A Magyarországon mért inflációs ráta nem egyszerűen az Európai Unióban kimagasló (a második legnagyobb), hanem világviszonylatban, az OECD-ben – vagyis a nem csak európai országokat tartalmazó adatsorban – is kiemelkedőnek számít.
Palócz Éva szerint a legfőbb gondot az jelenti, hogy a magas fogyasztói árindexet nem kizárólag külső tényezők határozzák meg – mint például a nemzetközi olajár emelkedése –, hiszen ezek megszűntekor visszaállhatna egy alacsonyabb szint, hanem
belföldi keresleti tényezők, illetve piaci torzulások.
Vagyis az, hogy nem érvényesül minden esetben a verseny a piacon, emiatt monopol árhelyzetek alakulnak ki.
„Ez nagyon veszélyes, mert Magyarországon az infláció, az elmúlt évtizedekben megtanultuk, ragadós: nagyon könnyen felugrik, és utána nagyon nehéz visszahozni.”
Mint magyarázta, míg más országokban egy-egy áfa- vagy adóemelés jellemzően egy egyszeri árszintemelkedést okoz, addig Magyarországon ezek tartós inflációs tendenciához vezethetnek, amit meg kell akadályozni. A vezérigazgatói szerint a mostani szint már káros a gazdaságra – 2-3 százalékos infláció akár még kedvező is lehet, az 5 százalék körüli viszont már nem. A Kopin-Tárki egyébként eddig éves átlagban 4,2 százalékot valószínűsített eddig, de már nem tartják kizártnak, hogy 4,5 százalék is lehet az éves infláció.
Palócz Éva kifejtette: azt csak találgatni lehet, hogy miért olyan ragadós Magyarországon az infláció, szemben más országokkal. Valószínűleg piaci szerkezeti adottságokra vezethető vissza, mint fogalmazott, úgy vélekedve, nem elég jól működnek a verseny elemei Magyarországon.
„Oligopol helyzet van, ahol néhány nagy szereplő nagyon erősen tudja meghatározni – például az élelmiszeriparban, az élelmiszer-kereskedelemben – az árakat.”
A jegybank beavatkozását illetően a Kopint-Tárki azt valószínűsíti, hogy a kamatemelési ciklus fél, de talán inkább egy évig fog tartani, az első időszakban a közepes mértékűnek mondható 30 bázispontos lépésekkel, de ez a mérték a későbbiekben még csökkenhet.