Kedden, Teheránban háromoldalú találkozót tartottak Vlagyimir Putyin orosz elnök, Ebrahim Raiszi iráni elnök és Recep Tayyip Erdogan török államfő részvételével. Ezt követően az orosz Gazprom gázipari konszern és a NIOC iráni állami olajvállalat stratégiai együttműködésről állapodott meg. Ennek keretében az orosz energetikai konszern 40 milliárd dolláros beruházást hajt végre az iráni olaj- és gáziparban. Az aláírt dokumentum szerint a két vállalat együtt fog működni, például az iráni olaj- és gázmezők fejlesztésében, a földgáz cseppfolyósításban, csővezetékek építésében, valamint a tudományos és műszaki kérdésekben.
Szalai Máté a fenti megállapodással kapcsolatban azt mondta, az ügy egyelőre még csak diplomáciai, később viszont gazdasági jelentőségűvé is válhat. Szerinte az a gond az egyezménnyel, hogy nem bír jogi erővel, vagyis Oroszországot valójában semmi sem kényszerítheti arra, hogy az említett 40 milliárd dollárt ténylegesen befektesse az iráni energiaiparba.
„Gyakran látni ugyanis, hogy a szép szavakat nem követi a végrehajtás,
vagyis kérdéses, végül mi fog ebből megvalósulni” – fogalmazott.
A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója úgy véli, ha a megállapodásból bármit is végrehajtanának, akkor az mindenekelőtt Teherán számára lenne előnyös, hiszen az iráni energiapiacnak is meglehetősen szankciós környezetben kell dolgoznia már évtizedek óta. Így aztán hiányzik a külső befektetés és ezzel a technikai fejlődés lehetősége. Amennyiben viszont a Gazprom ténylegesen belép az iráni energiaszektorban, akkor ez jó lehetőség lesz a perzsa cégek fejlődésére. De ez egyáltalán nem biztos, hogy meg fog történni – ismételte meg.
A Corvinus adjunktusa szerint a 40 milliárd dolláros beruházás figyelemre méltóan nagynak tűnik. Noha a megállapodás részletei nem ismertek, a befektetések nem csak a termelékenységet növelhetik az iráni energiaiparban, hanem az exportlehetőségeket is. Ezen felül az ahhoz kapcsolódó infrastruktúrát is bővíthetik, ami elemi kérdés lenne Irán számára. Szalai Máté hozzátette: szó van a különböző földgázmezők fejlesztéséről, például a Perzsa-öböl térségében található észak-parszi mező fejlesztéséről, ami már geopolitikai jelentőséggel is bírna.
Élelmezési válság
Ahogy arról az Infostart is beszámolt, Vlagyimir Putyin kedden Teheránban közölte, hogy előrehaladás történt a fekete-tengeri gabonaexportról folytatott tárgyalásokon, amivel kapcsolatban hamarosan megállapodást is aláírhatnak az ENSZ közreműködésével. Az orosz elnök ebben nagy szerepet tulajdonított török kollégájának, Recep Tayyip Erdogannak. A kontraktus lényege, hogy végre kijuthatna körülbelül 20 millió tonna ukrán gabona a Fekete-tengeren keresztül a világpiacra, csökkentve ezzel a háború miatt kialakult élelmezési válságot.
A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint még ha valóban sikerül is Oroszországnak, Ukrajnának, Törökországnak és az ENSZ-nek kitalálnia a millió apró részletet – például, hogy ki biztosítsa a gabonát szállító hajók biztonságát – ez még nem fogja megoldani az élelmezési válságot egyik napról a másikra. Problémaként merülhet fel továbbá, hogy ha ki is jut a gabona Ukrajnából, az ára biztosan magasabb lesz a megszokottnál. Vagyis nem fog minden kihívás megoldódni egy csapásra – jegyezte meg a szakértő.
Se béke, se háború
A fentieken túl, a szíriai békefolyamatról is szó volt. Szalai Máté szerint ezzel kapcsolatban igencsak ellentmondásosak a hírek. Törökország már hónapok óta arról beszél, hogy megindítja következő offenzíváját Észak-Szíriában, ami elsősorban Manbidzs és Tell Rifaat városa ellen irányulna.
Ankarai források most azt közölték, sikerült megállapodni bizonyos kérdésekben és valószínűleg megindulhat a török hadsereg újabb, észak-szíriai hadjárata. Ezzel szemben iráni, illetve nemzetközi források viszont úgy értesültek, hogy az orosz és iráni vezetők lényegében megpróbálták lebeszélni Erdogant az offenzíva megindításáról. Hiszen Irán és Oroszország a jelenlegi szíriai status quo fenntartásában érdekelt.
Egy török beavatkozásnak azonban lehetnek olyan következményei, amik Moszkva és Teherán számára előnytelenek lennének,
szemben a mostani „se nem béke, se nem háború” állapottal.
A Corvinus Egyetem adjunktusa arra is felhívta a figyelmet, hogy Oroszországnak és Iránnak is megvan a kapcsolata azokkal a kurd erőkkel, akiket Törökország támadni akar. A törökök ellenben úgy érezhetik, mindkét országnak meggyengültek a pozíciói Szíriában, így nekik nagyobb lehet mozgásterük.