A szakszervezet 2004 végén jelentette meg Fekete könyvét a Lidl diszkontlánc munkakörülményeiről, és a könyv - azon kívül, hogy jelentős felháborodást váltott ki Németországban - annyira keresett volt, hogy angol fordítása is készült.
A ténymegállapító fehér könyvekkel ellentétben a Lidl-viszonyokat bemutató könyv azért lett fekete, németül schwarzes Buch, mert a Lidl tulajdonosa egy bizonyos Dieter Schwarz.
Csupán néhány példa a könyvben felsorolt több száz, dokumentált esetből: a Lidl alkalmazottait rendszeresen átkutatták, ami odáig ment, hogy a parkolóban hagyott autóikat is gyakran átvizsgálták, nincs-e bennük lopott holmi.
Az uzsonna- vagy ebédszünetben elfogyasztott, az áruházban vett termékek csomagolására az alkalmazottaknak nem csak fel kellett ragasztaniuk a vásárlást igazoló számlát, de azt felettesükkel is láttamoztatniuk kellett, akkor is, ha csak egy pohár joghurtról volt szó.
Érdekes módon a fenti állításokat a Lidl vezetői nem is próbálták cáfolni. Sőt, Klaus Gehrig, a Lidl vezérigazgatója azzal indokolta a rendszeres átvizsgálásokat, hogy évente 250 millió eurós kár éri a céget a lopások miatt, és ennek feléért szerinte az alkalmazottak a felelősek.
A Lidl a Fekete könyv szerint minden megtesz, hogy megakadályozza a munkahelyi szakszervezetek létrejöttét, ahol pedig azok mégis megalakulnak, ott a cég helyi struktúráját olyan módon alakítja át, hogy azzal a szakszervezet is megszűnjön.
A legkirívóbb esetről azonban a német élelmiszeripar lapja, a Lebensmittelzeitung számolt be: e szerint a Lidl cseh áruházaiban piros hajpánt viselésére kötelezik a menstruáló nőket, akik így gyakrabban járhatnak vécére.