Egyelőre tanácskozások és érdemi viták folynak a kohéziós politika jövőjéről, amelynek problémáit minden tagország ismeri – mondta az InfoRádióban a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének tudományos munkatársa. A gondokat öt nagy kategóriába lehet sorolni.
Az elsődleges Máthé Réka Zsuzsánna összegzése szerint az, hogy a legalacsonyabb fejlettségű régiók tudják legkevésbé kihasználni azokat az uniós alapokat, amelyek célja épp e régiók felzárkóztatása lenne. Ehhez kötődő probléma, hogy a háztartásokat vizsgálva a lakosok többségének ugyan előnye származik a jövedelmek és a munkahelyek kohéziójából, de a magasan képzettek és a magasabb jövedelemmel rendelkezők jobban járnak, mint a kevésbé képzettek. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az egyes befektetések leginkább rövid távon képesek javítani az egy-egy térség gazdasági és társadalmi jólétét mérő különböző mutatókon. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kohéziós politikák nem egy fenntartható fejlődés irányába visznek, ugyanis ha az egyes programok leállnak, a fejlődés is visszaesik. Szorosan kapcsolódik ehhez továbbá, hogy a tagállamok között bár csökkennek a különböző fejlettségi különbségek, nagyon gyakori, hogy az egyes országok régiói közötti eltérések növekednek, holott a kohéziós politika elsődleges célja az lenne, hogy a kevésbé fejlett régiókat felzárkóztassák.
Az Európai Bizottság elképzelése szerint (ebben nem lehet különösebb irányváltásra számítani a most kezdődött ciklusban sem) az egyik megoldás a centralizáció lenne. Ez a szakértő szerint azt jelenti, hogy nem a tagállamokhoz kötnék a különböző kohéziós források kifizetését, hanem
valamilyen módon közvetlenül az Európai Bizottság felügyelné ezeknek a forrásoknak a kifizetését, felhasználását, elköltését.
Egy másik elképzelés pedig az – ami a német pénzügyminiszter szívéhez is közelebb áll –, hogy összességében csökkenteni kellene ezeket a forrásokat, illetve az egyes alapok pénzeit teljesen másként kellene felhasználni. A 2014-2020-as ciklusban ugyanis a tagállamok átlagban csak 52,5 százalékban tudták felhasználni a kohéziós forrásokat – tette hozzá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének tudományos munkatársa.
Máthé Réka Zsuzsánna szerint ugyanakkor jelentős eltérések vannak a kohéziós források felhasználásában az egyes országokban és régiókban. Például Olaszország, Spanyolország, Görögország egyes régiói, Horvátország, Szlovákia, Málta vagy Bulgária átlagon aluli kifizetési mutatókkal rendelkeznek – épp olyan országok, amelyeknél nem gondolnánk, hogy nehezükre esne olyan programokat véghezvinni, amelyek finanszírozása ezen forrásokból megoldható. Ugyanakkor néhány kisebb ország, mint Magyarország, Románia vagy Csehország, sokkal eredményesebben tudja felhasználni a rendelkezésre álló pénzeket, így ezek a régiók a változás vesztesei lennének.
Magyarországra és más tagállamokra is igaz, hogy az egyes tagállamokon belüli régiók közti különbségek növekszenek. Szinte mindenhol a főváros és annak agglomerációja fejlődik a legjobban, és egyes vidéki régiók jóval kevésbé. Ennek, mint Máthé Réka Zsuzsanna elmondta, számos oka van, és többnyire mindenhol ugyanaz:
- nincsenek olyan erős helyi önkormányzati struktúrák, amelyekk egy programot képesek alaposan, jól végiggondolva megtervezni, vagy nincs meg a régióban az ennek megvalósítására a megfelelő humán erőforrás.
- a kohéziós alapokat úgy használják fel, hogy csak néhány vállalkozás nyer velük, csak az ő érdekeiket szolgálja, és nem "csorog le" a kohéziós források haszna a különböző társadalmi szintekre. Ezzel lényegében a kohéziós pénz elpazarlódik.
- nem versenyképes iparágakat támogatnak az uniós pénzből. Ilyenkor lehet azt látni, hogy a program végeztével az adott iparág vagy cég már nem képes teljesíteni. Ez azért történik, mert igazán sosem volt versenyképes, de nem is volt rákényszerítve.