Minél szélesebb körű egy ország partnereinek listája, annál több, akár gazdasági potenciált tud kiaknázni – olvasható az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzésében, amelyben az elmúlt másfél évtized magyar külgazdasági és külpolitikáját vizsgálták meg. A tanulmány szerzője, Szigethy-Ambrus Nikoletta az InfoRádióban elmondta: a magyar külpolitikai stratégiában 2010 óta nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy a már meglévő bilaterális és multilaterális szerződéseket tovább bővítsék. Úgy véli, a magyar kormány célja ezzel az volt, hogy erősítse és fejlessze a hazai gazdaságot, diverzifikálja a külkapcsolatokat és tovább növelje a partnerországok körét.
Az elmúlt évek viszonylatában az elemző a keleti nyitás stratégiáját emelte ki, ami 2012-ben vált prioritássá a magyar külpolitikában. Ezzel a törekvéssel a távol-keleti, a közép-ázsiai piacok felé nyitott Magyarország, amivel a legfőbb cél a tőkebefektetéseket érintő kapcsolatok diverzifikálása volt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az utóbbi időben számos olyan megállapodás született, amely a már meglévő partnerségeket erősítette. Ide sorolta a Németországgal, Törökországgal, Dél-Koreával, Japánnal vagy az USA-val kötött egyezségeket, illetve gazdasági együttműködéseket. Szigethy-Ambrus Nikoletta szerint a magyar külgazdasági és külügyminisztérium képviselői az említett partnerekkel eredményes tárgyalásokat folytattak, amelyek
„nemcsak a magyar gazdaságra, hanem a magyar külkereskedelemre és a tőkebefektetésekre is élénkítően hatottak”.
Mint fogalmazott, az elmúlt tizenöt évben olyan irányt vett a magyar külpolitika, amely a nyugati együttműködések további erősítése és a már meglévő partnerségek ápolása mellett Kelet felé is egyre nyitottabbá vált, és ez a törekvés továbbra is érzékelhető. Azt gondolja, a pozitív eredményekre és hatásokra bizonyíték, hogy a magyar külpolitikának 15 év alatt sikerült egy olyan rendszert kialakítania, amely segítségével csökkent az Európai Unió országaitól való függőség, és „olyan új szereplők kerültek be a magyar piacra, amelyek jótékonyan hatottak például a tőkebefektetésekre, a tőkeáramlásra, de akár a magyar exportnak a lehetőségeire is”.
A jelenleg is tartó, 2022–2026-os időszak külgazdasági és külügyi stratégiáját illetően meghatározó volt a 2022-es orosz–ukrán háború kitörése, valamint annak régióra gyakorolt hatása. A gazdasági célú megállapodások mellett a katonai és védelmi együttműködések szerepe is felértékelődött az államok között. A stratégia része, hogy az exportpiacok bővítése mellett a diverzifikáció is hasonlóan hangsúlyos maradjon. A korábbi években az ázsiai államokkal kialakított kapcsolatok fenntartása, valamint erősítése szintén prioritás lett.
Az elemző szerint ugyanakkor a gazdasági célok mellett figyelmet kell fordítani az egyre nagyobb teret nyerő digitális technológiának, így a mesterséges intelligenciának is. A magyar külpolitikában ennek megfelelően célként fogalmazták meg a globális politikai, gazdasági és technológiai változásokra rugalmasan reagáló gazdaságpolitika kialakítását is. A versenyképesség növelése, amely európai uniós szinten is egyre sürgetőbb kérdés, szintén megjelenik a magyar külgazdasági stratégiában.
Ez által olyan partnerségek kialakítása és erősítése is cél, amelyek segítségével a magyar gazdaság versenyképessége tovább növelhető.
Szigethy-Ambrus Nikoletta nagy diplomáciai sikernek nevezte a magyar–amerikai tárgyalásokat, amelyek november 7-én zajlottak Washingtonban Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Donald Trump amerikai elnök vezetésével. Úgy véli, a washingtoni találkozón olyan megállapodások születtek, amelyek hosszabb távon növelhetik Magyarország versenyképességét, illetve a hazai gazdaság is bővülhet.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője kiemelte, hogy az alkalmazkodás és a gyors reagálóképesség egyértelműen meghatározza egy-egy ország versenyképességét. Azt gondolja, a jövőben az is nagyon fontos lesz, hogy a magyar külügyminisztérium által kiépített partnerségeket ne passzívan kezelje a tárca, hanem aktívan építse és segítse elő a kitűzött terveket. A kulcskérdés pedig az lehet, hogy az ebből származó eredményeket mennyire tudják majd hatékonyan felhasználni a nemzetgazdaság érdekeinek megfelelően.