Képzeljünk el két ugyanolyan jó teniszmeccset. Az egyiket ma este játsszák élőben, a másikat viszont pontosan egy éve játszották, viszont erről sem tudunk semmit, sem az eredményt, sem egy kis részletet. Ha kizárólag a képernyőn látható játék számítana, a két meccs értéke azonos lenne. Mégis, az emberek többsége szinte ösztönösen az élő mérkőzést fogja megnézni.
A magyarázat egyik kulcsát Joachim Vosgerau, Klaus Wertenbroch és Ziv Carmon 2006-os cikke (.pdf) adta. Kísérleteikben az élőként érzékelt, vagyis még eldöntetlen esemény izgalmasabbnak és vonzóbbnak bizonyult az egyébként azonos, de már eldőlt eseménynél. Az első esetben ugyanis nem csak mi nem tudjuk, hogy mi lesz a végeredmény, hanem még ki sem alakult az.
Christopher Johnson 2026-os tanulmánya ugyanezt a különbséget elemzi. Egy régi meccsnél episztemikus bizonytalanság van, vagyis mi nem tudjuk, mi történt, miközben tudjuk, hogy az eseménynek már csak egyetlen, rögzített múltja létezik. Élőben viszont a következő büntető még kimaradhat, a 0–2-re álló csapat még fordíthat, vagyis a sportfilozófiából ismert bizonytalanság édes feszültsége a nyitott lehetőségekből táplálkozik.
Ugyanaz a képkocka, ugyanaz az érzés?
Erre a kérdésre sokan ösztönösen igennek felelnének. Ha egy közvetítés képe, hangja és a játék minősége változatlan, miért számítana a felvétel dátuma? Jiajia Yués társai 2026-os cikkében 21 egyetemista élő és visszajátszott asztalitenisz-mérkőzéseket nézett, miközben EEG-vel és funkcionális közeli infravörös spektroszkópiával mérték az agyi működésüket.
Az élő feltételt nézők nagyobb feszültségről, erősebb érzelmi izgalomról és nagyobb örömről számoltak be, miközben a bal frontális kéreg aktivitása és bizonyos béta-sávú agyi oszcillációk is erősebbek voltak. Egy 21 fős kísérletből természetesen nem következik, hogy minden néző minden sportágban ugyanígy reagál, de az igen, hogy az élő felvétel hatása nem illúzió.
A felvétel annyit ér, mint az élő?
Nem. Egy este kilenckor kezdődő BL-döntő előtt még létezik egy különleges jószág, a „BL-döntő élőben”. Azonban ez néhány órával később örökre eltűnik. A videófájl megmarad, de ugyanazt a pillanatot, amikor egyszerre milliók várják, hogy a következő támadásból gól lesz-e, már semmilyen archívum nem tudja visszaadni.
Karin van Es 2017-es cikke szerint az élőség vonzerejének része éppen a jelenlét, és a külvilág aktuális eseményeihez való kapcsolódás érzése. Nicky Lewis, Walter Gantz és Lawrence A. Wenner 2021-es kutatásában 630 embert vizsgáltak, és azt találták, hogy az élő sportnézéshez rendszeresen társul beszélgetés, üzenetváltás, második képernyő használata és közös időtöltés.
Ezt nevezi a közgazdaságtan hálózati hatásnak. Ugyanaz a meccs többet érhet nekünk, ha a barátaink, kollégáink és a sportnyilvánosság is éppen most követi. Egy 90 perces mérkőzés ezért nemcsak 90 percnyi képet kínál, hanem belépőt is egy különösen intenzív közösségi élménybe.
Annyit ér a tegnapi meccs, mint a tavalyi?
Erre a kérdésre fentiek után is hajlamosak lehetünk igennel válaszolni. Ha egyiknek sem tudjuk a végeredményét, akkor miben más a két élmény? Abban, hogy a tegnapi mérkőzésnek még hatása van a jelenre. Megváltoztathatta a tabellát, eldönthette a következő ellenfelet vagy megmagyarázhatja, mi történik ma az edzővel.
Caroline J. Charpentier, Ethan S. Bromberg-Martin és Tali Sharot 2018-as cikke megmutatta, hogy az emberek az információnak önmagában is tulajdonítanak értéket. És bizonyos helyzetekben még fizetni is hajlandók azért, hogy megtudjanak egy általuk már nem befolyásolható kimenetelt.
A sportban azonban az információ értéke különösen gyorsan öregszik, mert minden meccs egy folyamatban lévő történet egyik fejezete. Peter Kung és Shawn E. Klein 2024-es tanulmányában a sportrajongást közösen épített történetként írja le. A játékosok, a szurkolók, a klubok és a média együtt kapcsolják össze az egyes mérkőzéseket szezonokká, rivalizálásokká és legendákká.
Az élő sport ereje
Maga a tartalom lehet akár teljesen azonos egy élő közvetítés és egy felvétel esetében, az elfogyasztott jószág mégsem ugyanaz. Az élő meccshez egyszerre tartozik nyitott kimenetel, aktualitás, társadalmi együttfogyasztás és egy még formálódó történet. A felvétel esetében ezek közül több már a lefújás után veszíteni kezd az értékéből.
Ezért jobb az élő meccs, mint a tegnapi felvétel, ahogyan utóbbi is élvezetesebb a tavalyinál, még akkor is, ha az eredményről és a részletekről semmit sem tudunk. Nem a videó romlik meg az idővel, hanem a körülötte lévő gazdasági jószág. És éppen ez teszi az élő sporteseményeket különlegessé.
A cikk szerzője Sebestyén Géza, a BCE egyetemi docense, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője