Az amerikai bankjegyek méretét 1929-ben egységesítették, és azóta minden címlet azonos méretű, ráadásul nincs megkülönböztető dombornyomás rajtuk - állapította meg a bíróság.
A perben a vakok tanácsának egyik tagja elmondta, hogy ő csak úgy tudja megkülönböztetni az egyes címleteket, hogy másképpen hajtogatja össze őket: az egydollárost nem hajtja be, az ötdollárost balról jobbra hajtja ketté, a tízdollárost vízszintesen, a húszast pedig négybe.
Ehhez persze előtte egy látó személynek - legtöbbször boltos - kell segítenie.
Az Egyesült Államokban vannak ugyan olyan elektronikus készülékek, amelyek segítenek a vakoknak a címleteket megkülönböztetni, de ezek drágák, lassúak, ráadásul nem is teljesen megbízhatók.
Az amerikai pénzügyminisztérium ügyvédei a négy éven át húzódó perben a többi mellett azzal érveltek, hogy a bankjegyek megváltoztatása rontaná azok biztonságát, mert könnyebb lenne hamisítani őket.
Ezt az érvet Robertson bíró nem fogadta el, és döntése írásos indoklásában emlékeztetett arra, hogy a világ papírpénzt használó mind a 180 országában méret vagy más tapintható jellemző alapján meg lehet különböztetni az egyes címleteket, tehát a feladat valószínűleg az Egyesült Államokban is megoldható.
Az ítélet kimondja, hogy a Pénzügyminisztérium megsérti a fogyatékkal élők hátrányos megkülönböztetését tiltó rehabilitációs törvényt és felszólítja a tárcát, hogy változtasson a helyzeten.
A változtatás - a minisztérium számításai szerint - évi ötvenmillió dollárral növelné a bankjegynyomtatás költségeit.
A bírót azonban ez sem hatotta meg, ez az összeg ugyanis alig több mint egy százaléka a nyomtatás mostani éves költségének.