Több nagy nemzetközi hírügynökség nemrég közleményben hívta fel arra az ellentmondásos helyzetre a figyelmet, hogy bár az információ szabad, azok részesülnek a hírek után jelentős bevételekből, akik nem tartanak fenn szerkesztőségeket.
"Kicsit olyan ez a dolog, mintha odamennénk a kúthoz és beszélgetnénk arról, hogy mit olvastunk. Ezt aligha lehet megadóztatni, hogy mi beszélgettünk. A Google és Facebook olyan helyek, amelyek a beszélgetéseket biztosítják" - mondta Zsolt Péter médiaszociológus, és kiemelte, a probléma akkor kezdődött, amikor ezek a szolgáltatók elkezdtek reklámozni is.
"Ha én odamegyek a kúthoz, de a barátom is odajön a kúthoz, de azért, hogy én elmeséljek neki egy történetet, amit olvastam valamelyik hírügynökségtől, azért őt arra kötelezem, hogy még egy reklámot is meghallgasson tőlem, akkor az már tényleg egy más helyzet. De továbbra is
az alapprobléma, hogy bármikor teremthetünk egy agorát, ahol ezeket az információkat megosztjuk egymással"
- tette hozzá.
Ha lenne reklám, akkor nem volna lehetősége ezeknek a hírügynökségeknek arra, hogy felvessék ezt a problémát, de mivel van, ezért erkölcsileg is jogos, hogy ezt felvetik - jegyezte meg a médiaszociológus.
Állami támogatás
A nagy internetes cégek a bevételükből visszacsorgatnak a hírügynökségeknek, de hogy ezt önként teszik, vagy parancsra, az nagy kérdés - vélekedett Zsolt Péter.
Mint mondta, ha önként tennék, akkor létrejönne egy olyan megállapodás a nagy cégek között, ami etikai alapokon áll. Az állam támogathatná ezt a dolgot oly módon, hogy
a Google és a Facebook levonhatná az adójából azt az összeget, amit az egyes hírügynökségeknek küld, így állami támogatás lenne a dolog mögött.
"A legrosszabb megoldás az, ha jogszabályokkal próbáljuk kikényszeríteni a dolgokat, és nem támogató jellegű helyzeteket hozunk létre, mert abból ki fog bújni a valóság. A mai információs társadalom kalapáccsal elég nehezen kezelhető" - összegezte Zsolt Péter.