A szegénység enyhítésére irányuló próbálkozások közül meglehetősen sok kudarcba fulladt már, természetesen voltak sikeresek is. Számtalan átfogó elmélet született arról, hogy a szegénység mitől tartós egyes országokban, hogy hogyan lehet, vagy hogyan nem lehet enyhíteni – magyarázta az InfoRádiónak az MTA Közgazdasági és Regionális Tudományi Kutató Központ tudományos főmunkatársa. Ilyen például, ami nagy vitákat szült, hogy létezik-e a szegénységi csapda jelensége. Vagyis, van-e olyan, hogy ha valaki túlzottan szegény, akkor onnan nem tud kitörni, csak abban az esetben, ha külső támogatást kap, tette hozzá Molnár György.
Tudvalevő, Abhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer kutatási iránya nem arra irányult, hogy egy nagy, átfogó választ adjanak, hanem egy-egy jól körülhatárolható szegénységenyhítő programot vizsgáltak meg alaposan, hogy az miként hat. Ez a vizsgálati munka
rendkívüli tudományos alaposságot és mélységet kíván meg
– hívta föl a figyelmet Molnár György –, amely során a kísérleti közgazdaságtan eszközrendszerét felhasználva hasonlítanak össze két azonos társadalmi helyzetben lévő csoportot, amelyek közül az egyik – szakszóval kifejezve – valamilyen kezelést kapott, míg a másik nem, és, hogy előbbi esetében volt-e valamilyen rövid- vagy hosszútávú hatás.
Az említett három kísérleti közgazdász elsősorban a különböző
kutatási, egészségügyi és mikrohitelezési módszerek és beavatkozások hatásaira összpontosítottak.
Michael Kremer például vizsgálta, hogy Afrikában a gyerekek féregtelenítése, vagy éppen az ivóvíz fertőtlenítése milyen hatással van a későbbi felnőttkori életesélyeikre, hosszútávú jövedelmükre, Banerjee és Duflo írt is egy nagyon nagy hatású könyvet a témáról. De azt is vizsgálták például, hogy az egyébként a malária elleni védekezés egyik remek eszközének számító vegyszerrel átitatott szúnyoghálónak piaci alapon történő elterjesztése az érdemesebb-e, vagy kell-e rá kedvezményt adni. A tanulmányok utóbbit találták hatékonyabbnak, hogy az egész társadalmat segíteni kellene az első használtban, ezzel rávéve az embereket a későbbi alkalmazásra, jegyezte meg a szakember.
Számtalan vizsgálataik során találtak persze olyan módszert, amely rendkívül hatásosnak bizonyult, amivel kevés költség mellett nagy eredményeket lehetett elérni, lásd féregtelenítés vagy szúnyogháló, de emellett volt olyan eszköz, amelynél azt találták, hogy nagyon kicsi a hatása, mint például a mikrohitelezés: nagyon alapos, rendkívül mély, és komoly ökonometriai eszközöket igénylő módszerekkel jutottak arra, hogy ezeknek csekély a hatása, miközben a különböző fejlesztési szervezetek elég jelentős összegeket költöttek arra, hogy az említett mikrohitelezést alkalmazzák – ismertette az InfoRádiónak az MTA tudományos főmunkatársa, nyomatékosítva, hogy nem maga a módszer nem jó, inkább csak arról van szó, hogy ha egyéb beavatkozásokkal, képzéssel, mentorlással nem párosul, akkor önmagában nem fogja hosszútávon enyhíteni a szegénységet.