2023. október 31-én a világ egyik legismertebb szélenergia-vállalata, a dán Ørsted leállította két amerikai tengeri szélerőművének fejlesztését. A szél nem fogyott el, az áram iránti igény sem tűnt el, a bizniszt a beszállítói késések és az emelkedő kamatok tették tönkre.
A társaság az év első kilenc hónapjában 28,4 milliárd dán korona értékvesztést számolt el amerikai projekten, ebből 19,9 milliárdot az Ocean Wind 1 projekthez kapcsolódóan. Ez nagyon komoly figyelmeztetést ad a mi számunkra is, hogy egy erőmű pénzügyileg már azelőtt megbukhat, hogy elkészülne.
Hogyan tehet veszteségessé egy hibátlan turbinát a bank?
A szélerőmű sajátossága, hogy a pénz nagy részét előre kell elkölteni, a bevétel viszont évtizedek alatt folyik be. És közben fizetni kell majd a befektetett pénz használatáért is.
A távoli bevétel kevesebbet ér a mainál. Ennek több oka is van. Egyrészt ott van az infláció. Másrészt másra is fordíthatnánk addig a pénzt. Harmadrészt a jövőbeni pénz mindig kockázatosabb.
Ez az egyik fő oka annak, hogy a bankhitelekre kamatot kell fizetni. A másik természetesen az, hogy a pénzemberek is szeretnének keresni a kihelyezésen. A kamat pedig trükkös jószág, a projekt futamideje alatt csökkenhet, de emelkedhet is.
De ha fix hitelünk is van, a projekt esetleges csúszása miatt ezt szükséges lehet refinanszírozni. És ezt csak az akkor érvényes, esetleg sokkal magasabb kamatokon tudjuk csak megtenni. Ha eközben az építési költségek is drágulnak, akkor egyszerre nőhetnek a költségek és távolodhatnak a bevételek.
Mi köze egy magyar szélerőműnek a vámháborúhoz?
Egy turbina acélból, rézből, elektronikai alkatrészekből áll. Ezeket jellemzően nemzetközi szállítási láncokon keresztül kell beszerezni. Így minden új vám növelheti a projekt költségeit. Pontosan ez történt az Ørsted esetében is.
Az energia drágulása az anyaggyártást és a szállítást is terhelheti. A 2008 óta tartó deglobalizáció pedig azt eredményezheti, hogy a vállalatnak a korábbi olcsó beszállítókat drágábbakra kell cserélnie.
A fenti drágító tényezők ráadásul nem elméleti lehetőségek, hanem évek óta velünk lévő realitások. Így több, mint indokolt, hogy egy beruházási projekt a korábban megszokott inflációs szinteknél magasabbakra készüljön.
Tartós inflációs nyomás mellett a jegybankok sem fognak tétlenkedni, és kamatokat fognak emelni. Ez pedig emelni fogja a beruházási projektek kamatköltségeit is. Mindez azt valószínűsíti, hogy a mai magyar szélprojektek finanszírozási költsége is emelkedni fog a jövőben.
Miért nem old meg minden problémát az áramár?
A szélerőműparkot az érdekli, mennyiért tud eladni azokban az órákban, amikor ténylegesen termel. Ha azonban egy térségben egyre több szélerőmű működik, akkor a bő kínálat éppen ezekben az órákban nyomhatja le az árat. Így a termelő bevétele elmaradhat attól, amire korábban számított.
A szélcsendes időszak szintén gondot okoz. Az elmaradó termelés idején is fizetni kell ugyanis a hiteleket és a személyzetet. A túlterhelt hálózat miatti termeléskorlátozások, illetve az esetleges műszaki hibák további kockázatot jelentenek.
De nem csak a termelőnek vannak kockázatai. A hosszú időre rögzített áramár védi a vevőt drágulás esetén, ám áreséskor pont ellene dolgozik. A termelőnél ugyanez a rögzítés akkor okoz gondot, ha a bevétel változatlan, a karbantartás és az új finanszírozás viszont egyre többe kerül.
Kinek a számláján jelenik meg, amit a projektből kihagytak?
A lakosságnak a szélerőmű egyszerre hozhat anyagi előnyt és nem anyagi terhet. A földtulajdonos bérleti díjat kaphat, miközben a közeli lakó zajjal, mozgó árnyékokkal, építési forgalommal és megváltozott tájképpel kell, hogy együtt éljen.
A madarak és denevérek védelmében előírt időszakos leállítás csökkentheti a termelést, a bontás és a terület helyreállítása pedig a működés végén jelent többletköltséget. Ha ezeket kihagyják a pénzügyi tervből, akkor a beruházás papíron olcsóbbnak látszik, de ezen költségeket nem lehet megspórolni.
Az államnál a közpénzügyi kockázatot a tulajdonrész, a garancia és a támogatási szerződés jelenti. Egy magánberuházás vesztesége önmagában nem az adófizetőket terheli. Az Ørstednél viszont az amerikai projekt bukása 2025 októberében 60 milliárd dán koronás tőkeemelés zárult le, amelyből a dán állam 50,1 százalékot jegyzett. Azaz ott az adófizetőknek is mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk.
Summa summárum
A magyar szárazföldi parkokat nem lehet egy az egyben az amerikai tengeri projektekhez mérni, hiszen más az alapozás, a szállítás és a megvalósítás nehézsége. A szél csökkentheti a tüzelőanyag-importot és kiegészítheti a napenergiát, de ehhez hálózat és rugalmas rendszer is kell.
A fentiek azonban felhívják a figyelmünket arra a tényre, hogy egy szélerőmű nem szinonimája az olcsó zöld és kockázatmentes áramnak. Egy ilyen projektnek, mint minden hasonlónak komoly kockázatai lehetnek nem csak a beruházó, de a megrendelő, a lakosság, a finanszírozó és az állam számára is.
A cikk szerzője Sebestyén Géza közgazdász, egyetemi docens