„Felmerült a kérdés, hogy az energetika jelenleg milyen problémákat jelent a kormány számára, hiszen rendkívül nehéz örökséget vesz át” – mondta a GKI-tanulmánnyal összefüggésben Molnár László vezető kutató az InfoRádióban, jelezve: Paks II beruházása gyakorlatilag áll, miközben Paks I esetében épp csak sikerült elkerülni az üzemidő-hosszabbítás elmaradását, de az erőmű működését folyamatosan nehezítik a különböző körülmények: a Duna vízszintje például tartósan olyan alacsony, hogy időnként az atomerőmű teljesítményét is vissza kell fogni.
Eközben rohamosan terjednek a megújuló energiaforrások elsősorban a napelemek használata révén, és most már a szélenergia nagyobb szerepvállalása is felmerült. Emellett a vállalkozói szektor is felfedezte magának az akkumulátoros energiatárolást. Ez részben képes kezelni a megújulók okozta jelentős termelési ingadozást: az energiát kettő-négy órán keresztül akkumulátorokban lehet tárolni, majd a csúcsidőszakokban felhasználni, így valamelyest csökkenthető a költség ahhoz képest, mintha ugyanezt az energiamennyiséget importból kellene beszerezni – részletezte Molnár László.
Arra a kérdésre, hogy a kormány középtávú tervei mennyiben vetítik előre a hazai áramellátás jövőbeli szerkezetét, Molnár László elmondta:
az energia-önellátás megteremtése érdekében a kabinet továbbra is jelentős szerepet szán a napelemeknek és a szélerőműveknek.
A szélerőművek hazai alkalmazásában ugyanakkor több nehézséget is lát:
- Magyarország rendelkezik bizonyos szélenergia-potenciállal, ez azonban valószínűleg elmarad attól a szinttől, amely a tervekben szereplő beruházások gazdaságos megtérüléséhez szükséges lenne.
- Emellett a szélenergia – a napenergiához hasonlóan – időjárásfüggő, így a termelés nem folyamatos.
Az ipari és a lakossági energiafelhasználás azonban nem tud ilyen mértékű ingadozásokhoz rugalmasan alkalmazkodni. Ezért a megújuló energiaforrások mellé olyan tartalék kapacitásokat is ki kell építeni, amelyek akkor is képesek biztosítani az áramellátást, amikor a napelemek vagy a szélerőművek nem termelnek elegendő energiát.
Molnár László szerint ez jelentősen növeli a rendszer költségeit, hiszen a tartalék erőművek fenntartását akkor is finanszírozni kell, amikor éppen nem működnek; a beruházásoknak akkor is vannak tőkeköltségei, ha az adott kapacitást átmenetileg nem használják ki. Meglátása szerint a megújuló energiaforrásokhoz szükséges háttérkapacitások fenntartása is hozzájárul ahhoz, hogy a teljes rendszer költségessé váljon.
Arra a kérdésre, hogy milyen kihívásokkal néz szembe jelenleg a magyar villamosenergia-rendszer, Molnár László úgy fogalmazott: szinte csak kihívások állnak előtte.
Emlékeztetett, hogy Magyarország nemrég csatlakozott a Picasso és a Mari rendszerekhez, amelyek az európai villamosenergia-rendszerek közötti együttműködést segítik. Ezek révén
elvileg könnyebbé válhat az energia importja és exportja,
akár távolabbi uniós tagállamok viszonylatában is. A gyakorlatban azonban számos kapacitáskorlát nehezíti az energia határokon átnyúló szállítását, nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is. Ha például Szlovákia átviteli kapacitása korlátozott, akkor a magyar fél sem tud több energiát továbbítani ezen az útvonalon. Molnár László szerint az új rendszerek némi segítséget jelentenek, de önmagukban nem oldják meg a problémákat.
További nehézséget okoz a nyári időszak, amikor napközben a naperőművek jelentős mennyiségű villamos energiát termelnek – folytatta.
A napenergia-felesleg egy részét a balkáni térség országai vehetik át, ahol a nyári, alacsonyabb folyóvízállás miatt visszaeshet a vízerőművek termelése.
Az így keletkező többletenergia egy része exportálható, másik részét azonban csak nagyon alacsony áron lehet értékesíteni. Napnyugta után viszont hirtelen visszaesik a napenergia-termelés, ezért más erőműveknek, elsősorban gázerőműveknek kell pótolniuk a kieső kapacitást. Ez költséges megoldás, így ezekben az időszakokban az áramtermelés ára jelentősen emelkedhet, és Magyarországnak gyakran importra is szüksége van. Mindez jelentős árkilengéseket okoz a hazai villamosenergia-rendszerben, amelyeket kezelni kell.
A probléma enyhítésében az akkumulátoros energiatárolók, illetve az úgynevezett kolokált erőművek is szerepet kaphatnak. Utóbbiak esetében a naperőművek mellett akkumulátoros tárolókapacitást is kiépítenek, így a napközben megtermelt energia egy része később, a termelés visszaesésekor is felhasználható. Molnár László elmondása alapján viszont a magyarországi akkumulátoros tárolókapacitás jelenleg mintegy 1–1,7 gigawatt között lehet, miközben piaci becslések alapján legalább 3, de akár 4 gigawattra is szükség lehet ahhoz, hogy a hálózat megfelelően működjön.
Az akkumulátoros beruházások amúgy a rendszer szereplői számára gazdaságilag is megtérülhetnek
– tette hozzá.
Bár a tárolóból felhasznált energia drágább lehet a közvetlen napenergia-termelésnél, még mindig olcsóbb lehet, mint az importból beszerzett villamosenergia. Ez hozzájárulhat az áramárak mérsékléséhez, a szükséges kapacitások kiépítése azonban jelentős tőkét igényel. A beruházások megvalósításához ezért kiszámítható piaci környezetre van szükség, a befektetőknek látniuk kell, hogy a létrehozott tárolókapacitások iránt lesz kereslet, és a szolgáltatásaikért megfelelő bevételhez juthatnak – tette hozzá a kutató.
A cikk alapjául szolgáló interjút Domanits András készítette.