2018 első félévében 544 milliárd forint bevételt könyvelhetett el a magyar vendéglátás. Ebből a kereskedelmi (a hagyományos) vendéglátás 480, a munkahelyi vendéglátás 63 milliárd forinttal részesedett. Az éttermek forgalma mindig is döntő súllyal bírt a vendéglátás palettáján.
Darabra, kilóra, literre számítva (szaknyelven volumenben) szépen hasítottak a vendéglők, hiszen így mérve a forgalmat 6% felett volt a féléves növekedés, ezen belül a hagyományos vendéglátás 8%-kal gyarapodott, a munkahelyi viszont 5%-kal esett az előző félévhez képest. Ez a sanyarú vendéglátós munkaerőpiac alapján csodával határos teljesítmény, hiszen minden vendéglős híradás arról szól, hogy nincs szakképzett szakember, szakács, cukrász, pincér - írja a blokk.com.
Pincér az nincs, szakács sincs, a bér meg kevés
A legfrissebb statisztika szerint tovább emelkedett a vendéglátásban, szállodaiparban a betöltetlen álláshelyek száma, aminek aránya 2,8%, ez nagyon csúcsközeli szint (2017 második negyedévében volt hasonló, 2,9%).
A vendéglőkben a fizikai dolgozók létszáma, akik főznek, felszolgálnak, mosogatnak, takarítanak, ha lassabban is, de emelkedett az elmúlt években, de hát még mindig kevesen vannak. Ráadásul a szaktudással rendelkező képzett szakácsból, cukrászból, pincérből égető a hiány. Ezt a feszültséget ugyan enyhíti az az előírás, hogy amelyik munkakörben kötelező a szakképzettség, ott elég műszakonként egy szakképzett szakember jelenléte, de hát a jó vendéglős minőségi munkát szeretne, ahhoz pedig azért tudás is kell, a vendégek igényeiről nem is beszélve.
Hát igen, a bér. Sok vendéglátós szakember a határokon túl dolgozik, persze, nem csak itt van ez így.
Nagy remények övezték az áfakulcs csökkentését a vendéglátásban. Az 5%-os áfakulcs igazából azonban nem is 5%, hiszen bejött a 4%-os úgynevezett turizmusfejlesztési hozzájárulás, így a nettó bevétel utáni közteher 9%, de az azért mégis csak kevesebb a 27%-nál, vagy a 18%-nál. Két év alatt ennyivel csúszott le ugyanis az áfakulcs a vendéglőkben a helyben készített és fogyasztott ételféleségeknél és alkoholmentes italoknál. A munkahelyi vendéglátásban viszont maradt a 27%-os áfakulcs, süllyed is lefelé.
De hát a vendéglősök korábban is szűkében voltak a pénznek, náluk is kellenek a fejlesztések, beruházások, a bérek pedig hajdanán is alacsonyak voltak. Borravalót sem ad mindenki, bár van, ahol pedig ott a felszolgálási díj. És vendéglő és vendéglő között is vannak jócskán különbségek, hiszen más a helyzete egy ötcsillagos szálloda éttermének, vagy vidéken, vagy az üdülőhelyeken vendéglátózóknak.
És árat is emeltek a vendéglők, hiszen 2017-ben 5%, 2018-ban pedig 6% körüli volt az árnövekedés, hiába csökkent az áfakulcs. De hát a végén a vendég dönt, mit hajlandó elviselni, ha vendéglőzik, és ezt elfogadták, hiszen nőtt a forgalom.
Na de a bér. A vendéglátásban hosszú-hosszú ideje alacsonyak a bérek és így van ez manapság is, főleg, ha a versenyszféra más területeinek átlagával összevetjük. Az elmaradás pedig nőtt is néhány ezressel, pontosan akkor, amikor csökkent az áfakulcs és emelték a vendéglősök az áraikat: