Az Orionida meteorraj a Halley-üstökös által hátrahagyott por- és törmelékanyagból származik. A Föld évente kétszer is keresztezi a Halley-üstökös pályáját, ilyenkor ütközik az üstökös által hátrahagyott törmelékárammal. Az októberi találkozás során alakul ki az Orionidák meteorraja, május elején pedig ugyanezen üstökös törmelékéből az Éta Aquaridák meteorjai tűnnek fel – írja a Svábhegyi Csillagvizsgáló közlése nyomán a hvg.hu.
Az obszervatórium magyarázata szerint az Orionidák radiánsa, vagyis az a pont az égbolton, ahonnan a meteorok látszólag szétsugárzanak, október 21-én este tíz előtt kel fel. A 79 százalékos dagadó Hold fénye ekkor még megnehezíti a hullócsillagok megpillantását. Érdemes a hullócsillag lest hajnalra időzíteni, fél három körül ugyanis lenyugszik a fényes Hold, a meteorraj radiánsa pedig hajnali 5 órára 59 fokos magasságban delel.
Vagyis ha hajnalban a déli égboltra nézünk, magasan a fejünk fölé, akkor számos hullócsillagot figyelhetünk meg, óránkét akár 15-öt is.
Az Orionidák jellegzetes tulajdonsága a nagy sebesség. A raj meteorjai körülbelül 66 kilométeres másodpercenkénti sebességgel, vagyis közel 240 ezer kilométeres óránkénti sebességgel találkoznak a Föld légkörével. Az égbolton így egészen gyorsan, általában a másodpercnél rövidebb idő alatt szaladnak végig.
A legtöbb meteort sötét, fényszennyezéstől mentes helyen figyelhetjük meg. Mint írják, érdemes olyan figyelőhelyet választani, ahol szabad marad a látóhatár nagy része és nincsenek erős fényforrások a közelben. Célszerű lesz melegen öltözni, illetve kényelmesen hátradőlni vagy feküdni, ha hosszabb ideig tervezzük kémlelni az eget.
A meteorraj október 2. és november 7. között aktív, a maximum pedig viszonylag széles, időben elhúzódó. Ezért aki október 21-ről 22-re virradó éjszaka nem tud észlelni, annak érdemes az előtte vagy utána levő éjszakán is próbálkoznia.