A globális felmelegedés különbözőképpen változtatja meg az egyes hónapok átlaghőmérsékletét, illetve egyéb meteorológiai viszonyait is. Például az elmúlt 50 év alatt tavasszal leginkább az április melegedett, míg nyáron főleg június és augusztus második fele, végül ősszel szeptember első fele és november. Mindez jelentősen módosíthatja azt, hogy milyen kinti programmal töltjük a szabadnapunkat.
A Másfélfok blog tanulmányában egy komplex hőérzet index alapján határozta meg a kellemes, a kicsit hűvös és kicsit meleg, a kifejezetten nem ideális kategóriákat három különböző célturizmusra: erdei turizmus nem ideális 10 fok alatt és 25 fok felett; kicsit hűvös 10 és 15, kellemes 15 és 20, kicsit meleg 20 és 25 fok között. A városi turizmus nem ideális 13 fok alatt és 28 fok fölött, kicsit hűvös 13 és 18, kellemes 18 és 23, kicsit meleg 23 és 28 fok között. A vízparti kikapcsolódás 20 fok alatt és 35 fok fölött esik a nem ideális kategóriába, 20 és 25 között a kicsi hűvösbe, 25 és 30 között az ideálisba, 30 és 35 között a kicsit melegbe.
Mint írják, márciusban az erdőben érdemes kirándulni, illetve az ország nagyjából felén áprilisban és október–novemberben is (novemberben északon ez 3 napnál kevesebb). Májusban legtöbbször városlátogatást érdemes tervezni az ország nagyobb területén, de szeptemberben északon, áprilisban és októberben délen is ez a legtöbb napon a megfelelő cél. Számításaik szerint a vízparti környezet egyértelműen a három nyári hónapban a legkellemesebb, habár kisebb mértékben már májusban és az ország felén még szeptemberben is (az elemzés során nem vették figyelembe, hogy az ország területén hol található valóban vízpart vagy erdő).
A tanulmányban az erdei turizmust a Bükkre, a városit Budapestre, illetve a vízpartit a balatoni Keszthelyre vizsgálták. A fővárosban áprilisban a napok harmadán tekinthető kellemesnek a városi séta, és ettől csak kissé van lemaradva október, május vagy szeptember. Nyárra ez drasztikusan lecsökken: júniusban már csak átlagosan három napon kellemes a városlátogatás, míg a többi hónapban ez inkább csak két nap. Ha jobban tudunk alkalmazkodni, azaz a kicsit meleg vagy kicsit hűvös kategóriákat is figyelembe vesszük, akkor május és szeptember lehet az ideális hónap – írják.
A magasabban fekvő, éppen ezért hűvösebb Bükkben leginkább szeptemberben és májusban túrázhatunk a legtöbb napon kellemesnek számító hőérzet mellett, majd ezután következik a napok harmadán kellemes június. Márciusban és novemberben viszont már túl hideg van az erdei túrázáshoz. A vízparti turizmust Keszthely mellett mindhárom nyári hónapban 10-11 napon is kellemes hőérzettel élvezhetjük, de ha nem zavar minket a kissé meleg, akkor július lehet a nyerő, míg a kevésbé fázósak még akár szeptemberben is strandolhatnak – olvasható.
Mit tartogat a jövő?
A tanulmány szerint a nyári budapesti turizmus már jelenleg is csak havi néhány napon igazán kellemes, de a jelenlegi kibocsátási trendek folytatódásával a napok legtöbbjén túl meleg lesz, azaz valószínűleg csak néhány „bátrabb” fog majd erre vállalkozni. A szimulációk alapján egyértelműen áprilisban és októberben lesz a leginkább kellemes idelátogatni a század végén. A kibocsátások azonnali visszafogásával több hónapban egyenletesebben elosztva, nevezetesen április–májusban és szeptember–októberben is több napon számíthatunk majd kellemes időjárásra egy városnézéshez, illetve nyáron is megmaradhat néhány napon ez a kellemes tartomány, ezáltal a nyári szünet egy-egy napja is kihasználható a főváros meglátogatásához anélkül, hogy túl melegünk lenne.
A pesszimista forgatókönyv szerint, ahogy telnek az évtizedek, a nyári hónapok egyre inkább kissé meleggé vagy akár túl meleggé is válnak a jövőben még a vízparti turizmushoz is. Olyannyira, hogy júliusban vagy augusztusban csupán 5-6 napon lesz majd kellemes a fürdőzés a Balatonnál a század végére, ami a fele a jelenlegi gyakoriságnak. Emiatt május és szeptember lesz átlagosan a legkedvezőbb hónap a kellemes fürdőzéshez, illetve már áprilisban is megjelennek majd a júliusival azonos gyakorisággal a kellemes napok. Ezzel szemben a zöld jövőben a jelenlegi gyakorisági arányokhoz képest csak kisebb mértékű változásra számíthatunk, mellyel a nyári maximumok is megmaradhatnak.
A jelenleg még szeptemberben, májusban, és a tengerszint feletti magasság miatt hűvösebb időjárási viszonyok miatt júniusban is nagyrészt kellemes erdei túrák a pesszimista forgatókönyv szerint inkább októberben és áprilisban, illetve akár már márciusban lehetnek több napon kellemesek. Ugyanakkor a zöld jövőt követve is látunk változásokat, és így kisebb a forgatókönyvek közötti különbség, de ezzel legfeljebb áprilisban lehet a legtöbb kellemesnek tekinthető nap.
Végül vizsgálták az áprilist, a szeptembert és a novembert a teljes országra! Áprilisban a pesszimista forgatókönyv szerint az erdei turizmus megszűnik a legnagyobb arányban kellemes időtöltésként a század végére, és a városi turizmus lesz a század közepétől a leginkább kellemesnek tekinthető úti cél, de délen akár a vízparti is lehet a legdominánsabb. A zöld jövő szerint kis területen ugyan, de még megmaradhat áprilisban is az erdei turizmus is a város mellett.
Szeptemberben a városi helyett a vízparti lehet a legdominánsabb kategória a pesszimista forgatókönyv szerint. Így tehát májustól egészen szeptemberig a vízi turizmus lehet a legmegfelelőbb pihenési cél, de ezen belül a nagyfokú melegedés miatt július az ország déli részén már lényegében semmilyen turisztikai célra nem lesz már kellemesnek tekinthető. Ezzel szemben az optimista forgatókönyv szerint szeptember megmaradhat városlátogatásra leginkább alkalmasnak, de még akár a vízparti környezet is elképzelhető kellemes időtöltésként.
Novemberben az ország északi fele jelenleg egyik turisztikai célra sem igazán alkalmas, amely a kibocsátások növekedésével jelentősen megváltozhat kedvező irányba, mivel az ország egészén a század közepétől jelentős erdei turizmus indulhat. Ezt, és a korábban említett néhány kedvező hatást leszámítva a nagyobb felmelegedés lényegében a nyári városi turizmus ellehetetlenülését vetíti előre, valamint a többi hónapban szükséges a turisztikai szektor átalakításán gondolkodni, ami jelentősebb alkalmazkodási költségeket ró a szereplőkre, melyet minden ágazatra kiterjedő azonnali globális kibocsátáscsökkentéssel tudnánk csak elkerülni – olvasható egyebek mellett.