- Amikor 1934-ben a Hungária Yacht Club hagyományt teremtett a Kékszalag Balaton-kerülő vitorlásversennyel, mekkora mezőny rajtolt el?
- Nehéz az összehasonlítás, akkor ugyanis mindössze 21 hajó indult a versenyen, de hogy ez mit jelentett arányaiban a balatoni vitorlázók számára, azt hiszem, akkor az egy siker volt. A korabeli sajtó is úgy értékelt, hogy szép létszámmal indultak ezen a rendkívül megterhelő és hosszú versenyen. Annyira nehéznek ítélték ők akkor, hogy úgy gondolták, ezt nem is szabad évente megrendezni; így az a hagyomány, hogy kétévente rendezték, egészen 2001-ig kitartott. A Magyar Vitorlás Szövetség akkor döntött úgy, hogy évente lesz Kékszalag.
- Az, hogy ma már kevésbé megterhelő a verseny, a technikai fejlődésnek köszönhető?
- Természetesen. Annak idején nagyon korán rajtoltak a versenyzők, hogy minél többet tudjanak világosban vitorlázni. Sok minden megvolt már azért, hiszen jeget, egyebeket tudtak a hajókra vinni, tudták, hogyan lehet hűteni a vizet; egy rongyot csavarunk a palackra, azt folyamatosan locsolgatjuk és a párolgás lehűti, tehát sok mindent tudtak és alkalmaztak is, de nyilván a hajók a kornak megfelelő tudással rendelkeztek, ami ma már nem annyi.
- Ma már úgyszintén népszerű a Balaton-kerülés futva vagy kerékpárral, ez 210 kilométer. De mennyi a vízi tókerülés távja?
- 150 kilométerre gondoljuk, ez a légvonalbeli hossza a Kékszalagnak, de nagyon ritkán tudunk a "célra" vitorlázni, sokszor kell hosszabb utat megtenni, mint amennyi a két bója közti távolság.
Egy 170-175 kilométeres távú verseny győztes hajója akár 200 kilométert is simán megtehet.
- Régen napokig is eltartott a tókerülés. Ma mire lehet számítani a legesélyesebbektől gyenge szélben, illetve ideális időben?
- Gyenge szélben nagyjából 10 órát fogunk vitorlázni. A számított rekord, ami nagyjából a realitás, egy öt óra körüli eredmény lehet, ha tényleg mindig optimális szél fúj.
- Az öt óra elvi rekord? A jelenleg érvényes 7 óra körüli...
- 7 óra 13 perc. Én az öt órát a saját hajómmal számolom, de
van olyan hajó a mezőnyben, ami ennél nagyobb eredményre is képes lehet.
A tavalyi verseny összefoglalója:
- Ön a Kékszalag 13-szoros győztese, ami hatalmas sporteredmény. Hogy találhat ebben a versenyben újra és újra kihívást? Hajtja a tizennegyedik győzelem önt és az egész csapatot?
- Általában nem így készülünk, nem a győzelem forog a fejünkben, hanem a vitorlázásra koncentrálunk. Azt szeretnénk, hogy a lehető legjobb legyen a csapat, amikor odaállunk a rajthoz. Az a cél, hogy elégedetten jussunk célba, ne maradjon a versenyben olyan lehetőség, amit nem használtunk ki, aztán a végén megnézzük, hogy ez mire volt elég. Ha ez a futás egy győzelmet ér, boldogok leszünk, ha nem, akkor pedig elégedettek.
- Ön idén is nyilvánvalóan esélyesnek számít a csütörtökön rajtoló versenyen. Milyen az idei hajója? Ugyanazzal megy, amelyikkel megnyerte a Fehérszalagot a Balaton keleti medencéjében?
- Igen, persze. A Fehérszalag egy "warm-up", bemelegítőverseny, ahol a csapatok már azzal a hajóval versenyeznek, amellyel a Kékszalagon állnak rajthoz. Mi is így tettük. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy meglássuk, a Svájcból érkezett Jérome Clerk hogy illeszkedik a csapatba, hogy segíti a versenyre való felkészülést, és a versenyen is ott lesz a hajón. A benyomásaink nagyon jók, jól érezzük egymást, gyorsabbak vagyunk általa, kicsit máshogy vitorlázzuk a hajót, mint korábban nélküle. Nagyon bízzuk benne, hogy ez eredményes lesz.
- Gondolkodott-e már azon versenyzőként, hogy a Kékszalag mennyire lehet izgalmas szurkolói szempontból? Hiszen ott lehet lenni a rajtnál, a befutó viszont merőben más, mint egy autóversenynél, akár hosszú órákig, napokig is eltarthat.
- A kérdésre az a rövid válasz, hogy nem gondolkodtam el rajta. Inkább versenyzőként tudok mondani olyasmit, hogy
a Kékszalagon kerülni a kenesei bóját egy olyan élmény, ami a vitorlázónak nagyon ritkán adatik meg az életében. Itt olyan szurkolás van, annyira sok hajó van kint, értő módon tekintik a versenyt, hogy az fantasztikus, lenyűgöző. Ez az élmény nincs meg semmilyen más versenyen.
Ezer hajó, és mind azért van ott, hogy nézze a versenyt, és amikor mi, az élmezőny megérkezünk, nagyon komoly biztatást kapunk, ami jól esik.
- Eddig is nagyon nagy igény volt arra, hogy a digitális technika fejlődésével már a neten is lehet követni a versenyt, ehhez kell a hajón vinni valamilyen helymeghatározó eszközt. Ez hogyan működik?
- Az élmezőny talán 15 éve folyamatosan kap valamilyen eszközt, amin keresztül következő a verseny. A követhető hajók száma egyre gyarapszik, az idei áttörést az hozza, hogy minden csapat mobiltelefonon keresztül fel tud kapcsolódni egy központi rendszerre, elképzelhető, hogy
a mostani versenyen induló mind a 600 hajó követhető lesz a jeladója segítségével. Eddig a szervezők adtak 50-60 jeladót, birtokosaik pedig látszottak a térképen.
Még lehetőség lesz arra is, hogy az osztályokban folyó küzdelmeket lehessen követni. Erre számítok, és ettől lesz ez a verseny különleges. A televíziós közvetítés 2013 óta folyamatos, örömmel mondom, hogy egy rendkívül jól körülvett és nagy figyelemmel kísért eseményről van szó.
- Milyen időjárásra számítanak?
- Természetesen figyeljük az előrejelzéseket, gyenge, esetleg közepes szél lehet, borultabb idő, esetleg egy-két csepp eső is belekeveredhet a dologba, ami nekünk nem lenne rossz, jót lehet versenyezni, ha az ember nem ég oda a fedélzetre. Ha még van egy kis szél is, akkor haladni is fogunk.