A pandémia kétévnyi időszaka után a múlt év tűnhet az első teljes évnek, amikor élő közönség előtti koncertekkel, programokkal telhetett az esztendő. Prózai egyszerűséggel kérdezem: jó év volt 2022?
Nagyon jó év volt. Nagyon jó volt a pandémia után átélni azt, hogy mennyire fontos az előadóművészetnek a közönség, mennyire fontos a jelenlét. Az előadóművészet csodája az, hogy egyszeri és megismételhetetlen, nincs két egyforma színházi előadás, koncert, táncprogram. Rengeteg pozitív visszajelzés jött, hogy milyen jó újra együtt lenni, milyen jó, hogy a művészekkel újra egymásra lehet találni, és milyen jó, hogy a szünetben, koncert előtt vagy után a közönségünk is együtt van. Hadd mondjak egy csodálatos számot, a hűségprogramjaink tagjainak a száma meghaladta a negyvenezret. Ez azt jelenti, hogy negyvenezer rendszeres vásárlója van a Müpa koncertjeinek, előadásainak. Éppen az elmúlt napokban volt John Eliot Gardiner koncertje az angol barokk szólistákkal, ahol megjegyezte az idén 80 éves mester, hogy csodálatos a közönségünk, neki mindig nagyon nagy élmény itt játszani, és hogy az a kölcsönhatás, ahogy a művészet hat az emberekre és ahogy a közönségünk visszahat a művészekre, ez is gyönyörű. A 2022-es év nagyon jól sikerült, visszajöttek a nézőink.
Visszatért a megszokott mederbe a programok szervezése is? Voltak elhalasztott koncertek a járvány időszakában, és tudjuk, hogy nemzetközi sztárok esetében két-három éves előre tervezés van.
Az az érdekes, hogy az előretervezés miatt a stratégiánk nem változott a pandémia alatt sem, folyamatos előretervezésben voltunk két-három évre. A nehézséget az jelentette, hogy az olyan előadókat, akiket mindenképpen szerettünk volna újrahívni, hogyan tudjuk elhelyezni a két-három évre előre gondolkodó programozási folyamatban. Ezt folyamatosan meg kell oldanunk, és erre szoktam viccesen mondani, hogy azt tudjuk, hogy honnan hova kell eljutni, csak ki kell találni a megfelelő utat, mint egy GPS-nek.
Beszéltünk már többször a Müpa közönségéről, amelyet inkább közösségként szoktak említeni. Az összetétele változik? Láttam az Európai Koncerttermek Szövetségének egy felmérését, és ebből az derül ki, hogy Európa-szerte mindenütt emelkedik a közönség átlagéletkora, jellemzően az idősebb korosztály jár komolyzenei koncertekre, operába. Így van ez a Müpa esetében is?
Mi tagjai vagyunk az Európai Koncerttermek Szövetségének, az élmezőnyben vagyunk a nézők fiatal korát tekintve, és ez nem véletlen, hiszen már elődöm, Kiss Imre is nagyon komoly hangsúlyt fektetett a gyermek-ifjúsági programok bemutatására. Körülbelül 1500 programunk van, körülbelül egyharmaduk gyermek, ifjúsági és most már iskolás koncert.
Van a partner iskolaprogram is, ha jól emlékszem.
Így van. Több mint száz partneriskolával van kapcsolatunk. A budapesti felsőoktatási intézményeknek a nagy részével, és próbáljuk bevonni az egyetemistákat is ebbe a bűvkörbe. Ne csak nézőként legyenek jelen, hanem kikérjük a véleményüket. Azt, hogy egy egyetemista miért jön el a Müpába egy bizonyos koncertre, ők sokkal jobban tudják, mint mi, sokkal jobban ismerik a saját igényeikre a választ, de azt is, hogy mivel lehet becsalogatni őket a műsorainkra. Az is nagyon fontos, hogy idén 18 évesek, vagyis nagykorúak leszünk, immár felnőtt jó pár olyan gyerek, aki csecsemőként vagy a mama hasában jelen volt a Müpa programjain, és aztán szépen felnőtt velünk, ez egy óriási dolog. A művészek is felnőttek velünk, lesz egy speciális program a születésnap kapcsán, visszanéztem videókat, például Várdai Istvánról, amikor először fellépett, most pedig már világsztár. Percenként belekóstolni egy-egy periódusába ennek a pályának, ez egy csodálatos dolog, és nagyon jó, hogy ennek részesei lehettek a közönség tagjai már gyerekkoruktól fogva. Büszkén mondhatom, hogy Európában nekünk nagyon jó az életkor-összetételünk. Természetesen műfaja válogatja, hiszen az új cirkuszra sokkal fiatalabbak érkeznek és nincs mindenhol ennyi műfaj jelen az európai hangversenytermekben, mint nálunk, 12 műfajban dolgozunk. Én azért azt büszkén látom, hogy a Wagner-napokra is jönnek fiatalok, tetszik nekik ez a félig szcenírozott forma, ez a zenei megközelítés.
Elmegy egy könnyűzenei koncertre egy tizen-huszonéves, és esetleg kedvet kap arra, hogy ugyanabban a Bartók Béla-hangversenyteremben megnézzen, mondjuk, egy komolyzenei koncertet is?
A „betűs generációk” tagjai, Z, meg most Alfa jön és így tovább, speciális világba születtek bele, a kütyük vagy az okostelefonok világába. A társadalmi életük egy részét azon keresztül élik, nekünk nagyon modern marketingeszközökkel kell a közelükbe férkőznünk. Ebben is kikérjük a tanácsukat, mert nagyon fontos, hogy a fenntarthatóság miatt és, mondjuk, a kulturális fenntarthatóság miatt ne engedjük el őket, hanem legyen párbeszéd közöttünk.
A fenntarthatóságról nap nap után elég sokat beszélünk, de mit jelent a kulturális fenntarthatóság?
Igazság szerint ez ugyanaz, mint a többi. A fenntarthatóság három lábon áll, van a természeti fenntarthatóság, a Földé, a másik a gazdasági fenntarthatóság és a harmadik a társadalmi. Az első kettő is azt jelenti, hogy hogyan tudjuk úgy továbbadni a Földet, a gazdaságot, hogy a következő generációk hasonlóképpen vagy gazdagabban kapják meg és tudjanak élni vele. A társadalmi fenntarthatóságnak az egyik komoly szegmense a kulturális fenntarthatóság, ami azért nagyon érdekes, mert visszahat a másik kettőre is, hiszen az, hogy hogyan mentsük meg a Földet, mit tehetünk érte, az is egyfajta kultúra. Az is kultúra, hogy a gazdaságban hogyan tudunk bizonyos folyamatokat felerősíteni, amik fontosak a gazdaság szempontjából, másokat meg visszavenni, ami pazarlás. A kulturális fenntarthatóság tulajdonképpen azt a gyökérzetet tárja föl, ami belénk van kötve, akár az identitásunk miatt is, ahonnan kapjuk az információkat és az energiát az előző korokból. Hozzá kell tenni a kortárs életünknek a kultúráját, és ez együtt kell hogy továbbadható legyen a következő generációknak. Nagyon fontos, hogy ezt a gyökérzetet föl kell tárni, kutatni kell, mindig elővenni, bemutatni, hogy honnan jön a tudásunk. A kultúra azért gyönyörű, mert egy korábbi korból nemcsak effektív tudást ad tovább, hanem érzelmeket, akár hazafiságot, akár olyan dolgokat és egybefoglalva, amiket más nem tud képviselni. Az, hogy a világban elhelyezzék magukat az emberek, nagyon-nagyon fontos támpont, tulajdonképpen a kulturális fenntarthatóság ezt is segíti.
Arra is meg kell próbálni megtalálni a válaszokat, hogy a kultúrafogyasztási szokások szinte folyamatosan változnak. A járványidőszakban a Müpa programjai is átkerültek az online térbe, egy kicsit elkényelmesedtünk. Elképzelhető, hogy ez párhuzamosan megmaradjon a Müpa kínálatában?
A Müpa olyan szempontból érdekes, hogy a Covid előtt is már ez működött. A Müpa, kísérleti jelleggel, tíz évvel ezelőtt elkezdett streamelni, nem is gondoltuk, hogy milyen nagy haszna lesz a korábbi anyagainknak, hiszen azt be tudtuk rakni a pandémia alatt és egy csomó koncertet megismételtünk, azok is megnézhették, akik nem jutottak el oda.
Akkor kicsit tanulási folyamat is volt a pandémia időszaka. Új eszközöket vagy új módszertant is hozott?
Igen, a digitális teret kiszélesítettük, és azt mondtuk, hogy továbbra is a legfontosabb az élő előadás, élő koncert, de azokhoz is eljuthat az élménynek egy része, akik ezen nem tudnak részt venni. Podcastokat indítottunk el vagy vodcastokat, amin keresztül megközelítettük ezeket az előadásokat, plusz információkat, plusz élményeket juttattunk el az emberekhez. Kiegészítőként nagyon jó ezt a digitális teret használni, ráadásul az emberek nagy része szocializálva van erre. A különböző marketingtevékenységeinkben is nagyon aktívan használjuk mindezt, és én azt gondolom, hogy ez is besegített abba, hogy ilyen nagy erővel visszajöttek az emberek. Pont nem a kényelmi szempont volt a legfontosabb, hanem kiderült, hogy mennyire társas lény az ember, milyen fontos neki együtt ülni egy koncerten vagy előadáson, együtt kapni az élményt, összemosolyogni vagy együtt sírni akár, és ez szerintem nagyon biztató a jövőre nézve, ezt erősíteni is kell. Természetesen használva a digitális eszközök adta lehetőségeket is.
Az egyik év eleji nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy 2023 viszont nehéz évnek ígérkezik. Miért? Gazdasági, gazdálkodási nehézségek miatt?
Ez az egyik oldal, természetesen, hiszen nekünk is ki kell gazdálkodni azt a pénzmennyiséget, amiből minél jobb programokat tudunk szervezni. A pandémia után kevesen gondoltuk, hogy ennél talán van még egy komolyabb nehézség, amit egy olyan háború gerjeszt, ami itt van a közvetlen közelünkben. Az ehhez kapcsolódó vagy akár a pandémiából is következő gazdasági nehézségek miatt megint olyan tervezéssel kell előállni, hogy szem előtt tartva a legfontosabb céljainkat, kihozzuk az optimumot a rendelkezésre álló költségvetésünkből. Van még egy nagyon érdekes dolog, a filozófiai, társadalmi és pszichológiai lenyomata ennek a háborúnak. A mai napig itt van a levegőben ennek a kiszámíthatatlansága, a világ sorsa iránti félelmeink is ekörül ott vannak, mert azt reméltük, hogy mi már úgy éljük le az életünket, hogy nem lesz háború a környezetünkben, de itt van, és mindannyiunkat, az egész Földet fenyegeti.
A múlt év őszén, számolgatva a lehetséges rezsiköltségeket, több kulturális intézmény is arra készült, hogy időszakosan bezár vagy részleges üzemmódra tér át, elsősorban a január-februári időszakban. Ez végül nem következett be, talán az ez idáig enyhe télnek is köszönhetően. De azért lehetnek működtetési gondok egy olyan méretű intézmény esetében, mint a Müpa?
Alapelv, hogy nem szeretnénk év közben bezárni, mert azt gondoljuk, hogy nagyon fontos szereplői vagyunk a kulturális életnek, és a Müpába járó embereknek is szüksége van ránk, a programokra, főleg ezekben a nehéz időkben. Innen tudnak töltekezni vagy energiát kapni. De ez azt jelenti, hogy folyamatos számolás van, folyamatos figyelés. Van egy üzemeltetőnk, akinek a segítségével ezt végezzük, hogy hogyan lehet úgy kikalkulálni a dolgokat, hogy a kereteken belül tudjunk maradni. Ez egy elég bonyolult folyamat, eddig ilyenekkel nem kellett foglalkozni. Talán a Covidból eredően megszoktuk, hogy válságmenedzselésben vagyunk, és ez most egy újabb válság.
Ez azt is jelenti, hogy kiegészítő vagy pótlólagos támogatásra is szüksége van a Müpa-nak? Éves költségvetési forrásokhoz kötött a működés, vagy nagyobb távlatban lehet tervezni, gazdálkodni?
Sajnos még éveshez kötött. Nagyon régi álmunk, és erről tárgyalunk is, akár a Kulturális Tanácson vagy a KIM-en keresztül is, hogy a kiemelt kulturális intézményeknek legyen hosszabb távú költségvetésük. Több évre előre tervezünk, több évre vállalunk előre kötelezettséget, nekünk ezt muszáj bekalkulálni. Érdekes módon van rá nyitottság, csak még nem történt meg ez a lépés, a nagy fesztiváljainkat leszámítva. Ez a jövő egyik fontos célkitűzése, hogy próbáljuk ezt megvalósítani. Már eleve az évad sem január 1-jétől december 31-ig tart. Ezeket orvosolni kell valahogy.
Kiegészítő vagy pótlólagos támogatást kap a Müpa ebben a válsághelyzetben?
Egyelőre nem, de az állandó számolgatásból előállhat ilyen helyzet is. Nemcsak arról van szó, hogy aránylag meleg volt idáig az ősz meg a tél, hanem januárban a gáz- és az elektromos árak nem alakultak annyira rosszul, mint amilyenre számítottak. De ez bármikor fordulhat. Nekünk az is nagyon sokat számít, mivel rengeteg külföldi fellépőnk van, hogy hol tart a forint árfolyama. Ezekkel is kalkulálni kell, ott is figyelni kell nagyon.
A programok tekintetében gazdagnak tűnik a 2023-as esztendő. Vannak visszatérő, hagyományos programok a Müpában, gondolok a zenei maratonra, a budapesti Wagner-napokra, a két nagy fesztiválra, a Bartók Tavaszra és a Liszt Ünnepre. Tulajdonképpen ezek adják az év gerincét?
A Müpa 18 év alatt felépített egy olyan működési szisztémát, aminek vannak olyan csomópontjai, mint a saját kis házi fesztiváljaink, a jeles napoknak a megünneplése. Már nagyobb volumenű a két városi fesztiválunk, a Bartók Tavasz és a Liszt Ünnep. Ezek előre kiadnak egy olyan időkeretet, amit úgy kell tartalommal megtölteni, hogy mindig újnak hasson, mindig érdekes legyen, mindig vonzó, és akkor emellé kerülnek be olyan új törekvések is, amik, mondjuk, megszólítanak fiatalabb generációkat vagy egy-egy évfordulót ünnepelnek meg. De a kulturális fenntarthatóságról beszéltünk az előbb, nagyon lényeges, hogy legyenek olyan tradícióink, amiket mindig komolyan veszünk. Nem véletlen, hogy minden év elején bemutatjuk Joseph Haydnnek egy oratóriumát. Általában a Teremtést, de most ebben az évben az Évszakok volt. 29 évig élt Eszterházán, rengeteg szállal kötődött a magyar zenei kultúrához. Ő nem magyar, de mégis a mi gyökérzetünkben szervesül a művészetének egy komoly része.
Készül is a Haydneum, ami megalapozza, hogy ezt az életművet folyamatosan jelen lehet majd tartani.
Így van, ez tulajdonképpen nekünk hasonló érték, mint Salzburgnak Mozart. Ez ugyanígy érvényes a két fesztivál kapcsán Liszt és Bartók hagyatékára is, ez a mi gyökérzetünk, innen táplálkozunk. Nagyon fontos, hogy én ugyan a születésnapi évfordulókat nem nagyon kedvelem, mert azt gondolom, hogy az egy helyzet, hogy ki hány éves, inkább az a kérdés, hogy épp milyen produkciója van és mivel tud minél komolyabb sikert elérni vagy többet adni a közönségnek. De idén, mondjuk, László Attila, a magyar jazzélet egyik kimagasló alakja 70 éves lesz, egy csodálatos koncerten ünnepeltük meg, és idén lenne 100 éves Ligeti György, egy nagyon komoly ünnepségsorozattal köszöntjük a mestert.
Több koncert, több esemény is lesz?
Így van, ezt ráadásul egy összefogásban készítjük, Gőz László, a BMC tulajdonosa és művészeti vezetője koordinálja a Zeneakadémiát, a Zene Házát, a Müpát, hogy érezhető legyen ez az ünnep. Fantasztikus respektje és csodálata van Ligeti művészetének világszerte, próbálunk nemzetközi produkcióban úgy együttműködni, hogy ez érezhető legyen külföldön is. Ez mindenképpen egy fontos. Aztán vannak még olyan programsorozataink, amit az évad művésze, együttese, illetve zeneszerzője vonallal mutatunk be. Idén Boldoczki Gábor, kiváló trombitaművész az évad művésze és Varga Judit csodálatos zeneszerző pedig az évad komponistája, jó pár koncertjük maradt még a szezonnak erre a tavaszi, nyári felére. Mindkét művész pályáját minél több dimenzióban szeretnénk megmutatni. Boldoczki Gábornak lesz még egy-egy barokk estje februárban és a prágai szimfonikusokkal pedig az lesz az érdekesség, hogy Boldoczki Gábor találkozik Varga Judit művészetével, hiszen ezen a koncerten az évad két művésze közösen lesz jelen, Boldoczki Gábor Varga Judit-művet is fog játszani. Aztán vannak olyan, szintén a kulturális fenntarthatósághoz kapcsolódó régi programsorozataink, érdekes, mert eddig ezeket nem soroltuk a fenntarthatósághoz, de rá kell jönnünk, hogy ez az, például a Jazz Showcase, amely fiatal magyar, illetve külföldi jazz-zenészeket hív össze. Már jó ideje megy, kinőtték magukat kvázi világsztárok ebből a sorozatból. A magyar jazz nagyon érdekes képződmény, mert nagyon organikusan fejlődgetett, és a Müpa mint épület vagy mint előadói forma adott egy lehetőséget arra, hogy még szélesebb körben meg tudjuk mutatni a magyar jazzt. Ezen a hétvégén lesz a Jazz Showcase, és nagyon örülünk, hogy a sok felfedezett között már nemzetközi relációk is kialakulnak, a magyar jazz halad előre.
A zenei maraton, illetve a budapesti Wagner-napok az idei évben is ott van a programok között.
Igen, február 4-én lesz Prokofjevet egy napon keresztül ünnepeljük. Szinte minden zenei műfajban jelen volt, aki nem tudná, ez egy tízkoncertes igazi maraton lesz, óránként egy-egy koncert különböző előadókkal, különböző zenekarokkal. Ilyenkor fellép a magyar zenekari élet színe-java, körülbelül tízezer jegy fogy el. Ez egy nagyon komoly eseménye és sikeres eseménye a Müpának. A Wagner-napok pedig az évvégi nagy záró fesztiválunk.
Március végétől lesz a Bartók Tavasz, a hagyományokhoz hűen ősszel pedig a Liszt Ünnep. Már teljes a program e kettő esetében?
Így van, a Bartók Tavaszra már jó ideje áruljuk a jegyeket nagyon nagy sikerrel. Hál’ isten, az az üzenetünk is átment karácsonykor, hogy élményt ajándékozzanak az emberek egymásnak, és a karácsonyi időszak előtt nagyon sokan vásároltak a szeretteiknek koncertjegyeket, a tavaszi fesztivál is ezek között volt. Ismét nagyon színes és izgalmas lesz a Bartók Tavaszunk. Nemcsak Bartókról szól, inkább a szellemi örökségét mutatja be ez a fesztivál. A Cseh Filharmonikus Zenekar nyitja majd, Várjon Dénes a Concerto Budapesttel két koncerten is bemutatja Bartók legizgalmasabb zongoradarabjait Beethovennel kiegészítve. A Ligeti 100 is programja a fesztiválnak, Eötvös Péter a Klangforum Wiennel fog fellépni egy izgalmas koncerten, aztán lesznek fiatal sztárok is, Benjamin Appl Gabetta Consorttal lép fel. Nem olyan fiatal sztárok, a Muzsikás ötvenéves idén, és egy nagy koncerttel hívjuk össze a csapatot korábbi zenészeivel együtt. A húsvét ismét beleesik a Bartók Tavaszba, itt is nagyon szép koncertjeink lesznek, Vashegyi György az Orfeo Zenekarral és a Purcell Kórussal egy különleges zeneművel fog fellépni. A tavalyi fesztivál elindított egy táncjátékot, a Kivirágzott keresztfája a címe, a Magyar Állami Népi Együttessel közösen készítettük ezt a műsort, ami a húsvéti szokásokat mutatja be akár a gyerekeknek is vagy a családoknak, nagyon izgalmas és nagyon inspiratív formában.
Nemcsak a Müpa lesz helyszín, hanem bekapcsolódnak más kulturális intézmények is. Maga a kulturális zenei infrastruktúra is igencsak bővült az elmúlt időszakban, gondolok a Zene Házára, az Eiffel Műhelyházra vagy a felújított Operára.
Majdnem mindegyikkel partneri viszonyban vagyunk, jó pár program lesz ezeken a helyszíneken. Természetesen, mondjuk, a Zeneakadémia ebből a szempontból a legfontosabb partner, de az új Zene Háza is ugyanúgy.
Lesznek esetleg vidéki helyszínek is? Korábban volt olyan terv, hogy ne fővárosközpontúság érvényesüljön a fesztiválok esetében, jelenjenek meg vidéki helyszínek is.
Idén a gazdasági nehézségek kapcsán arra kényszerültünk, hogy ezt korlátozzuk, de nem szeretnénk erről lemondani, mert nagyon nagy sikere volt az elmúlt évben ennek a törekvésünknek. A Budapest Ritmo alfesztiválunk, ami egy nagyon komoly világzenei fesztivál, több helyszínen lesz, különböző budapesti klubokban. Lesz jó pár bemutatónk, köztük egy gyermekoperáé. Csengery Dániel Holle anyó meséjére írt egy nagyon izgalmas gyermekoperát, ez még Covid-termék, mert a Müpa zeneműpályázatára született, most bemutatjuk. Ígérkezik egy gyönyörű zárókoncert a londoni Philharmonia Orchestra lép fel, Baráti Kristóf lesz a vendége. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a magyar művészeket minél inkább bekapcsoljuk a nemzetközi vérkeringésbe, és a legjobb együttesekkel, előadókkal hozzuk össze, ez a koncert is ezt fogja szimbolizálni.
Beszéljünk a továbbiakban a filmes területről! Budapest lett Európa legnagyobb filmgyártó bázisa London után. Milyen nagyságrendet jelent most ez, mekkora bevételt?
A 2022-es év ebből a szempontból is nagyon sikeres volt. Itt forgott a Dűne, és hat Oscarral, köztük Sípos Zsuzsa Oscarjával is gazdagította a magyar film hírnevét. A Dűne visszajött, hogy a második részt is leforgassák. Most is olyan díszletépítészeti környezetben, ami egyszerűen lenyűgöző. Elmondták az alkotók, hogy nem nagyon találnak a világon ilyen kézműves munkát, amiben, mondjuk, a Dűne díszleteit felépítenék.
Akkor korántsem kizárólag a harmincszázalékos adóvisszatérítés csalogató a külföldi produkciók számára, hanem a magyar szakembergárda, a munkafeltételek meg a stúdiók adottsága is?
Igen, illetve Magyarország helyzete, biztonsága, Budapest közkedveltsége, kulturális atmoszférája, vendéglátási lehetőségei, tehát ez egy nagyon összetett dolog. Mindegyik segíti azt a folyamatot, hogy ide nagyon szívesen járnak forgatni, és ez a harminc százalék egyébként Európa legtöbb országában harminc százalék. Nagyon fontos, hogy a kormányzat ezt komolyan veszi, hiszen az adóvisszatérítés most már meghalad olyan számokat a sikeresség miatt, amit teljesíteni kell, ezért kezdünk komolyan stratégiai ágazattá válni. Csak hogy szemléltessem ezt, a költése a filmprodukcióknak – ebbe egyébként nemcsak a nemzetközi, hanem a magyar produkciók is benne vannak, hiszen az adóvisszatérítésből ők is visszakapják a harminc százalékot – 218 milliárd volt 2021-ben, és 2022-ben a 250 milliárdot is meghaladta. Ennek többféle megközelítése van, ennek van adóbevételi vonzata, és a budapesti szállodák is nagyon jól járnak az itteni költésekkel. De ugyanígy említhető a kulináris részére a dolgoknak, a szolgáltatóipar, van egy multiplikatív hatása a filmes ágazatnak. Nem utolsó sorban most már több mint húszezer ember dolgozik benne, és a következő tervünk, hogy ezt fokozzuk, tehát nemcsak a szolgáltatás jellegű filmkészítés haladjon előre, hanem a kreativitásunkat is adjuk el, használjuk ki. Egyrészt szeretnénk országosabbra kiterjeszteni, ne csak Budapest-központ legyen. Van egy kastélyprogramja az országnak, ezek a kastélyok lenyűgözők és szinte mindenféle van.
Ezeket forgatási helyszínként be lehet vonni?
Mint forgatási helyszín. Van egy programunk, a Filming Hungary, Filmezés Magyarországon, most például megyünk a Berlináréra, amiről azért érdemes pár szót ejteni, mert hál’ isten, ismét vannak programjaink. Beválogatták a Szürkületnek, Fehér György kiváló, 1990-ben készült filmjének az újradigitalizált kópiáját. Amire már régen volt példa, Műanyag égbolt címmel készült egy science fiction film, ami egy animációs film. Ez is a versenyprogram része lesz, és hogy a jövőről is beszéljünk, Erhardt Domonkos alkotása a MOME-ről, a Szemem sarka, az pedig mint animációs diplomafilm képviseli a magyar filmeket. Tehát most az animáció lépett egy nagyon komolyat előre.
Szóba került már, hogy tavaly Oscar-díjat kapott Sipos Zsuzsa a Dűne látványvilágáért, díszletezéséért, de idén is van érintettségünk az Oscaron, hiszen Magyarországon készült, ráadásul angol-magyar koprodukcióban a Mrs. Harris Goes to Paris, ami a jelmez kategóriában versenyez majd a díjért. Itt már valóban kreatív hozzáadott érték van, ráadásul hozzáadott pénz is, hiszen a Nemzeti Filmintézet ebben koprodukciós partnerként is ott volt.
Így van, nagyon örülök, hogy ez így alakult, mert azt a törekvésünket erősíti, hogy koprodukciós filmeket létre kell hozni. Ennél sokkal fontosabb, hogy a disztribúciós lehetőségeket növeli. Ha elkészül egy ilyen filmalkotás, akkor nemcsak 10-15 millió magyar számára készül, hanem az angol vagy mivel a témája Párizsban játszódik, a francia közönség számára is, és az Oscar-díjazás is azt mutatja, hogy ezt sokkal jobban vagy gyorsabban észreveszik. Idén egyébként több koprodukciós film is moziba kerül, például az Almafa virága, ez most fog Valentin-napra megjelenni, ez egy vietnami–magyar koprodukció, egy nagyon szerethető, bájos történet. Vietnam is egy 120 milliós ország, tehát már nem tízmillió ember számára csinálják, hanem 130 millió számára. A tavasszal elég jó új filmek bemutatója jön.
Ilyenkor hagyományosan hajlamosak vagyunk mozifilmekre gondolni, de már sokkal szélesebb a spektrum, nagyon sok televíziós produkció készül, egyéb platformokra is készülnek különböző produkciók.
Így van, bár most elkezdünk egy nagyon komoly fejlesztést a különböző kultúrházakban, ahol van erre alkalom, kialakítunk filmvetítésre alkalmas helyeket. Mivel nem minden városban van pláza, bizonyos rétegeknek nagyon nehéz elérni mozifilmeket, és ezen szeretnénk a jövőben segíteni. Most kijön egy új sorozatunk, ami a tavalyi évben készült el, A tündérkert címmel, Erdély aranykorát mutatja be, egy nyolcrészes, nagyon izgalmas történelmi sorozat.
Sokan hiányolták, hogy magyar történeteket, a magyar hősöket, de most nagyon sok történelmi témájú film készült, illetve vár bemutatásra, a Hadiktól kezdve a Petőfi és a márciusi ifjakig.
Így van, de nemcsak a távoli történelemből hívunk ide hősöket, hanem például Semmelweisről forgatott Koltai Lajos egy gyönyörű filmet. Semmelweist ismeri a világon minden orvos, ez is egy nagyon fontos forgalmazási felületet kap, aztán a legendás vízilabdásainkról készül a Nemzet aranyai, tehát sportolókon keresztül is bemutatunk hősöket, de lesznek olyan újdonságok, amelyek teljesen mai produkciók, Cicaverzum címmel egy elsőfilmes alkotás lesz, ami egy abszolút szerelmi háromszög, nagyon friss, nagyon bájos. Ez a spektrum, ami a filmekhez kapcsolódik, egyre inkább szélesedik és egyre nagyobb kínálatát adja a saját korunk kultúrájának.