Úgy tűnik, hogy most a szokásos politikai narratívákon túlmenően sikerült konkrét intézkedésekben megegyezni a G7-csúcson Máthé Réka Zsuzsánna, az NKE kutatóintézeti tudományos munkatársa szerint, vagyis „teljesen új alapokra helyeznék a nemzetközi fejlesztés finanszírozását”; eddig elsősorban különböző segélyezési modellek voltak jellemzőek, tehát a G7-országok a kevésbé fejlett, elsősorban afrikai, dél-ázsiai országok felé irányított pénzügyi alapok teljesen új felhasználási módját találták ki.
Hangsúlyozta, az eddigi modell akarva-akaratlanul is a kínai hitelezési modellt igyekezett ellensúlyozni, aminek persze voltak előnyei, hátrányai is.
„A kínai hitelezési modellnek az volt az előnye, hogy nem kért politikai reformokat. A G7-ek által bevezetett különböző pénzügyi konstrukciók átláthatóbbá tették ezt a finanszírozási formát, viszont komoly politikai reformokat kértek, amelyeknek az adott országok kultúrái vagy megfeleltek, vagy nem, és ez mindig politikai feszültséggel járt. Most elsősorban arra igyekeznek hangsúlyt fektetni, hogy az új modell, amit most fognak kidolgozni, az ne annyira hitel vagy segélyezés legyen, hanem vonják be a helyi magántőkét, és ez fontos szerepet kapjon az új modellben” – vázolta.
Mint rámutatott, a G7-ek nagyon fontos szerepet vállaltak Ukrajna támogatásában az ásványok kitermelésén keresztül, de akár az Európai Unió számára is fontos volt az ásványtömeg a zöld energiaátállásban, az ehhez kapcsolódó dokumentumok pedig meg sem említik Kínát, mégis egyértelmű, hogy a kritikus nyersanyagok ellátási láncainak diverzifikációja mögött a Távol-Kelettel való versenyképesség áll, mivel
Kína az, amelyik a gyártás, kapacitás, feldolgozás nagyon nagy részét monopolizálta már, könnyebben tiltva esetleg vitás helyzetekben az exportot,
visszaélve a helyzetével. Erre a válasz Máthé Réka Zsuzsánna szerint az volt, hogy döntés született: már 4 év múlva 60 százalékra kell csökkenteni a függőséget egyetlen egy beszállítótól – vagyis Kínától, de név nélkül.
A kulcs a G7-dokumentum szerint az újrahasznosítás lesz, így az ásványokat is újrahasznosítható módon kell tudni felhasználni.
Hogy a növekedési különbség kérdését hogyan próbálják megválaszolni – mitől csökken a hátrány Kínával szemben a G7 szerint –, arról azt mondta, itt maradtak kérdőjelek, de már az is előrelépés, hogy megnevezték: az úgynevezett szélesedő globális fizetési mérleg egyensúlyhiányát akarják a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) reformjával ellensúlyozni, tehát olyan intézményi struktúrát szeretnének kialakítani, amely hatékonyan és eredményesen rendezi a különböző kereskedelmi vitákat.
Továbbá szintén Kínára utal az a megnyilatkozás, hogy a „nem piaci politikákat” próbálják majd partnerországokkal, nemzetközi intézményekkel fékezni, az úgynevezett technológiai szivárgást pedig nemzetközi együttműködésekkel, kereskedelmi reformokkal kordában tartani.
Elemzők szerint kulcsfontosságú G7-csúcson vagyunk túl abból a szempontból, hogy el kell dőlnie, Európa beszorul-e az Egyesült Államok és Kína közé, erről Máthé Réka Zsuzsánna úgy vélekedett, a kérdés e téren továbbra is kérdés, mivel az EU mint szabályozó hatalom úgy gondolja, hogy azzal fog majd teret nyerni, ha kiterjeszti a saját szabályozását, így az a közép- vagy nagyhatalom, amelyik az Európai Unióval szeretne üzletet kötni, az akarva-akaratlanul átveszi az EU által bevezetett normákat, szabályokat; „csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy például a meg nem nevezett Kína hajlandó-e és van-e késztetése egyáltalán arra, hogy ezeket a normákat, szabályokat betartsa, egyelőre ott tart az Európai Unió, hogy megpróbál megint a szabályozás révén egyfajta rendet teremteni a nemzetközi rendszerben, kérdés, ki akar ehhez alkalmazkodni”.
A cikk Ignáth Márk interjúja alapján készült.