell tiltania?
Mindent letiltanak, csak itt, mint katona, hadd mondjam azt, hogy elég egyoldalú információkat látok. Ha bekövetkezik valami Ukrajna területén, legyen a célpont erőmű, akkor egyből terrorista állam, a világsajtó ezt egyből felkapja. Amikor azt olvasom, hogy civil létesítményt, egy olajtárolót felrobbantanak az ukránok, vagy civil vállalatot szétlőnek, akkor senki meg nem rezdül, Oroszország az ellenség, Oroszország a gonosz. A háború után majd ez is a helyére kerül. Nem feltételezem egyik félről sem, hogy szándékosan csinálná ezt, nyilván megvan ennek a forgatókönyve, és azt mutatják a légi elemzések, a légvédelmi rakétaelemzések, hogy véletlenül találták el az ukrán kórházat.
Aratási idő van. Ukrajna hatalmas gabonatermelő. Ki, mivel és hol fogja szállítani az ukrán gabonát? Nyilván a tengeri szállítás az érdekes, mert az többszöröse annak, amit vasúton el lehet vinni.
A probléma az az ukrán gabonával, hogy a termőterületeknek csak az egyharmadát tudják most használni, ebből adódóan a bevételük is kevesebb lesz. Láttuk a szárazföldi út kapcsán az Európai Unióban lévő gazdák ellenállását, Lengyelország blokkolta a határait, Magyarország segítséget nyújtott a vasúti szállításhoz, de valójában a tengeri folyosót tudják fenntartani az ukránok, ott tudnak kiszállítani gabonát. Azt, hogy ezt meddig és hogyan, és hogy az a kikötői infrastruktúra, ami ennek az átfejtésére képes, működik-e, nem tudhatjuk, hiszen Odesszát és Mikolajevet nagyon sok rakétatámadás érte. Bízzunk benne, hogy lesz belőle bevétel, hiszen Ukrajna államcsődben van, a Nyugat tartja el, és nem egy bank már bejelentkezett, hogy a kölcsönzött pénzt szeretné visszakapni.
Hogyan tudja Ukrajna a tengeri szállítási útvonalait fenntartani? Az orosz haderő nem aktív ezen a területen?
Aktív, csak pontosan a víz alatti drónok és a különleges műveleti erők, a Neptun rakéták miatt, utóbbinak a hatótávolságát 300 kilométerre növelték az ukránok, az orosz haditengerészet inkább az Azovi-tengeren, a távolabbi vizeken és a Szevasztopol mögötti területeken működik. Van egy folyosó, ami használható, de az orosz fél az Iszkander és a Kinzsal rakétáival Ukrajna teljes területére csapásokat tud mérni. Meglátjuk, hogy a korábbi gabonaegyezmény, amit Törökország hozott tető alá Oroszország és Ukrajna között, s ami arról szólt, ha az oroszok is kivihetik a hosszú vezetéken keresztül a műtrágyájukat, akkor az ukránok is vihetik a gabonát, folytatódik-e. Ezt egy idő után felmondták a felek.
Az olimpiát, ami nemsokára kezdődik, a civilek egy hagyományos fegyvernyugvási időszaknak szokták elképzelni. A katonák minek képzelik? Időnyerésnek, felkészülésnek, felerősödésnek?
Nem, a katona is kultúrember, tudja, hogy az ókorban az olimpia időszakában a háborúzó felek abbahagyták a tevékenységet. Itt a problémát az okozza, hogy már a háború első napjaitól a különböző nemzetközi sportszövetségek rendkívül erős tiltásokat tettek a fehérorosz és orosz sportolókkal szemben. Tiltják minden olyan versenyzőnek a részvételét az olimpián, aki e két ország valamilyen katonai sportcsapatánál tevékenykedik, minden orosz és fehérorosz sportolónak alá kell írnia azt, hogy nem támogatja a háborút. A szocializmust alapul véve elég nehéz elképzelni, hogy Oroszországban nem leginkább a katonai egyesületek kaptak volna pénzt, nagyon sok versenyzőjük van, ők nagy valószínűséggel kimaradnak ebből, pedig lehet, hogy valakinek az egész élete ráment arra, hogy ezen az olimpián teljesítsen. A másik a diplomáciai rész. Ha meghívom az adott felet diplomáciailag az olimpiára, ott is van lehetőség az úgynevezett suttogó vagy csendes diplomáciára, lehet beszélgetni, lehet engedményeket tenni, lehetőségeket biztosítani. Ilyenkor ügyesek szoktak lenni a felek, hiszen a legjobb diplomatáikat küldik, hogy ezek a megbeszélések sikeresek legyenek. Szerintem azt már a háború első évében elbuktuk, hogy itt tűzszünet legyen.
Több alkalommal is beszéltünk arról, hogy lehet ebben a háborúban egy olyan holtpont, amikor mind a két fél úgy érzi, hogy ez egy alkalom volna arra, hogy az emberhalál megálljon. Ezen a nyáron mi hozhat ilyen holtpontot, ha egyáltalán van ilyen?
Egyértelműen a demográfia és a lőszerhelyzet. Ukrajna rendkívül sok emberét elvesztette. Ez a felőrlő háború az oroszoknak kedvezett, hiszen amióta kijöttek Kijev alól, azóta a tüzérségre, a rakétacsapásokra, a repülő- és sorozatvető csapásokra építenek. Ennek következménye az, hogy a legtöbb halott a gyalogságtól van, 80, sőt 84 százalék fölötti a kéz-, lábsérült, a kieső embereket pótolni kellene. Az egyes számvetések szerint a frontvonalon havonta körülbelül 25 ezer ember esik ki, mind a két oldalon. Ebből az egyharmad elesik, a kétharmad sebesült. Az oroszoknak sikerült a mozgósítással, és főleg a moszkvai terrortámadás utáni sok önként jelentkezővel ezt pótolni. Ukrán részen, a kijevi katonai vezetés szerint, a felét tudják pótolni, tehát 10-12 ezer embert tudnak ezzel a kényszermozgósítással sorozni. Ukrajna fordított mozgósítást csinált ebben a háborúban. 27 év fölött kezdte az embereket behívni és alkalmazni a frontvonalban, most ezt levitték 25 évre. A nyugatiak javasolták nekik, hogy vigyék még lejjebb 18 éves korig, akkor viszont a jövőjük veszhet el. A lőszerben bármennyire is kongatják sokan a harangot, hogy ilyen háború lesz, meg világháború, meg atomháború, jelen pillanatban sem tudunk egymillió lőszert biztosítani Ukrajnának, csak év végéig. Oroszország hárommilliót gyárt, ebből adódóan valakinek nagyobbak a veszteségei a frontvonalon a tüzérségi és a sorozatvető fölény miatt.
Amikor kiderül, hogy az egyik fél nem bírja inkább, és ebben az esetben Ukrajna, az a másik felet mire szokta sarkallni? Megáll, mert a saját veszteségeit is figyelembe veszi, vagy inkább azt gondolja, hogyha a másik ilyen gyenge, akkor megyek tovább?
Mind a két országnak realista a vezetése és a katonai vezetése is. Nagyon jól tudják, hogy azért a 30 százaléknyi területért a csata, ami a donyecki részből visszavan, több hónapig eltarthat.
A háború két éve tart. Mit számít még több hónap?
Az oroszoknak, ha úgy nézzük, érdeke most fenntartani a háborút, hiszen az ukrán támogatás, ha most van csúcson, akkor csak kevesebb lesz. Nagyobb területet lehet nyerni, de hogy milyen áron, az nagy kérdés, hiszen akár Oroszországban, akár Ukrajnában a társadalmi, politikai változások is a levegőben vannak. Nem véletlenül üzent Zelenszkij is Orbán Viktoron keresztül Putyinnak, hogy most már nagy valószínűséggel ő is hajlandó lenne tárgyalni. Az, hogy kőbe vésték, hogy Oroszországgal nem tárgyalnak, nem tartható a végtelenségig, hiszen Oroszország továbbra is nagyhatalom. Viszont Putyinnak is, akár az utódjának is érdeke, hogy ne egy háborús gazdasággal kelljen büszkélkednie a XXI. században.
Mennyire lehet tartós egy tűzszünet, és utána mikor jöhet béke, és az mennyire lehet tartós?
Már a NATO-csúcsnak is meghatározója volt, hogy 64 országban folynak választások a világban. Franciaországban nagyon jelentős káoszt okozott ez. A brit kormányzat lemondott teljesen, új van, de az fenntartja a támogatást. A tűzszünet akkor lehet tartós, ha egyrészt a felek már eljutottak egy holtpontra, ki tudnak jelölni egy tűzszüneti vonalat, és fegyverszünetet tudnak elérni ideiglenesen. Szintén a NATO-csúcs mutatta meg, hogy van egy várakozás azzal kapcsolatban, hogy mi lesz Amerikában. Ki fog nyerni, a győztes milyen hatással lesz a NATO-ra, az orosz–ukrán, a tajvani és a gázai konfliktusra, mert azt sem szabad elfelejteni, hogy Izraelt folyamatosan támogatni kell ebben a műveletben az Amerikai Egyesült Államoknak. Ha eljutnak egy ideiglenes békekötésig, azt egyrészt otthon is el kell fogadtatni, meg a lakosságnak is meg kell szoknia, hogy innentől itt van a határátkelőhely Herszonnál, nem pedig ott, ahol korábban volt, vagy éppen vissza kell adni területeket orosz részről, hiszen az nem volt stratégiai cél, hogy Herszon és Zaporizzsja megye teljes területét megszerezzék. Ahhoz nagy folyóműveletre lenne szükség, átkelni a Dnyipro folyón, és nagy területeket elfoglalni, ami eddig sem sikerült.
Van arra nyugati elemzés, hogy mennyire fogadnák el az elképzelt tűzszünetet az ukránok, és mennyire az oroszok? Tehát az mennyire felelne meg az eredeti terveiknek, az eredeti céljaiknak és az eredeti politikai felfűtöttségnek?
Azt, hogy a Novorosszija területet Odesszáig teljesen megszerezzék, az oroszok már feladták, nem tudják megvalósítani, nem alkalmasak az ilyen műveletekre. De a nagy ukrán stratégiai cél, hogy a teljes területet felszabadítsák, ugyancsak megvalósíthatatlan álom. Az amerikai szakértőintézetek mind a két országot tesztelik, folyamatosan felmérik, milyen a háború támogatottsága. Ez most már Ukrajnában átfordult. Amióta a Szurovikin-féle védővonalon elakadt az ukrán támadás, és Szirszkij vette át az ukrán hadsereg főparancsnokságát, hátrál a haderő, tavaly október óta 580 négyzetkilométert veszített. Ez egy kis terület, de a morálra rendkívül rossz hatással van, a hátországra is, hiszen bárkit bármikor behívhatnak. Van egy ismerősünk Kárpátalján, Imre atya mindig küldi a tájékoztatóját, ő mondja, hogy éjjel járnak ki az emberek dolgozni a földjeikre, mert nappal összeszednék őket és a háborúban találnák magukat. Elnéptelenedett falvak vannak mindenhol, óriásiak a veszteségek, erre kell készülni.
Stabil ország maradna Ukrajna, ha ezen a szinten kötnének tűzszünetet, majd békét, vagy újrakezdődne minden elölről?
Többféle forgatókönyv van. Az egyik szerint, ha valaki aláírja azt a békeszerződést Oroszországgal, hogy a Donbasz, a Krím elment, az rögtön megbukik a választásokon, és egy sokkal szélsőségesebb párt vagy vezető kerülhetne hatalomra, aki ugyan nemzeti lendületből sok mindent szeretne megoldani, de nem állna mögötte a mostanihoz hasonló támogatás. Ugyanis ha a nyugati diplomácia azt mondja, hogy legyen tűzszünet, mi támogatunk benneteket abban, hogy gazdaságilag fejlődjetek, ám valaki újra háborút kezdeményez, nem kapna támogatást. Lidell Hart a Stratégia című könyvében mondja, hogy a felső politikának, a stratégiának nem a háború megnyerésére, hanem egy jobb béke elérésére kell törekedni. Ez még kicsit messze van, de egy tűzszünet talán év végére kialakulhat, utána pedig beiktatják az új amerikai elnököt.
Ki lenne egy tűzszünet utáni békének a garantőre egy ilyen világban?
Ez jó kérdés. Indonézia javasolt egy béketervet, legyen egy 15 kilométeres sáv, telepítsünk oda 8-10 békefenntartó zászlóaljat. Ilyenkor a Távol-Keletről, Pakisztánból, Indiából, az északi régióból szoktak békefenntartók érkezni. Mivel elég mélyen érintett a NATO, a britek, a franciák a katonai támogatásokkal, elég nehéz lenne elfogadtatni, hogy ők jussanak békefenntartó szerepbe. De általában nagyhatalmak vállalnak garanciát, mint például Svájc a függetlensége kapcsán. Az Egyesült Államoknak, Kanadának, az európai nagy államoknak, illetve Oroszországnak is alá kell írnia, hogy ezt a részt ő is tiszteletben tartja. Nagy kérdés, hogy megáll-e majd azon a vonalon.
Oroszország szavahihetősége az érintetlen maradt ebben a háborúban?
Nem maradt érintetlen, de a másik félé sem, mindegyik megszegte azokat a szabályokat, amit a Minszk-1, a Minszk-2 és a Budapest-megállapodás alapján be kellett volna tartani.
Mit kellene tennie az Európai Uniónak meg az uniós államoknak, hogy egy ilyen konfliktusban a jövőben tényezők legyünk?
Ez egy jó kérdés. Az Európai Unió, egy jezsuita szerzetes fogalmazta meg, gazdaságilag gyenge, identitását a rendkívül nagy migráció miatt sok nyugati ország elveszítette. Én azt gondolom, ahhoz, hogy szavahihetők legyünk, folyamatos és normális, kiegyensúlyozott haderőt kellene fenntartani. Az elmúlt évtizedekben az európai közösség hozzászokott ahhoz, hogy elmegyünk a világ valamely távoli pontjába, fenntartjuk a békét, itthon erre nincs nagy szükség. Most egyre több országban előkerül az, hogy hogyan lehetne még több tartalékost toborozni. Sok európai országnak nincsen tartalékosa, csak Szlovákiát hadd említsem meg. A toborzás egyedül Norvégiában vált be, ott sikerült feltölteni a haderőt, megvan a közel három-négyszeres tartalékos állomány. A másik nagy pont lenne, hogy a haderőn túl legyen működőképes hadiipar.
Nincsen? Ott vannak a németek, a franciák, a svédek.
Van, működik, csak ez a „majd lesz lőszer”. Ezt hallom két éve, hogy gyártunk Ukrajnának lőszert, 300 ezret. Az utolsó csomagban ennyit kaptak az Egyesült Államoktól, de ez körülbelül egy hónapra elegendő egy 1500 kilométeres arcvonalon. Az, hogy 2026-ban majd még küldünk rakétákat, telepítünk Tomahawk rakétákat Németországba, ezek nagy kérdések. A másik, hogy a NATO-csúcs azt is megfogalmazta, hogy két falat kell felépíteni Oroszország irányába. Az egyik egy emberi fal, legalább 300 ezer embert oda kell vezényelni a Baltikumtól egészen le Törökországig. Ez is óriási stratégiai átcsoportosítást igényelne. A másik a drónháború, ami megmutatta, hogy meg kell védeni az európai infrastruktúrát majd a dróncsapásoktól. Elektronikai zavaró eszközöket, légvédelmi rakétákat, eszközöket kell telepíteni. Amíg ezek nincsenek nagy számmal, akkor addig ne beszéljünk háborúról, világháborúról, meg atomháborúról.
Ha csak a norvégoknak sikerül rendes haderőt fenntartaniuk, akkor a többiek mit fognak csinálni? Ha az emberek nem akarnak katonának menni, akkor csak a kényszersorozás marad, annak meg olyan a minősége, amilyen.
Nyilván bármelyik stratégiát is nézem, a tartalékos erőket növelni mindenki tudja, egyetemek, főiskolák, vállalatok tudnak embereket biztosítani. A sorkatonai kérdés nagyon érdekes. Most Németország belengette, férfiakat, nőket be akar hívni, hogy a 180 ezer fős haderő 203 ezer fő legyen. Igen ám, csak megszólaltak a gazdasági szakemberek is, oké, hogy most bevisznek ennyi embert évente, ez azt jelenti, hogy évi 60 milliárd eurót kell költeni laktanyák fenntartására, bővítésére, étkezdék építésére, ruházatra, fegyverekre, felszerelésre, kiképzésre, gyakorlatokra. Nagyon magas az ár. A másik pedig, hogy azt a pártot, amelyik ezt meg akarja szavazni, nyilván társadalmilag elítélik bármelyik országban is. Arra, hogy meglegyen a két fal, általában azt szoktuk mondani, 7-9 évre van szükség. Azt gondolom, addig béke lesz ezen a területen.
Ha 7-9 évig tart az ukrajnai háború, ebből kettő már eltelt, akkor gyorsabban fognak felépülni az európai haderők? Mert az ukrajnai háború elindulásakor lehetett látni, hogy jó néhány helyen felvetődött a gondolat, hogy ébresztő.
Igen, az ébresztő jó dolog. Én együtt végeztem a német főszemlélővel, magyarul a vezérkari főnökkel. Ő mondta, hogy a háború elején nyolcezer katonája volt, hogy a keleti frontra tudja küldeni. Most tudta ezt fokozni, kapott 100 milliárd eurót fegyvervásárlásra, beszerzésre. Viszont ő is sorban áll a saját Rheinmetall cégénél, harckocsira, páncélozott szállító tüzérségi eszközre szüksége van, hiszen több zászlóaljnyi technikát átadtak Ukrajnának, ugyanúgy, ahogy a britek a teljes önjáró tüzérségüket, ezt idő legyártani. Egy autó 3000 alkatrészből áll, ezt rakják össze, mondjuk, az Audiban, tegyük fel, egy nap alatt, egy soron. Egy harckocsiban 36 ezer alkatrész van, azért azt mind össze kell kötni, hogy működjön, ne csak dudálni lehessen vele.