A kesudiót legtöbben egészséges nassolnivalóként tartják számon: krémes, enyhén édeskés ízű, salátákban, desszertekben és magában fogyasztva is népszerű. A háttérben azonban egy olyan növény áll, amely a természet egyik legagresszívebb védekezési rendszerét fejlesztette ki – írja a Magro.hu.
Rendszertanilag a kesudió valójában nem is dióféle.
A trópusi kesufa termésén nő, de nem a gyümölcs belsejében, hanem annak alján, egy kemény, különálló tokban. Maga a húsos gyümölcs – az úgynevezett kesualma – ehető, lédús és savanykás, de ritkán jut el Európába, mert gyorsan romlik.
A kesudió a külső tokban rejtőzik, ami viszont egy rendkívül irritáló olajat tartalmaz, hasonlót a mérges szömörce mérgéhez. Kis mennyiségben is súlyos bőrirritációt okozhat fájdalmas gyulladással, hólyagokkal, és belélegezve a légutakat is károsíthatja. Tehát
a nyers kesudió nem biztonságos, a boltokba már hőkezelt állapotban kerül.
A kesudió feldolgozása az egyik legösszetettebb és legveszélyesebb élelmiszeripari folyamat. A héj eltávolítása előtt a termést magas hőmérsékleten kezelik, hogy a mérgező olaj lebomoljon vagy semlegesüljön. Ha ez a lépés nem megfelelően történik, a gőzök veszélyeztetik a dolgozók egészségét. A modern üzemek ezért zárt rendszerekben, szigorú munkavédelmi szabályok mellett dolgoznak. A héj feltörése után a magot további tisztítás, szárítás és gyakran újabb pörkölés követi, mire végül fogyasztható állapotba kerül.
Mindez azonban ne vegye el a kedvünket a fogyasztásától, ugyanis a kesudió kiváló tápanyagforrás: gazdag növényi fehérjében, antioxidáns hatású, jót tesz a szív és az érrendszer egészségének, segít szabályozni a vércukorszintet, az agyi-idegi tevékenységeket is elősegíti és jó hatással van a csontokra és a fogakra is. Megfelelő kezelés után pedig teljes biztonsággal ehető.