A mindinkább előtérbe kerülő megújuló energiaforrások mellett a világ szénfogyasztása ismét történelmi csúcsra emelkedett, a szénenergia aránya a termelésben magasabb, mint 2015-ben, mi több, körülbelül ugyanott van, mint 50 évvel ezelőtt. Habár világszerte konszenzus van a szén kivezetésének szükségességéről, felmerül a kérdés, hogyan lehetséges mégis, hogy folyamatosan növekszik aránya az energiatermelésben – erről beszélt Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője az InfoRádióban.
"A szén haláláról keltett hírek alapvetően inkább a globális klímapolitika kommunikációjának a részei" – mondta a szakértő. Szerinte a szénenergia-termelés bővülése töretlen, sőt, évről évre több szenet használ a világ, és ennek nem látszik a vége. Mindenki szabadulni szeretne a széntől, mivel a leginkább környezetszennyező és klímakárosító energiahordozó, de bizonyos tulajdonságai miatt kikerülhetetlenné válik.
Magyarázata szerint a szén könnyen és gyorsan kitermelhető, és nagyon nagy energiatartalma van, jól lehet vele növelni az energiatermelést.
Ezzel szemben a napelemekhez napsütésre van szükség, a szélerőművekhez szélre, a vízerőművekhez vízre, azaz a megújuló energiák többsége ki van téve a környezeti szeszélyeknek. A szélenergia kapcsán említette, hogy Európa-szerte problémákkal küzdenek az erőmű-üzemeltetők, a vízenergiával kapcsolatban pedig az egyre gyakrabban előforduló szárazságot hozta fel példaként, ami különösen Ázsiában okoz problémákat.
Hozzátette, atomerőművekkel is sok energiát lehet termelni, csakhogy ezeknek van egy karbantartási időszaka, és az elmúlt húsz évben, főleg a zöld szervezetek részéről nagyon felerősödött az atomenergia-ellenesség, emiatt kevés erőmű épült a világban, holott nagy hiány van belőlük.
Tatár Mihály azt is kifejtette, a klímacsúcsokon nem szívesen beszélnek arról, hogy hamarosan tízmilliárd ember fog élni a Földön, ez pedig azt eredményezi, hogy az áramfogyasztás nagyjából 15 évente megduplázódik. Ha pedig ehhez hozzávesszük az elektromos autózás és a robotizáció terjedését, az sem kizárt, hogy a duplázódás ideje tíz évre csökkenhet.
Az elemző szerint a meghatározó különbség a fejlett és a fejlődő gazdaságok között az, hogy egy fejlett nagy tőkével rendelkezik, így válogathat az energiaforrások között. Viszont egy gyorsan növekvő gazdaságú és népességű ország, mint például India, nem válogathat. Ott a folyamatos ellátás a cél mind a lakosság, mind az ipar számára. Indiának kétszer annyi városra lenne szüksége, mint amennyi most van, és ha 1,5-2 milliárd főre növekszik a népessége, és szeretne nyugati színvonalon élni, ahhoz rengeteg áramra lesz szükség. Hozzátette, bár rengeteg másfajta energiaberuházás is van Indiában, ez nem változtat azon, hogy az elkövetkező tíz év alatt meg fogja háromszorozni széntermelését.
"A szénfelhasználás csökkenésére vonatkozó optimista prognózisokat mindig ugyanazok a fejlett országokban működő intézmények állítják ki, ahol a népesség nem növekszik, és rendelkezésre áll tőke a zöld átálláshoz, így úgy tűnhet, hogy minden jól halad" – jelentette ki. Mint mondta, ez globálisan már nem igaz, hiszen India mellett ott van még a szintén rohamosan népesedő afrikai kontinens is, ahová 2050-re már 2,5 milliárdos populációt jósolnak, és ahol ugyanúgy szükség lesz energiára. De említhető még Pakisztán, ahol megháromszorozni, vagy Indonézia, ahol megnégyszerezni tervezik a széntermelést.
Hozzáfűzte, a szén elhagyása nem akarat, hanem fejlettség kérdése, jelenleg pedig még nem ismerünk olyan technológiát, ami a szenet megkerülhetővé tenné.