Nincsen olyan univerzális pont, ahol az eladósodás törvényszerűen teherré válik a növekedéssel szemben. Egy friss IMF-elemzés szerint a gazdaságok adósságtűrő képessége országspecifikus tényezők függvénye, mindez pedig alapjaiban kérdőjelezi meg az olyan egységes szabályokat, mint az EU által egyetemesen használt 60 százalékos adósságplafon – írta meg a Portfolio.
Az IMF most megjelent munkaanyaga szerint nem létezik olyan, minden országra egyformán érvényes határ, amely felett az eladósodás már biztosan visszafogná a növekedést. A 105 országra elvégzett becslések alapján rendkívül eltérő országonként ez a GDP-arányos adósságszint. Mint írják, az államadósságot nem lehet pusztán egy számmal vagy globális küszöbbel megítélni, mert a növekedési kockázatot az intézményi minőség, a fizetési múlt, az adósság szerkezete és a pénzügyi rendszer fejlettsége is meghatározza.
Eszerint tehát nem létezik az egyetlen „debt overhang threshold”, amelynek megtalálását célul tűzte ki a tanulmány. Országcsoportonként viszont meg lehet becsülni olyan szinteket, amelyek felett már esélyes, hogy a többletadósság csökkenti a növekedést. Ezek a cikk szerint a következőek:
- olajexportőr országok: 52,5 százalék,
- alacsony jövedelmű országok: 55,5 százalék,
- alsó-közepes jövedelmű országok: 64 százalék,
- felső-közepes jövedelmű országok: 79,5 százalék,
- magas jövedelmű országok: 85,2 százalék.
Mint a cikkben írják, a Világbank 2026-os besorolásában a magas jövedelmű kategória küszöbe a 13 935 dolláros egy főre jutó GNI, Magyarországé pedig a legfrissebb, 2024-es adat szerint 20 770 dolláros volt a jelentéshez használt Atlas-módszertannal számolva. Hazánk államadóssága így a kategóriára vonatkozó küszöb alatt található jelentős mértékkel, mivel 2025 végén 74,9 százalék volt a GDP-arányos államadósság. Ugyanakkor az Európai Bizottság által kiadott adósságfenntarthatósági jelentésben vázolt pálya szerint államadósságunk már a 2030-as évek elejére átlépheti a növekedést már visszavető szintet.
Hozzáteszik, hogy a tanulmány szerzői az 1980 és 2022 közötti adatokat használták, országonként próbálták megtalálni azt a pontot, ahol a növekedési hatás „fordul”. Az egy főre jutó reál GDP növekedését több, a szakirodalomban szokásos kontrollváltozóval magyarázzák: így a munkaképes korú népességgel, a humántőkével, az egy főre jutó tőkeállománnyal, a gazdaság nyitottságával és a cserearányokkal is. Érdekesség, hogy az országonként becsült adósságküszöbök időben meglepően kevéssé változnak.
Az eredmények tekintetében látható volt, hogy ahol az állam korábban megbízhatóan teljesítette adósságszolgálatát, ott magasabb a küszöb is. Általánosságban ott tud az állam nagyobb adósságot elviselni a növekedés visszafogása nélkül, ahol jobban működik a jogrend, kisebb a korrupció és erősebb a közigazgatás. Ha egy ország jobban rá van utalva a külső pénzre, akkor sérülékenyebb lehet, és hamarabb elérheti azt a pontot, ahol a további eladósodás már inkább árt. Mindemellett minél nagyobb, mélyebb és jobban működő a bankrendszer, annál könnyebben talál az állam belföldi finanszírozást, és magasabb adósságot is elbír – írják a cikkben.