Flesch Tamás szerint a kellő számú munkaerő biztosítása egyszerre állítja rövid-, közép- és hosszú távú feladat elé a magyar vendéglátósokat. Egyelőre főként a hazai munkavállalók toborzása zajlik, de már látható, ha a szezon beindul – remélhetőleg már Budapesten is –, ez nem lesz elegendő, így majd a külföld felé kell fordulni, részben a posztszovjet államok, illetve Ázsia irányába, ahol a legnagyobb létszámban áll rendelkezésre munkaerő – fogalmazott a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének tiszteletbeli elnöke.
Mint mondta, külföldről leginkább szobalány, konyhai kisegítő, mosogató, úgynevezett foodrunner – tehát aki nem kiszolgálja a vendégeket, hanem oda hordja az ételt –, illetve szakács pozíciókba keresnek munkavállalókat. A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége szerint
ez a fajta változás a magyar szállodaipar és a vendéglátás szempontjából elkerülhetetlen
– tette hozzá. Flesch Tamás arra is kitért, hogy külföldi munkavállalót nem hozhat csak úgy be bárki az országba, ehhez speciális engedélyek kellenek, a folyamat pedig átlagosan 4-6 hónapot vesz igénybe.
A szakember nagyon jó kérdésnek tartja, hogy vajon a magyar vendéglátósok meg tudják-e fizetni a külföldi vendégmunkásokat. Magát a munkabért szerinte igen, de esetükben komoly járulékos költségek is felmerülnek, az utazás, a lakhatás, az étkezésre, tehát összességében nem olcsó. A szövetség számításai szerint az egész csomag nagyjából annyit tehet ki, mintha egy magyar munkavállalót alkalmaznának, belőlük viszont biztosan nem lesz elegendő a szezonban – ismételte meg a tiszteletbeli elnök, hozzátéve: „Voltak már rá kísérletek, köztük sikeresek is, ilyen szempontból bizakodók vagyunk. Egyelőre más megoldást nem látunk, tehát ezt kellene próbálni.”
A szakember emlékeztetett: a béreket illetően komoly, 10-20 százalékos növekedés volt tapasztalható az év elején az ágazatban, az viszont egyelőre még nem tudható, hogy a szezon beindulása milyen további emelkedést hozhat. A szövetség meglátása szerint valamilyen mértékben biztosan, de remélhetőleg nem drasztikusan, mert azt már végképp nem bírná el a szakma – hangsúlyozta.
Az emelkedő költségek – energia, alapanyag, munkaerő – ellenére optimisták azzal kapcsolatban, hogy lesz majd elegendő vendég is a magyar vendéglátásban, bár vélhetően „nem mindenhol és nem mindenkinek”.