A csütörtök este 20 és 21 óra közöttre 999 eurós megawattóránkénti nagykereskedelmi áramár alakult ki HUPX magyar áramtőzsdén, ami a nagy meleg mellett az időjárástól független erőművek európai szinten való fejlesztésének elmaradása és az elégtelen tárolókapacitás számlájára írható fel – értékelt elemzésében Zay Balázs, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója.
Amikor először megjelentek a negatív áramárak az európai áramtőzsdéken, sokan ezt az energiarendszer fejlettségével azonosították. Valójában viszont arról van szó, hogy az időjárásfüggő megújuló energiatermelők az igényt meghaladó mennyiségű áramot termelnek, miközben egyes hagyományos erőművek leállítása nem lehetséges, mert például veszélyeztetné az ellátásbiztonságot, vagy kapcsolt erőműként meleg vizet is előállítanak, amivel lakossági fogyasztókat látnak el. Ezek az erőművek ilyenkor fizetnek azért, hogy valaki átvegye tőlük az energiát ,ezzel veszteséget termelve.
Most épp az ellenkezője látszik. A jelenség nagyban kapcsolódik a napenergiához. A napok óta tartó kánikulában a hőség estére sem csökken, ellenben a háztartási méretű kiserőművek (HMKE) mért fogyasztást tompító hatása eltűnik (10 és 16 óra között kilaposodik a fogyasztási görbe), miközben a légkondicionálók a nem múló hőségben tovább működnek, illetve épp ekkor kapcsolják be a munkából hazatérők. Ahogy a MAVIR adataiból is látszik, a késő délutáni órákban napenergiára egyáltalán nem, szélenergiára csak részben számíthatunk. Az energiaellátási rendszer a negatív árakkal büntetett erőművekre támaszkodik egész Európában, miközben még Ukrajnának is rekord méretekben exportálunk – foglalta össze a szakember.
A hazai ellátás összetételét megvizsgálva látható, hogy
még a vésztartaléknak számító, drága és környezetszennyező, nagyából 400 megawatt olajtüzelést is be kellett vetni a fogyasztás kielégítése érdekében.
Zay Balázs az InfoRádióban rámutatott: amikor az időjárásfüggő megújuló energiát használó erőművek már nem szállnak be a termelésbe, de áramra még nagy szükség van – ez jellemzően az este hat és kilenc között időszak –, azok a földgáz- és olajerőművek, amelyek napközben veszteséggel működnek, szinte bármennyit el tudnak kérni az áramért. Emiatt az áramár majdhogynem olyan szinten van, mint az energiaválság idején.
Mindez úgy kapcsolódik a 999 eurós áramárhoz, hogy egy európai rendelet alapján a legdrágábban termelő erőmű bekerülési költsége határozza meg a villamosenergia árát. Az olcsó importhoz pedig arra lenne szükség, hogy Európán belül nagy távolságokra tudjon áramolni a villamos energia onnan, ahol épp süt a nap és fúj a szél, oda, ahol hiány van.
A rendkívüli energiaigények egyébként a vezető kutató szerint mindig hirtelen jelentkeznek. Ezeket például egy szénerőmű nem tudja kielégíteni, nem lehet azonnal nagyobb kapacitásra átállni, hanem fel kell fűteni őket. Az ilyen hirtelen igényeket csak földgáz-, illetve az olajtüzelésű erőművek képesek jelenleg kielégíteni.
A tanulság Zay Balázs szerint továbbra is az, hogy amíg az energiatárolást nem tudjuk megoldani, az energia áramlásának pedig fizikai akadályai vannak, addig alaperőművekre és gyors reagálású földgázturbinákra továbbra is szükség lesz, ezeket fejleszteni/finanszírozni szükséges.
Mint mondta, a kormány azt tervezi, hogy vízszivattyús energiatárolót épít, illetve létezik állami támogatással program átmeneti áramtárolók (akkumulátorok) építésére. Ám még technológiai fejlődésre van szükség: legalább ebben az évtizedben meg kell tudni valósítani, hogy a napenergiát eltároljuk a délutáni csúcsidőszakra.